Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

102 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Anyag és módszer A mintavételt követően a vízmintákat a helyszínen lefagyasztottuk és a mikroszkópos vizsgálatig mínusz 18 °C-on tároltuk. A minták mikroszkópos vizsgálata a mintavételt követő 2 héten belül minden esetben megtörtént. A fagyasztásos technika alkalmasságát és összehasonlítottuk a glutáraldehiddel (1 %-os GA) történő fixálás hatékonyságával Balatonból vett vízmintákkal. A minták felét, a mintavételt követően lefagyasztottuk mínusz 18°C-on, a másik felét pedig GA-el fixáltuk és hűtőszekrényben sötétben tároltuk (6-8 °C-on). A kísérlet kezdetén majd 1, 2, 7, 14 és 21 nap elteltével vizsgáltuk a pikoplankton abundanciát és összetételt a mintákban. A minta feldolgozását megelőzően a fagyott mintákat szobahőmérsékleten felolvasztottuk majd azonnal 0,4 |rm pórusméretü fekete polikarbonát membránfilterre szűrtünk 1-10 milliliter térfogatot a vízmintákból. A filtereket, ezt követően tárgylemezre helyeztük és 50 %-os glicerinbe ágyaztuk, majd fedőlemezzel lefedtük. A preparátumokat Nikon Optiphot epifluoreszcens mikroszkóppal vizsgáltuk, kékesibolya (BV-2A) és zöld (B-2A) geijesztőfénnyel. A 21 napos kísérlet eredménye szerint a fagyasztott mintákban egy hét után 7 %-kal két után 10 %, három hét után pedig 13 %-kal csökkent a pikoplankton abundancia. A GA-el fixált mintákban a csökkenés mértéke 11, 17, 19 % volt. A fagyasztásos technika további nagyon jelentős előnye az aldehides fixációval szemben, hogy a pigment-típusok a fluoreszcencia színe alapján sokkal jobban felismerhetők maradtak. A fagyasztott mintában még három hét után is megkülönböztetőek voltak a fikoeritrines és a fikocianinos sejtek, szemben a GA-el, ahol egy hét után már a sejtek kétharmadánál nem volt megkülönböztethető a pigment-összetétel. A piko-frakció klorofill tartalmának becsléséhez először annak biomasszájátt (összes sejttérfogat) szerves szénné konvertáltuk Sondegaard (1991) által közölt faktorok segítségével, amely 220 fg C |im"

3 pikoeukarióták, illetve 250 fg C |im 3 pikocianobaktériumok esetén. Végül a szén: klorofill arányt 22,5-nek véve számoltuk ki a piko-frakció klorofill tartalmát. A klorofill-a meghatározás spektrofotometriás módszerrel történt. Eredmények és megbeszélésük A pikoplankton abszolút jelentősége Az APP abundanciája az általunk vizsgált vízterek esetében igen széles skálán mozgott, ezer és 14 millió sejt milliliter"

1 között változott. Öt víztér esetében különösen magas 10

6 sejt ml

1 fölötti értéket észleltünk ebből 4 fehér vizű Duna-Tisza közi szikes tó és egy hipertróf holtág volt. A folyóvizekben a pikoplankton összegyedszáma 1 x 10

3 és 1,5 x 10

5 sejt ml-1 között ingadozott, átlagosan 2,2 x 10

4 sejt volt milliliterenként. Az álló és a folyó vizekben pikoeukarióták és pikocianobaktériumok egyaránt előfordultak. Állóvizekben fikoeritrin és fikocianin pigmentdominanciájú cianobaktériumokat is észleltünk, folyó vizekben csak fikocianinos (PC) sejtek fordultak elő. Fikoeritrin pigment-dominanciájú pikocianobaktériumokat a vizsgált állóvizek közül csak a Balatonban és egy víztározóban találtunk. Állóvizekben az APP abundanciája 1-2 nagyságrenddel nagyobb volt, mint a folyóvizekben, 3,7 x 10

3és 1,4 x 10

7 között ingadozott, az átlagértéke, pedig 5,0 x 10

5 sejt ml ' volt. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a pikoplankton a folyóvizekben is mindenütt jelen van. A pikoplankton megfigyelt viselkedése folyókban megegyezik a vizsgált magyarországi tavakéval, valamint a szakirodalomból ismert tengeri és mély tavi pikoplanktonnal atekintetben, hogy szignifikáns pozitív korreláció létezik az APP abundancia és az össz klorofill-a koncentráció között (Spearman's correlation coefficient: 0,573; p <0,001). A kapott APP abundancia értékeket az összbiomassza (chl-a) függvényében ábrázolva látható, hogy úgy az álló, mint a folyó vizekben az APP abundancia a trofitással nőtt de az álló és a folyóvízből származó adatok jól elkülönülő pontfelhőket alkottak (1. ábra). Log összbiomassza ((jg a-klorofill/liter) 1. ábra. A pikoplankton abundancia a fitoplankton biomassza függvényében álló- és folyóvizekben A pikocianobaktériumok abundanciáját vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy az össz APP abundanciához hasonlóan a klorofill-a koncentrációval nőtt, és a folyó- és az állóvízi adatok továbbra is jól elkülöníthetőek voltak egymástól. A folyóvizekben a CyAPP egyedsűrűsége csupán 0 és 5,9 x 10 sejt ml"

1 között változott, átlagosan pedig 2,8 x 10

4 sejt volt milliliterenként, az állóvizekben viszont jóval magasabb értékeket tapasztaltunk, 0 és 1,4 x 10

7 sejt ml"' között változott, átlagosan 6,0 x 10

5sejt ml"

1 volt. Szignifikáns pozitív korreláció figyelhető meg az CyAPP abundancia és az össz klorofill-a koncentráció között (Spearman's korrelációs koefficiens: 0,491; p < 0,001). Az EuAPP abundancia adatok esetében a folyóvízi és állóvízi adatok pontfelhői már nem különültek el egymástól, mint a CyAPP esetében. Az EuAPP abundancia a folyóvizek esetében 0-5,4 x 10

4 sejt ml"

1 között változott, az állóvizeknél hasonló értékeket figyeltünk meg (max. 2,5 x 10

4 sejt ml"

1). Az előbbi esetben 2,9 x 10

3 sejt ml"

1 volt az átlag, az utóbbiban 2,3 x 10

3. A pikoplankton részesedése A pikoalgák részesedése a teljes fitoplankton biomaszszából a folyóvizek esetében 0-33 % között változott átlagosan, pedig 9 % volt. Az állóvizek esetében az pikoalga részesedés jóval magasabb volt, 0,1-100 % között változott és 27 %-os átlagértékkel rendelkezett A 2. ábrán jól látható, hogy úgy a folyóvizek, mint az állóvizek esetében az APP részesedése a teljes biomasszából a trofitás növekedésével párhuzamosan csökken. A folyóvizekben az esetek túlnyomó többségében (89 %ban) a pikocianobaktériumok részesedése az össz fitoplankton biomasszából 10 % alatt volt és csupán négy folyónál mértünk 20 % fölött CyAPP részesedést. A CyAPP részesedés a folyókban átlagosan 5 % volt. Ezzel szemben az állóvizeknél mintegy 10 vizsgálati helyen tapasztaltunk 50 % fölötti pikociano-baktérium részesedést. Ezek többségében Duna-Tisza közi szikes tavak voltak illetve egy tározó és egy holtág. Átlagosan a CyAPP részesedés az állóvizekben 24 % volt, ami közel az ötszöröse a folyókban tapasztalt ér-