Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

110 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. jellegű partvédő-művek. A mesterséges partvonal-alakítás eredményeként a keleti tórészen egy rövid szakasz (Madárvárta) kivételével teljesen új partvonal és két új sziget épült. Az új partvonal 81 %-a - mintegy 21,3 km, ami partvetületben 17,7 km - állandó partvédelemmel biztosított. Ez az adat nem tartalmazza a kikötői mólókat (kb. 1 km) és hullámtörőket (kb. 2 km) (ÖkoTech, 2005). A partvédőmüvek a magasabbrendű növényzetet drasztikusan befolyásolják: egyszerűen kettévágják a víz - szárazföld természetes átmenetét, megszűnik a parti zonáció. A nádasok területváltozásai Nyilvánvaló, hogy a levezető csatorna kialakítása, a vízszint-szabályozás kezdeti időszaka erőteljesen befolyásolta a növényzet átalakulását, elősegítette a nádasok terjedésének felgyorsulását még akkor is, ha a vízszintet nem csökkentették mesterségesen számottevő mértékben. Ez a folyamat a Velencei-tóban természetszerűleg gyorsabb volt, mint a Balatonban. Ennek nem utolsósorban az az oka, hogy a Velencei-tó lényegesen sekélyebb volt már a vízszint-szabályozási munkák megindulásakor is, mint a Balaton. Becslések szerint az 1920-as években kb. 11 km

2 volt a nádasok összterülete, ami az 1960-as évekre 4 kirf-rcl, 15 kirf-re nőtt. Ez azt jelenti, hogy 40 év alatt 4 km

2 (Karászi szerk., 1984) területnövekmény következett be, így lineárisnak feltételezve a növekedést, évi 4 %-kal nőtt a nádasok területe. Ez természetesen egyszerűsítés, a folyamat nyilvánvalóan nem lineáris volt. A rendelkezésre álló térképeken az is látható (de erről számos publikáció, kéziratos dolgozat is rendelkezésre áll), hogy a tó Ny-i része már a múlt szd. első harmadában is összefüggő, nád dominanciájú mocsárvidék (mai fogalommal: wetland) volt (Pomogyi, 2005, és az ott idézett irodalom). Ez egyrészt a tó hidro-geomorfológiai adottságainak természetes következménye, másrészt a legnagyobb befolyó, a Császár-víz feltöltő hatásának eredménye. Különlegessége a Velencei-tónak, hogy mocsári növényzettel borított területének nagyobb része valójában ma is valódi-, vagy rögzült úszóláp. Az 1950-es évek végére tehát 15 km

2-re, azaz a tó területének mintegy 60 %-ára nőtt a nádasok össz.területe. A különleges, szigetes, mozaikos szerkezet következtében a nádmentes vízterek is egyre kevésbé voltak alkalmasak a társadalmi (üdülési) igények kielégítésére. Emberi szempontból ennélfogva teljes mértékben érthető, hogy a középső és a Ki területeken 1962-1987 között mintegy 5 km

2-rel csökkentették a nádasok területét, kikotorták, eltávolították azokat. A kikotort anyagot részben a parton helyezték el, a partmenti mocsaras, nádas területek feltöltésére, de magában a tóban is sor került az elhelyezésre: a Cserepes-sziget és a Velence-sziget készült a kotrási anyagból. A partmenti területek feltöltése, a zagygátak kialakítása az agárdi, a gárdonyi és a velencei részeken eredményezte a mai kultúrterületeket, azaz azt, hogy a természetes parti zóna megszűnt. A tószabályzás során végrehajtott kotrások természetszerűleg óhatatlanul együtt jártak a hínárirtással is, de ilyen munkák tervezetten is folytak, korlátozott mértékben, alapvetően a kultúrált fürdőzés és a vízisportok megteremtése érdekében. A Velencei-tó magasabbrendű növényzetével kapcsolatos kutatások áttekintése A Velencei-tó botanikai szakirodalma az 1930-as éveket megelőzően rendkívül szegényes. A 30-as évek 2. felétől Boros Adám kutatta a tó és környékének florisztikai-növényföldrajzi viszonyait, majd a 60-as évek végétől Borhidi és Balogh munkái ismertek (Balogh, 1983). A szabályozások, kotrások miatt fokozott figyelmet fordítottak a Ny-i medence úszólápjaira, melyek feltárásáról Balogh (1983 és OPI, 1988) számol be. Az 1980-as évektől a Velencei-tó magasabbrendű növényzetével kapcsolatos kutatások, felmérések - ha a kotrásokkal összefüggő felmérésektől eltekintünk - alapvetően 3 fő témakörbe sorolhatók (Ökotech, 2005, Pomogyi, 2005 és az azokban idézett irodalom): - az úszólápok, ill. természetvédelmi területek, természetvédelmi értékek; - nádpusztulás (főleg az 1980-as 90-es években); - a nádminősítéssel kapcsolatos felmérések. A nádasokra, úszólápokra vonatkozó ismeretanyag meglehetősen bőséges, míg az egyéb vízi- és mocsári növényzet a szakirodalomban sokkal kisebb számban jelenik meg, ill. jórészt csak feldolgozásokból ismert. A forrásmunkák feltárása és feldolgozása még további ráfordítást igényel. Ezt a közeli jövőben még mindenképpen célszerű elvégezni, mivel a referencia-állapot lehető legteljesebb leírásához, ill. a Velencei-tóra jellemző teljes fajlista összeállításához minden bizonnyal számos adatot lehet még találni. Ez a munka 2006-ban megkezdődött. A nádas-minősítésekhez készült légifotókat újra kell és újra lehet értékelni, a mai kornak megfelelő térinformatikai eszközök felhasználásával a VKI-nak is megfelelő szempontok szerint. A rendelkezésre álló szakirodalom arról is tanúskodik, hogy légifelvételek korábban is készültek a Velencei-tóról (pl. a szabályozási munkálatokhoz), melyek beszerezhetők és ugyancsak felhasználhatók. Az ilyen típusú archív, digitális növénytérképezésre a referencia-állapot pontosításához is nagy szükség lenne. Az 1990-es évek 2. felétől a biodiverzitás monitorozó program, ill. más projektek keretei között a DINP munkatársai végeznek rendkívül értékes florisztikai és élőhely-térképezési munkát, elsősorban a természetvédelmi területen (beleértve a Dinnyési-Fertőt is). Eredményeik elsősorban belső használatra készült kéziratos jelentésekben és a természetvédelmi adatbázisokban találhatók meg, így a VKI szempontjainak megfelelő elemzésük csak akkor lehetséges, ha a döntéshozók e tekintetben eljárnak. A florisztikai adatokra elsősorban a lehető legteljesebb taxonlisták összeállításához van szükség. 2006-ban e tekintetben is előrelépés történt, az adatok felmérése, áttekintése megkezdődött. A VKI szerinti felmérések előzetes eredményei A 2005. és 2006. évi helyszíni bejárások, ill. a legutóbbi nádas-minősítés eredményei alapján meg lehetett fogalmazni a Velencei-tó VKI-szerinti makrofita általános leírását (Pomogyi szerk., 2006): Szukcesszió-dinamikailag a feltöltődés, elmocsarasodás végső stádiumához közeledő tó, aminek legutóbbi „zavartalanénak tekinthető állapotában (a rekreációt célzó műszaki beavatkozásokat megelőzően, 45-50 évvel ezelőtt) több mint 2/3-át nádas borította. 1962-1987 között nagyarányú szabályozási munkálatokat végeztek a tavon és környékén. Jelenlegi állapotában a nádasok össz.területe közel 45%. A hinárosok többnyire hiányoznak, de ennek oka ugyancsak a beavatkozásokra vezethető vissza (még nem tudott ismét-elterjedni). Mindezek alapján a makrovegetáció szempontját előtérbe helyezve, nem lehet könnyen megítélni, hogy mit tekintsünk a Velencei-tó viszonyítási alapjának, azaz referenciaállapotának.