Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

112 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. A Szelidi-tó szalinitásának és fitoplanktonjának változásai Schmidt Antal

1, Fehér Gizella

1, Boros Emil

2, és Vörös Lajos

3 'Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, 6501. Baja, Pf. 113. 2Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Kecskemét, Liszt F. u. 19. 'Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany, Pf. 35. Kivonat: A Szelidi-tó Na+, Cl' és HCOj iondominanciával jellemzett szikes vize a múlt század hetvenes éveiben a Duna vizének bevezetése következtében jelentősen kiédesült. A kilencvenes évek közepén kialakított, a természeti értékeket jobban tiszteletben tartó vízkormányzási rend hatására a víz eredeti szikes jellege jelentős mértékben rehabilitálódott. A dolgozat bemutatja az oldott ásványi anyag tartalom növekedését és az Aphanizomenon ovalisporum ezzel szinte egy időben jelentkező és korábban nem észlelt tömeges megjelenését. A nagy tömegű alga önárnyékolása 1998-ban jelentősen csökkentette a víz átlátszóságát, az eufotikus vízmélység a tömegprodukció maximális kifejlődése idején mindössze 0,7-0,9 méter volt a 4-5 méter vízmélységű tóban. Az elvékonyodott eufotikus réteg nagyon erőteljes oxigén gradienst eredményezett. A víz alatti fény- és oxigénviszonyok illetve azok vízmélység szerinti változása, az időszakos hő és kémiai rétegzettség kialakulása a Szelidi-tó egyik karakterisztikuma, ami megkülönbözteti a többi hazai szikes víztől. Kulcsszavak: összes oldott anyag, ionösszetétel, vízpótlás, Aphanizomenon ovalisporum, Bevezetés A Szelidi-tó sajátos összetételű, Na\ Cl" és HC0

3" iondominanciával jellemzett vizének első publikált mérési eredményei 1937-ből származnak (DONÁSZY 1946). Az 1950-es évek első felében szervezett kutatás keretében történt a tó hidrometeorológiai, vízkémiai és hidrobiológiái viszonyainak részletes feltárása (DONÁSZY 1959). A publikációk sora ekkor hosszabb időre megszakadt, és csak jó másfél évtized múlva jelentek meg újabb dolgozatok (DONÁSZY 1975, SCHMIDT 1975). A Szelidi-tó vízminőségének drasztikus változása - az eredeti oldott ásványi anyag tartalom jelentős csökkenése 1974-ben kezdődött, amikor a Nagy-éri csatornából megkezdődött a dunai eredetű öntözővíz átbocsátás a tómedren keresztül a délebbre fekvő Kalocsa környéki paprikaföldekre. A néhány évig tartó közvetlen átöblítés kedvezőtlen hatásainak felismerését követően a 70-es évek végén létesült a tavat megkerülő csatorna, hogy az öntözővizeket a tó kikerülésével lehessen továbbvezetni. A rendelkezésre álló archív katonai térképek alapján a XX. században végrehajtott vízrendezések előtt a Szelidi-tó beágyazódott „morotva" jellegű medrének természetes felszíni vízgyűjtő területe volt a magasabb fekvésű, jelenleg is szódás szikes vizes élőhelyeket (vakszikek, szikfokok, szikes mocsarak) tartalmazó Kékesi-rét. Feltehetően a vízrendezési beavatkozások előtt a tó szikesedési folyamaiban jelentős szerepet játszottak a Kékesi-rétről a tómederbe gravitációsan beáramló felszíni- és felszín alatti sós vízkészletek. Ezt a hidrológiai adottságot alapul véve a kilencvenes évek elejétől a Szelidi-tó vízpótlása a Kékesi-rét vízkészletéből történik, ami elsősorban a réten összegyűlő helyi felszíni és felszín alatti szikes jellegű vízkészleteket foglalja magába. A tapasztalatok szerint a Kékesi-rétből jelenleg gravitációsan beereszthető vízmennyiség a tóban mintegy 40 cm-es vízszintemelkedést okoz. A tó felszíne hozzávetőlegesen 73 hektár, beleértve a parti nádasokat is. Mind eközben a tóból az elmúlt évtizedben számottevő vízkieresztés nem történt, ezáltal az elmúlt tíz évben a tó életében ismét a bepárlódási folyamatok váltak uralkodóvá. A Kékesi-rét szódás szoloncsák szikes talaj adottságai a jövőben is lehető teszik a tó oldott ásványi anyag tartalmának pótlását. A tó jellegének változását előidéző átöblítési tapasztalatok azonban a rét jelenlegi vízkormányzásának felülvizsgálatát sürgetik. Ugyanis a rétből a tóba történő tavaszi vízáteresztést követően az öntözési idény kezdetével a Kékesi-rét és a tó elkerülő csatornája közötti zsilip megnyitásával a rét maradék szikes jellegű vízkészlete évről-évre leürül. Ezáltal a Kékesi-rét szikes vízkészlete és jellege továbbra is károsul, ami természetvédelmi szempontból is kedvezőtlen. A vizsgált vízrendszer szalinitás változásainak tapasztalatai alapján a Szelidi-tó egyedülálló jellegének megőrzése érdekében az eredeti vízrajzi állapotok jelen körülményekhez igazodó szabályozható helyreállítása az öntöző-csatorna Kékesi-rétet megkerülő szakaszának kiépítésével valósítható meg. I. ábra. A Szelidi-tó és a Kékesi-rét térképe A tó vízminőségének rendszeres - régebben havonkénti, és később kéthetenkénti - ellenőrzése 1976-2004 között volt folyamatosnak tekinthető. A víz "kiédesülésére" (azaz oldott ásványi-anyag tartalmának jelentős mértékű csökkenésére) és néhány szembetűnő algológiai változásra korábbi publikációkban már történt utalás (SCHMIDT 1977, SCHMIDT és UHERKOVICH 1979, SCHMIDT és FEHÉR 1996, 1999-2000, SCHMIDT és SIMOR 1999). Dolgozatunkban az ezredfordulón (1995-2004) végzett vizsgálatok alapján három témakörben kívánjuk összefoglalni a legújabb vízminőségi változásokat, melyek a következők: A. az oldott ásványi anyagtartalom (sókoncentráció) újbóli növekedése. B. az Aphanizomenon ovalisporum FORTI okozta kékalga vízvirágzás 1998-ban és 2003-ban. C. időszakos termális és kémiai rétegzettség kialakulása Anyag és módszer Az ionkoncentrációk meghatározása részben ISO, részben pedig MSZ szabványok szerint történt. A víz összes oldott anyagtartalmát - ami felszíni vizeknél alapvetően az oldott ásványi anyagok mennyiségét jelenti - gravimetriásán az MSZ 12750-6:1971 számú szabvány szerint határoztuk meg. A nano- és mikrofítoplankton tömegének és összetételének meghatározásához fordított planktonmikroszkópot használtunk. (UTERMÖHL 1958). A-pikoplankton meny-