Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
101 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. A genetikai sokszínűség azt mutatja, hogy a Balatoni nádpusztulást nem az állományok diverzitásának nagymértékű csökkenése okozta. Erre utal az is, hogy a vízállás csökkenésével megindult a gyors regenerálódás. Ha viszont állandóan magasan tartanánk a vízszintet, kizárva az ivaros szaporodás időnkénti lehetőségét, és megfelelő védelem hiányában kipusztulnának a még szárazon álló állományok, úgy távlatilag valóban fenyegethet a vízi állományok genetikai diverzitásának csökkenése. Köszönetnyilvánítás: A kutatást a BALÖKO (NKFP 3B/022/2004) támogatta. Irodalom Koppitz, H., 1999. Analysis of genetic diversity among selected populations of Phragmites australis world-wide. Aqu.Botany 64,209-221 Koppitz,H. , Kühl,H.,Hesse, K.,Kohl, J.-G., 1997. Some aspects of the importance of genetic diversity i n Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steudel for the development of reed stands. Bot. Acta 110, 217Kühl, H., Neuhaus, D., 1993. The genetic variability of Phragmites australis investigated by random amplified polymorphic DNA. In: Ostendorp, W. and Krumscheid-Plankert P. (Ed.), Seeuferzerstörung u. Seeuferrenaturierung in Mitteleuropa. Limnologie aktuell 5, 9-18 Nei, M., Li, W.H., 1979. Mathematical model for studying genetic variation in terms of restriction endonucleases. Proc. Natl. Acad. Sei. USA 76, 5269-5273. Rosewald-Rudescu, L., 1974. Das Schilfrohr. E. Schweizerbart, Stuttgart, 302 pp. Genetic diversity of reeds of Lake Balaton Lukács, V.' - Bisztray, G. 2 - Herodek, S.' 'Balaton Limnological Research Institute of the Hungarian Acadamy of Sciences, Tihany department of Genetics and Plant Breeding of Corvinus University, Budapest Abstract: Reed was collected from 21 stations on the shores of lake Balaton. 3 stems were taken from the water edge, and other 3 from the land side at all stations. The sampling distance was 20 m.. The isolated DNA was studied by RAPD-PCR technique. The six primers resulted in 72 variable markers. The results were presented in UPGMA dendrograms, based on similarity coefficients. The reeds of the southern and of the northern shores were but slightly separated. The water reeds were usually more similar to the land reeds of the same site, than to water reeds of distant places. On the land, reed stems, 20 m apart from each other showed but in two occasion similarities high enough to indicate identical clones, while in the water in one third of all occasions was it the case.. Sexual reproduction predominates on the land, while in the water there is only vegetative propagation. However in Lake Balaton, relative to other European lakes the reed maintained a significant diversity even in areas flooded since decades. Key words: reed, Balaton, clones, genetic similarity, PCR-RAPD. Feltűnő pikoplankton szegénység folyó vizekben Mózes Andrea 1 - Kiss Béla 2 - Vörös Lajos 3 'ELTE, TTK Doktori Iskola, Kísérletes Növénybiológia Doktori Program, Budapest 2BioAqua Pro Kft, Debrecen, 3 MTA, Balatoni Limnologiai Kutatóintézet, Tihany Kivonat: A folyóvízi fotoautotróf pikoplanktonra (APP) vonatkozó nagyfokú ismerthiányból kiindulva 2006 augusztusában 50 magyarországi folyóvíz pikoplanktonját vizsgáltuk egyidejűleg, epifluoreszcens mikroszkópi módszerrel. Ezzel párhuzamosan az összehasonlítás érdekében 54 állóvízből is mintát vettünk. A vizsgált vízterekben az APP abundanciája igen széles skálán mozgott, 1 ezer és 14 millió sejt milliliter" 1 között változott. A tavi pikoplankton és a folyóvízi pikoplankton abundanciája és összetétele között jelentős eltéréseket találtunk. Eredményeink alapján a pikoplankton abundanciája sekély tavakban 20-szor nagyobb, mint a vizsgált síkvidéki folyók esetében azonos összes fitoplankton biomassza (a-klorofill) esetén. A pikoeukarióták részesedése a teljes pikoplankton bimasszából jóval magasabb volt a folyókban (átlagosan 36 %), mint a tavakban (átlagosan 11 %). Megállapítottuk, hogy a folyóvizek pikoplankton szegénységét a cianobaktériumok (CyAPP), alacsony abundanciája okozza, a pikoeukarióták (EuAPP) szempontjából a két víztípus nem különbözött. Kulcsszavak: folyóvizek, sekélv tavak, pikocianobaktériumok pikoeukarióták Bevezetés A pikofitoplankton tavakban illetve tengerekben való előfordulásáról, évszakos dinamikájáról valamint abundanciájáról publikációk tömege jelent meg. A legkülönbözőbb trofítással és mélységgel rendelkező édesvízi tavak esetében az autotróf pikoplankton (APP) abundanciája igen magas lehet, meghaladhatja akár a 10 7 sejt ml" 1 értéket is. A folyó tölcsértorkolatok és a tengerparti lagúnák autotróf pikoplanktonjáról szintén viszonylag sok közlemény született (Phlips et al„ 1999, Sin et al., 2000). Tengerekre és édesvizekre egyaránt jellemző, hogy a pikoalgák részesedése a fitoplankton biomasszából az összbiomassza növekedésével csökken (Bell és Kalff 2001). Az előzőekkel szemben jelenleg még igen keveset tudunk az APP folyóvizekben való elterjedéséről, mennyiségi viszonyairól, viselkedéséről. Eddig világszerte mindössze négy közlemény született a folyóvízi pikoplanktonról. Ezért a folyóvízi pikoplanktonra vonatkozó nagyfokú ismerthiányból kiindulva célul tüztük ki, hogy átfogó képet kapjunk a magyarországi folyóvizek pikoplanktonjáról, annak főbb mennyiségi és minőségi jellemzőiről. Munkánk során 50 Magyarországi folyóvíz pikoplanktonját vizsgálatuk egyidejűleg. Ezzel párhuzamosan az összehasonlítás érdekében 54 állóvízből is vettünk mintát a pikoplankton vizsgálatára. Összesen 104 víztér esetében határoztuk meg a pikocianobaktériumok és a pikoeukarióták abundanciáját illetve a ' in r, teljes fitoplanktonból való részesedését. Mérési adatainkat összevetettük a mély tavakra és tengerekre vonatkozó ismeretekkel, a Bell és Kalff (2001) által közölt modellekkel. Mintavételi helyek 2005 augusztusában két hét leforgása alatt 50 folyóvízből és 54 magyarországi állóvízből vettünk mintát. A vizsgált folyóvizek vize neutrális vagy lúgos kémhatású volt, lebegőanyag koncentrációjuk széles határok között változott hasonlóan mint az összes foszfor és az összes nitrogén koncentrációk. A folyóvizek közül kiemelkedő fontosságú a Duna, mely Ca" , Mg 2 + és HCO, iondominanciával rendelkező folyam. Az 50 folyóvíz túlnyomó többsége (42) síkvidéki meszes kisvízfolyás volt, 3 közepes síkvidéki meszes vízfolyást, 4 kis síkvidéki szilikátos vízfolyást is vizsgáltunk. Vizük ion koncentrációja kicsit alacsonyabb volt, mint a vizsgált állóvizeké, a trofitási szintjük a klorofill-a koncentráció alapján nem különbözött az állóvizekétől. A vizsgált állóvizek mindegyike sekély természetes vagy mesterséges tó volt. A legkisebb felülete 2 ha a legnagyobb pedig a Közép-Európa legnagyobb állóvize a Balaton volt, 594 km 2. Az állóvizek közül a Balaton mellett kiemelhető a 300 km" felületű, magas turbiditású Fertő tó valamint a nátriumban és magnéziumban gazdag 24,5 km 2 felületű Velencei tó. Az állóvizek között voltak nagyon sekély extrémen zavaros un. „fehér vizű" szikes tavak (Na +, a HCO 3" s CO' 1" ionok túlsúlya), holtágak, mesterséges tavak, tározók.
