Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
139 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. bonát rendszer komponensei milyen arányban vannak jelen. Ha a pH csökken, akkor egyre inkább a szabad széndioxid felé mozdul el a pufferrendszer egyensúlya. A 4. ábra szemlélteti, hogy 200-225 cm-es mélységben található egy olyan zóna, ahol a vízoszlop oxidációs-redukciós viszonyai ugrásszerűen megváltoznak. Ezt jelzi az elektródpotenciál hirtelen esése is. Ugyanebben a zónában a mikrobiális aktivitás következtében hirtelen lecsökken a szulfát mennyisége (5. ábra), növekedni kezd az oldott szulfidok, az ammónium-ion és a szabad széndioxid mennyisége. A fajlagos elektromos vezetőképesség grádiense határozott vertikális irányú növekedést mutat. A fenék közelében a tározót feltöltő Tisza víz vezetőképességének kétszerese mérhető nyári időszakban (télen ötszöröse). 200 250 300 vízmélység (cm) - elektródpotenciál szabad széndioxid 4. ábra: Jellegzetes fizikai és kémiai (terjedelemmel standardizált) jellemzők alakulása 2003. 08. 24-én 200 250 300 vízmélység (cm) - szulfát - heferotrölikus H2S termelök (lg) - oldott szulfidok - Ctostridiumszám 2,5—4 m közötti mélységben maximális (540-860 TKE 50 mL '), ahol a szerves anyag és a szulfát mennyisége elegendő szaporodásukhoz. Ebben a zónában nincs oldott oxigén (vagy csak nyomokban fordul elő), a szabad széndioxid mennyiségének növekedése (20-140 mg L ') pedig kedvez e kapnikus mikroorganizmusok szaporodásának. A heterotrófikus kénhidrogén-termelők számának vertikális megoszlása nagyon hasonló a Clostridium típusú baktériumokéhoz. Mennyiségük a 2,75 4,25 m-es zónában maximális (2 500-250 000 TKE mL '). A planktonikus baktériumok mennyiségét ábrázoló grafikon elemzése során megállapítható, hogy a mikroszkópos sejtszám a mélységgel nem változik egyértelműen. Nehezíti az értékelést, hogy a módszernek mérési tartományonként igen változó a mérési bizonytalansága. A vertikális változás hiányának oka az is lehet, hogy az anaerob mikroorganizmusok DNS-e 72 órával a mintavétel után már degradálódhat, és ha a planktonikus baktériumok tartósított mintái később kerülnek feldolgozásra, a degradálódott DNS-ek már nem festődnek meg, így ezek a sejtszámok „hiányozni fognak" a mérési eredményekből. Az őszi minták eredményeinek értékelésekor egyértelművé vált, hogy a fizikai és a kémiai háttérváltozók értékei ebben az időszakban nem változnak számottevően a vízmélységgel. A vízhőmérséklet és a sűrűség értékei alapján kiszámítottuk a vízoszlop relatív stabilitását, ami őszi időszakban 1,4<RWCS<4,0 közötti érték. A relatív stabilitás tehát évszakos viszonylatban ősszel a legkisebb. A téli mintavétel mérési eredményeit feldolgozva megállapíthatjuk, hogy 2-3 hetes jégfedettség feltehetően nem elegendő az indirekt rétegzettség kialakulásához, ehhez 9-10 hétig tartó jégborítás szükséges az Óhalászi-Holt-Tisza esetében. Ekkor már kialakul a hőmérsékleti grádiens. 5. ábra: Jellegzetes kémiai és mikrobiológiai (terjedelemmel standardizált) jellemzők alakulása 2003. 08. 24-én Az anaerob zónában (250 cm alatt) található a Clostridiumok és a heterotrófikus kénhidrogén-termelők mennyiségét mutató görbe csúcsa. Az intenzív mikrobiális tevékenység következményeként a fenék felé haladva fokozatosan nő a szabad széndioxid és az oldott szulfidok mennyisége. 2,54 m közötti mélységben, ahol nincs oxigén, de egyidejűleg jelen van szulfát, szulfid és nagy mennyiségű szerves anyag (KOI e p = 13-24 mg L '), az anaerob Clostridiumok és heterotrófikus kénhidrogén -termelők abundanciája maximális, a két görbe párhuzamos lefutású (5. ábra). A 22 °C-on telepet képező mikroorganizmusok abundanciája a fenék felé haladva csökken. A nyári időszak mérési eredményei szerint a rendelkezésre álló bontható szerves anyag mennyisége vertikálisan növekszik és a vízhőmérséklet is 20 °C fölötti (2,5 m-es mélységig). Az oldott oxigén mennyisége azonban 2-2,5 m-es mélységben elfogy, így nem biztosítottak a gyors aerob szaporodás feltételei. A kitenyésztett szulfitredukáló Clostridium típusú baktériumok abundanciája a felszínhez közeli rétegekben kicsi, a 200 225 250 vízmélység (cm) B szulfát (mgL 1) - telepszám 22*C (1 mL-ben) —Ctostridiumszám (50 mL-ben) -peptontxM H>S képzők (1 mL-ben) 6. ábra: Az Óhalászi-Holt-Tisza vízterében mért bakteriológiai jellemzők alakulása a vízmélység függvényében 2003. 03. 04-én A termoklin meglétét bizonyítja, hogy a víz hőmérséklete közvetlenül a jég alatt 0,2 °C volt, 1 m-es mélységben már 1,8 °C, míg a fenék közelében 4,7 °C. A vízoszlop relatív stabilitása RWCS=14. Ilyenkor 200 cm alatt jelentős anaerob víztömeg volt észlelhető, a szabad széndioxid és az oldott szulfidok mennyisége a lebontási folyamatok következtében a fenék felé fokozatosan nőtt. A peptonból kénhidrogént termelők száma 250 cm-es mélységben volt a legnagyobb (6. ábra). A 22 °C-on telepképző aerob heterotróf baktériumok legnagyobb számban közvetlenül a jég alatti mintából voltak kimutathatók. A fenék közelében, ahol a Clostridium típusú baktériumok száma növekedett, a keletkezett szulfid
