Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

113 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. nyiségének és pigmenttípusának meghatározásához epifluo­reszcens mikroszkópi eljárást használtunk. A fitoplankton mennyiségi viszonyainak változását a-klorofill mérésekkel (MSZ ISO 10260:1993) is nyomon követtük. Mértük a foto­szintetikusán aktív sugárzás (PAR) intenzitásának változá­sát a vízmélység függvényében LI-COR (LI-185B) radio­méterrel síkfelületű (27t) szenzorral. Az oldott oxigén méré­sére HANNA illetve WTW készüléket használtunk. Eredmények és értékelésük A víz sótartalmának 1976-ban regisztrált látványos csök­kenése (ami éves átlagértéket tekintve több, mint 1000 mg/l volt), és az ezt követő két évtizedes stagnáló időszak után az 1990-es évek végén ismét emelkedni kezdett a Szelidi-tó sókoncentrációja. Már 1997-ben 1000 mg/l felett volt az é­ves átlagérték (1210 mg/l), ami ezt követően fokozatosan tovább növekedett, és így újra megközelítette a vízszabályo­zás előtti 2000 mg/l körüli átlagértéket (/. ábra). 2003­2004-ben valamelyest csökkent az átlagos éves sótartalom, 2005-ben pedig megszűnt a kéthetenkénti vízmintavétel, a tó rendszeres vizsgálata. A Szelidi-tó uralkodó ionjai min­denkor, tehát "kiédesüléskor" és "betöményedéskor" egya­ránt a Na +, Cl" és HC0 3" voltak. „Kiédesüléskor" a Na és Cl" koncentrációja csökkent nagyobb mértékben (3-4-szer lett kisebb), a HC0 3" mennyisége viszont csak felére csök­kent. A Szelidi-tó vizének korábban gyógyhatást is tulajdo­nítottak magas jodid ion koncentrációja miatt, a legutóbbi i­dőben végzett mérések ezt nem igazolták, 2006 évben a jo­did-ion koncentráció 0,1 mg/l, a bromid-ioné 0,9 mg/l volt, ami jelentősen kisebb mint az élettani határérték (Borsányi Mátyá s sz óbeli k özlés ). 2. ábra. Az összes oldott anyag koncentrációjának évtizedes változásai a Szelidi-tóban A Szelidi-tóban az aktuális növényi tápanyagkínálat e­gész évben szegényes: az NH 4 +, N0 3" és P0 4 3" koncentráció­ja folyamatosan alacsony, ami kiváló vízminőségre utal (v.ö. MSZ 12749). A Szelidi-tónál az a-klorofill éves átlag­értékei alacsonynak tekinthetők. Az 1998-as és 2003-es esz­tendők magasabb átlagértékei a fonalas kékalgák (Cyano­prokaryota) tömeges elszaporodásával magyarázhatók. Az 1998-as algacsúcs két szempontból is figyelemre méltó, egyrészt azért, mert jóval 100 mg/l fölé emlekedett az a-klo­rofill koncentrációja, másrészt pedig azért, mert olyan kék­alga (Aphanizomenon ovalisporum FORTI) okozott vízvi­rágzást, amelynek előfordulását az elmúlt három évtizedben nem észleltük. Bár HORTOBÁGYI (in DONÁSZY 1959) szórványosan előforduló szervezetként már közölte a Szeli­di-tóból hálóval gyűjtött minták vizsgálata alapján (a minta­vétel ideje: 1950 és 1951). Az A. ovalisporum tömeges előfordulása 1998. július végétől szeptember végéig volt megfigyelhető a Szelidi-tó­ban. Az a-klorofill koncentráció eutrófikus, illetve július végétől augusztus közepéig eu-politrófikus trofitási szintet jelzett (maximum: 183 ng/1). Októberben a Cylindrosper­mopsis raciborskii-nak alakult ki népességmaximuma, de ekkor az a-klorofill koncentráció (31 (ig/1) lényegesen ala­csonyabb volt. 1999-ben július végén, augusztus elején is­mét elszaporodott az A. ovalisporum és a C. raciborskii, de az a-klorofill csúcsok (33-35 ng/1) viszonylag alacsonyak voltak. Az előző években (1995-1997) sem emelkedett 50 |ig/l fölé az a-klorofill mennyisége. A 2003-as vizsgálati periódusban (május-október) a fito­plankton tömegét és összetételét alapvetően a Cyanoproka­ryota és a Chlorophyta divízió határozta meg, amelyek e­gyüttesen a fitoplankton biomasszájának 82-94%-át adták. A fitoplankton összetétele tavasztól őszig tendenciózusan változott, a zöldalgák [Crucigenia tetrapedia (KIRCHN) W. et G. S. WEST, Tetraedron minimum (A. BR.) HAN­SG., Planctonema lauterbonii SCHMIDLE, Closterium a­cutum, Cosmarium praecisum, Cosmarium staurastroides] tavaszi és kora nyári egyeduralmát fokozatosan felváltották a fonalas nitrogénkötő cianobaktériumok (A. ovalisporum. C. raciborskii), a maximális klorofill koncentráció 111 pg/1 volt. Az a-klorofill mérések és a mikroszkópi vizsgálatra a­lapozott biomassza becslés adatainak összevetése azt mutat­ta, hogy a Szelidi-tavi fitoplankton nedves tömegének átla­gosan 0,5 %-a az a-klorofill tartalom, ami egy átlagos érték­nek tekinthető. A bakteriális méretű algák (pikoplankton) mennyisége is jelentős volt 2003 nyarán a tóban, májusban és júliusban a pikocianobaktériumok biomasszája az összes algatömeg 10 %-át tette ki, ami nem tekinthető kiugróan magas szikes tavi értéknek, hiszen a Kiskunság fehér vizái szikeseiben része­sedésük 100 % is lehet (VÖRÖS és v. BALOGH 2003). Egészen sajátságosan alakultak a víz alatti fény- és oxi­génviszonyok 1998 nyarán az A. ovalisporum eddig tapasz­talt legnagyobb tömegprodukciójának kialakulásakor. 1998. július másodikán a fitoplankton tömege mérsékelt volt a tó­ban, a klorofill-a koncentrációja a tó hossztengelye mentén alig változott (22-26 (ig volt literenként). Ezt követően az algák gyors szaporodásnak indultak és július 29-én a kloro­fill-koncentráció 163-183 jig/l-re nőtt, a hossztengely men­tén ekkor sem mutatott tendenciózus változást. Ez a hatal­mas tömegprodukció tartós volt, a biomassza csökkenés las­san következett be, és augusztus 29-én is még 100 ng/1 kö­rüli volt a klorofill-a koncentráció. A nagytömegű alga önárnyékolása jelentősen lecsök­kentette a víz átlátszóságát, az eufotikus vízmélység a tö­megprodukció maximális kifejlődése idején mindössze 0,7-0,9 méter volt. Erről meg kell jegyeznünk, hogy en­nél több alga nem is teremhet a tóban, mert ekkor az eu­fotikus mélysége a teljes vízmélység ötödére csökkent. Ha az eufotikus réteg aránya ennél kisebb, akkor a lebon­tó a folyamatok kerülnek túlsúlyba, ami az algák pusztu­lásával jár. Az elvékonyodott eufotikus réteg nagyon erő­teljes oldott oxigén gradienst eredményezett a tóban. A kora délutáni órákban a felső 1 méteres rétegben 200 %­os oxigén-túltelítettség is kialakult, azonban ezzel egy­idejűleg három méter mélyen már nem volt oxigén a víz­ben. A rétegzettség stabilitását a nyári melegben, a víz­oszlop hőmérsékleti gradiense által kiváltott sűrűségkü­lönbség biztosítja, felülről lefelé haladva a hőmérséklet méterenként egy fokkal csökkent nyáron. 2003-ban az A. ovalisporum tömegprodukció idején fitoplankton bio­massza kisebb volt, mint 1998-ban. Az eufotikus mély­ség a tó hossztengelye mentén májusban, augusztusban

Next

/
Thumbnails
Contents