Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
104 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Halak mozgásaktivitásának mérése rádiótelemetriás módszerrel a KisBalaton Vízvédelmi Rendszer I.-es ütemén Pintér Zoltán Szilárd 1 - Tátrai István 2 - György Ágnes Irma 2' 1 'Szent István Egyetem, MKK, Halbiológiai- és Halgazdálkodási Tanszék 2100. Gödöllő, Páter Károly út. 1. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany Klebelsberg K. u. 3. 3Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék, 8200. Veszprém, Egyetem u. 10. Kivonat: Korábban a halak mozgásaktivitását a laboratóriumi kísérletek vagy kopoltyúhálós, illetve egyéb fogási eszközök, módszerek alapján határozták meg. A rádiótelemetria egy alternatív technikát jelent a halak viselkedésének tanulmányozásában, amelynek általánosabb alkalmazása az utóbbi években, illetve a közelmúltban teijedt el. A rádiótelemetria alkalmazásával áthidalhatók azok a hátrányok, amelyeket a különböző, hagyományos halfogó berendezések, eszközök idéznek elő. Történetesen rádiótelemetriával a halak viselkedését, valamint mozgásaktivitását folyamatosan és huzamos ideig vizsgálhatjuk még akkor is, ha a halak aktivitása lecsökken, vagy az élőhely strukturáltsága (növényzettel való borítottsága) miatt a hálóval, elektromos halászgéppel történő halászat nem lehetséges. Ez a dolgozat tartalmazza a 2006-os mérései eredményeinket. A 2006. évi mérési adatainkat összehasonlítjuk a 2005. évben kapott, a halak mozgásaktivitására vonatkozó, mérési eredményekkel. Kulcsszavak: Rádiótelemetria, ATS, mozgásaktivitás, transzmitter, jeladó, Kis-Balaton Bevezetés A vízminőség-védelmi célzattal, 1985-ben létesített Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) I. ütem (Hídvégi-tó), amelynek része a kísérleti, illetve horgászati célra használt sekély (0,9-1,4 m), eutróf, izolált Major-tó (10 ha) is, elsődleges célja a víz tárolása vízminőség javító szándékkal. A tárolt víz felhasználásának egyik alapvető célja kell, hogy legyen, a vízminőségi szempontokat figyelembe vevő halgazdálkodás kialakítása. A kialakítandó és fenntartandó halfauna szerkezetet a meglévő természetes vízi halgazdálkodási paraméterekből, a tápláléklánc működésének vizsgálatával a korábbi, valamint a tározón végzendő kísérletek, többek között a halak mozgásaktivitásának és élőhely hasznosításának mérése alapján célszerű meghatározni (Tátrai és mtsai, 2000). 1998-2002 között vízminőség-védelmi célzattal halas manipulációs kísérletet végeztek a tóban (Tátrai és mtsai, 2003a, b). 2000. április elején a tó vizét kiszivattyúzták, a tavat lehalászták és újratelepítették. A lehalászást követő újratelepítéssel a pontyfélék összbiomasszáját a Major-tóban 130 kg/ha-ra "állították be". A produkcióval megnövelt biomassza az utánpótlással együtt 2000. év végére - becslések szerint - elérte a 200 kg/ha értéket. A halbiomassza a ragadozó halak alacsony részaránya mellett 2001-ben tovább nőtt, erősen közelített a lehalászás előtti biomasszához, és elérte a 280 kg/ha-t. (Tátrai és mtsai, 2003a). Ragadozó halak (főként csuka) telepítésre, mintegy 10 kg/ha mennyiségben, 2001 novemberében került sor (Tátrai, 2004). A major-tavi manipulációs kísérlet 1999-ben, > 330 kg/ha halbiomasszánál, zavaros vizű fázist, 2000-ben 152 kg/ha biomasszánál tiszta vizű fázist, 2001-ben 260 kg/ha biomasszánál ismét zavaros vizű fázist, majd 2002-ben a 126 kg/ha halbiomassza ismételten tiszta vizű fázist eredményezett (Tátrai és mtsai, 2003b, 2005). A legújabb, hidroakusztikus technikát alkalmazó halállomány méréseink során megállapítottuk, hogy a Major-tó 2005-ben ismételten hallal túlnépesített lett (György és mtsai, 2006). Az egyedszámban és a biomasszában egyaránt szignifikáns különbség volt a parti öv és a nyíltvíz között. A két élőhelyen a halfauna összetétele is eltért. A fentiekből következően munkánk célja volt egy új technika, a rádiótelemetria alkalmazásával megvizsgálni a domináns halfajok táplálkozás-ökológiájának megfelelő mozgás aktivitását, fajonkénti szegregációját és potenciális élőhely hasznosítását a KBVR I.-es ütemén található Major-tóban. Anyag és módszer A halak mozgásaktivitását rádiótelemetriás (Advanced Telemetry Systems (ATS) model: R2100, frekvenciatartomány: 150-151,999 Mhz) műszer segítségével néztük a KisBalaton tározó I.-es ütemén. Az ATS rendszer a következő egységekből áll (/. kép): -jelvevő készülék, mely összeköttetésben áll az antennával, valamint egy fülhallgatóval, amely a jel helyének precíz tájolásához nyújt segítséget - jelfogó antenna, amely állványzatra szerelve vagy kézben tartva - akár partról, akár pedig csónakból - nyújt segítséget az adott vízterület átpásztázásában, - adattároló egység. - jeladó (transzmitter), amelyet a halra rögzítünk, és egyedi rezgésszámon (60 pulzus/perc) működik. 1. kép. Az A TS rendszer főbb egységei A legintenzívebb jel helyét GPS segítségével koordináta formában rögzítettük. A rádiótelemetriás jeladóval ellátni kívánt egyedet, altatást követően nedves ruhára fektetve vetettük alá a gyors és kíméletes beavatkozásnak, mely során a transzmittereket a halak hátúszó alatti izmába operáltuk. Továbbá mértük a már jelölt egyedek teljes- (TL) és törzshosszát (SL) is. Ragadozóknál a szájnyilást is feljegyeztük. Miután az állat magához tért, különösebb gond nélkül elúszott. A jelölt halak koordinátáit két időpontban, de. tíz órakor és du. 2 órakor (2005) valamint reggel 8 órakor és déli 12-kor (2006) mértük meg. A négy óra (4 h) alatti pozícióváltozás alapján digitális térkép segítségével határoztuk meg az adott egyed által egységnyi idő alatt megtett távolságot. Az adott hal koordinátáit 2005-ben 3-5, 2006-ban 57 méteres pontossággal mértük. A módszer megbízhatóságát nagyban befolyásolja a jeladó élettartama, az időjárás, a vízmélység, a zavarosság és nem utolsó sorban az észlelési távolság, amely 100-150 méter volt.
