Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
113 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. nyiségének és pigmenttípusának meghatározásához epifluoreszcens mikroszkópi eljárást használtunk. A fitoplankton mennyiségi viszonyainak változását a-klorofill mérésekkel (MSZ ISO 10260:1993) is nyomon követtük. Mértük a fotoszintetikusán aktív sugárzás (PAR) intenzitásának változását a vízmélység függvényében LI-COR (LI-185B) radiométerrel síkfelületű (27t) szenzorral. Az oldott oxigén mérésére HANNA illetve WTW készüléket használtunk. Eredmények és értékelésük A víz sótartalmának 1976-ban regisztrált látványos csökkenése (ami éves átlagértéket tekintve több, mint 1000 mg/l volt), és az ezt követő két évtizedes stagnáló időszak után az 1990-es évek végén ismét emelkedni kezdett a Szelidi-tó sókoncentrációja. Már 1997-ben 1000 mg/l felett volt az éves átlagérték (1210 mg/l), ami ezt követően fokozatosan tovább növekedett, és így újra megközelítette a vízszabályozás előtti 2000 mg/l körüli átlagértéket (/. ábra). 20032004-ben valamelyest csökkent az átlagos éves sótartalom, 2005-ben pedig megszűnt a kéthetenkénti vízmintavétel, a tó rendszeres vizsgálata. A Szelidi-tó uralkodó ionjai mindenkor, tehát "kiédesüléskor" és "betöményedéskor" egyaránt a Na +, Cl" és HC0 3" voltak. „Kiédesüléskor" a Na és Cl" koncentrációja csökkent nagyobb mértékben (3-4-szer lett kisebb), a HC0 3" mennyisége viszont csak felére csökkent. A Szelidi-tó vizének korábban gyógyhatást is tulajdonítottak magas jodid ion koncentrációja miatt, a legutóbbi időben végzett mérések ezt nem igazolták, 2006 évben a jodid-ion koncentráció 0,1 mg/l, a bromid-ioné 0,9 mg/l volt, ami jelentősen kisebb mint az élettani határérték (Borsányi Mátyá s sz óbeli k özlés ). 2. ábra. Az összes oldott anyag koncentrációjának évtizedes változásai a Szelidi-tóban A Szelidi-tóban az aktuális növényi tápanyagkínálat egész évben szegényes: az NH 4 +, N0 3" és P0 4 3" koncentrációja folyamatosan alacsony, ami kiváló vízminőségre utal (v.ö. MSZ 12749). A Szelidi-tónál az a-klorofill éves átlagértékei alacsonynak tekinthetők. Az 1998-as és 2003-es esztendők magasabb átlagértékei a fonalas kékalgák (Cyanoprokaryota) tömeges elszaporodásával magyarázhatók. Az 1998-as algacsúcs két szempontból is figyelemre méltó, egyrészt azért, mert jóval 100 mg/l fölé emlekedett az a-klorofill koncentrációja, másrészt pedig azért, mert olyan kékalga (Aphanizomenon ovalisporum FORTI) okozott vízvirágzást, amelynek előfordulását az elmúlt három évtizedben nem észleltük. Bár HORTOBÁGYI (in DONÁSZY 1959) szórványosan előforduló szervezetként már közölte a Szelidi-tóból hálóval gyűjtött minták vizsgálata alapján (a mintavétel ideje: 1950 és 1951). Az A. ovalisporum tömeges előfordulása 1998. július végétől szeptember végéig volt megfigyelhető a Szelidi-tóban. Az a-klorofill koncentráció eutrófikus, illetve július végétől augusztus közepéig eu-politrófikus trofitási szintet jelzett (maximum: 183 ng/1). Októberben a Cylindrospermopsis raciborskii-nak alakult ki népességmaximuma, de ekkor az a-klorofill koncentráció (31 (ig/1) lényegesen alacsonyabb volt. 1999-ben július végén, augusztus elején ismét elszaporodott az A. ovalisporum és a C. raciborskii, de az a-klorofill csúcsok (33-35 ng/1) viszonylag alacsonyak voltak. Az előző években (1995-1997) sem emelkedett 50 |ig/l fölé az a-klorofill mennyisége. A 2003-as vizsgálati periódusban (május-október) a fitoplankton tömegét és összetételét alapvetően a Cyanoprokaryota és a Chlorophyta divízió határozta meg, amelyek együttesen a fitoplankton biomasszájának 82-94%-át adták. A fitoplankton összetétele tavasztól őszig tendenciózusan változott, a zöldalgák [Crucigenia tetrapedia (KIRCHN) W. et G. S. WEST, Tetraedron minimum (A. BR.) HANSG., Planctonema lauterbonii SCHMIDLE, Closterium acutum, Cosmarium praecisum, Cosmarium staurastroides] tavaszi és kora nyári egyeduralmát fokozatosan felváltották a fonalas nitrogénkötő cianobaktériumok (A. ovalisporum. C. raciborskii), a maximális klorofill koncentráció 111 pg/1 volt. Az a-klorofill mérések és a mikroszkópi vizsgálatra alapozott biomassza becslés adatainak összevetése azt mutatta, hogy a Szelidi-tavi fitoplankton nedves tömegének átlagosan 0,5 %-a az a-klorofill tartalom, ami egy átlagos értéknek tekinthető. A bakteriális méretű algák (pikoplankton) mennyisége is jelentős volt 2003 nyarán a tóban, májusban és júliusban a pikocianobaktériumok biomasszája az összes algatömeg 10 %-át tette ki, ami nem tekinthető kiugróan magas szikes tavi értéknek, hiszen a Kiskunság fehér vizái szikeseiben részesedésük 100 % is lehet (VÖRÖS és v. BALOGH 2003). Egészen sajátságosan alakultak a víz alatti fény- és oxigénviszonyok 1998 nyarán az A. ovalisporum eddig tapasztalt legnagyobb tömegprodukciójának kialakulásakor. 1998. július másodikán a fitoplankton tömege mérsékelt volt a tóban, a klorofill-a koncentrációja a tó hossztengelye mentén alig változott (22-26 (ig volt literenként). Ezt követően az algák gyors szaporodásnak indultak és július 29-én a klorofill-koncentráció 163-183 jig/l-re nőtt, a hossztengely mentén ekkor sem mutatott tendenciózus változást. Ez a hatalmas tömegprodukció tartós volt, a biomassza csökkenés lassan következett be, és augusztus 29-én is még 100 ng/1 körüli volt a klorofill-a koncentráció. A nagytömegű alga önárnyékolása jelentősen lecsökkentette a víz átlátszóságát, az eufotikus vízmélység a tömegprodukció maximális kifejlődése idején mindössze 0,7-0,9 méter volt. Erről meg kell jegyeznünk, hogy ennél több alga nem is teremhet a tóban, mert ekkor az eufotikus mélysége a teljes vízmélység ötödére csökkent. Ha az eufotikus réteg aránya ennél kisebb, akkor a lebontó a folyamatok kerülnek túlsúlyba, ami az algák pusztulásával jár. Az elvékonyodott eufotikus réteg nagyon erőteljes oldott oxigén gradienst eredményezett a tóban. A kora délutáni órákban a felső 1 méteres rétegben 200 %os oxigén-túltelítettség is kialakult, azonban ezzel egyidejűleg három méter mélyen már nem volt oxigén a vízben. A rétegzettség stabilitását a nyári melegben, a vízoszlop hőmérsékleti gradiense által kiváltott sűrűségkülönbség biztosítja, felülről lefelé haladva a hőmérséklet méterenként egy fokkal csökkent nyáron. 2003-ban az A. ovalisporum tömegprodukció idején fitoplankton biomassza kisebb volt, mint 1998-ban. Az eufotikus mélység a tó hossztengelye mentén májusban, augusztusban
