Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
100 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ . %-ban azonosak). Az átlag valahol 0,7 körül volt, a 0,95-öt azonban csak két helyen találtunk, ott is a három közül csak két nádszál hasonlitott ennyire egymá shoz. Ezzel szemben a víz felőli szélen hét területen is volt 0,95-ös hasonlóság, ezek közül 4 esetben mind a három nádszál ennyire hasonlított egymáshoz (3. ábra). 2. ábra: UPGMA dendrogram a víz felöl vett mintákról i cokról való szaporodás, egymástól 20 méterre lévő nádszálak nagyon ritkán tartoznak ugyanahhoz a klónhoz, míg a vízben, ahol évtizedek óta csak vegetativ szaporodás folyik, 40 méternél nagyobb klónok is kialakultak. Az állományok azonban itt sem monoklonálisak, egy mélyvízhez legjobban alkalmazkodott klón nem szorította ki az összes többit évtizedek alatt sem. J; 6.00 r- w 61 01234567 I 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 mintavételi helyek Jelölések: A és B közötti genetikai hasonlóság: • B és C közötti genetikai hasonlóság: • A és C közötti genetikai hasonlóság: • 3. ábra: Az azonos területről vett három minta páronkénti genetikai hasonlósága (A mintavételi helyek számozása megegyezik az X. ábráéval) Ha azt ábrázoljuk, hogy a fenti módon párosított nádszálak között az esetek hány százalékában volt egy, két, három stb markerben különbség (4. ábra), rögtön kiugrik, hogy a vízi nádállománynál az esetek 26 %-ában találtunk kevesebb mint 4 markerben való különbséget, míg a szárazföldi mintáknál összesen 5 %-ban. Valószínű, hogy ha két nádszál 72 marker közül csak kevesebb mint 4-ben különbözik, akkor azok ugyanahhoz a klónhoz tartoznak. A néhány markeres különbséget okozhatja szomatikus mutáció is, de lehet, hogy csak a módszer hibájából származik. A PCR gondosan kivitelezve sem ad 100 %-ban reprodukálható eredményeket. A klonális növényállományt genetikailag egyrészt az jellemzi, mekkora a klonális diverzitás, hogyan oszlanak meg a növények a különböző klónok között, másrészt az, hogy a klónok mennyire különböznek egymástól. Hogy adott területen hány klón is van és azoknak mekkora a mérete, sokkal részletesebb vizsgálatokkal lehet majd megmondani. Az eddigiekből azonban annyi látszik, hogy a szárazföldön, ahol az állományok még nem zártak, és gyakori lehet a magonS m h- Ol roí oj ft m eltérő markerek száma Jelölések: vízi minták: • parti minták: •. 4. ábra: Az eltérő markerek számának %-os gyakorisága (A mintavételi helyek számozása megegyezik az első ábráéval) Megjegyzes: A 4. ábrán az 1-31 -ig terjedő számok nem a mintavételi helyeket mutatják, hanem, amint az ábrán feltűntettük, az eltérő markerek számát. Ha leátlagoljuk a három-három párosítás hasonlósági mutatóit, a parton két helyen, a vízben a területek felénél kapunk 95 % fölötti értéket, ami a klónokra utal. Ha kizárjuk ezeket a magas értékeket, úgy a hasonlóság mindenütt 60-80 % között mozog, azaz nincs feltűnő különbség a szárazföld és a víz között, és ez az átlagos genetikai hasonlóság eléggé hasonló lehet a nem klónos növényfajokéhoz is. Az Eureed program keretében Nagy Britanniában a Humber-folyó, Dániában a Vejlerne-tó partján vizsgálták a nádast (Koppitz, 1999). Mindkét helyen a parton és a vízfelőli szélen 500 méteres szakaszon egymástól 50-50 méterre vettek nádszálakat. A szárazföldön náluk is minden nádszál különbözött. A vízfelőli oldalon viszont az 500 méteres szakaszon a folyónál összesen 6 klónt találtak az egyik 200 mnél is hosszabb volt, a tónál pedig összesen hármat, az egyik az egész 500 méteres szakaszt átfogta, és ebbe nyomult be egy-egy helyen a két másik klón. A Balatonban ennél jóval nagyobb a klonális diverzitás, hiszen a vízfelőli oldalon sem találtunk az esetek felében klónokat. Az Eureed keretében végzett vizsgálatok szerint a genetikai hasonlóság egy-egy tavon belül 80-100%, Európa különböző nádas állományai között 50-75 % volt. A balatoni nádasok diverzitása ezekkel az értékekkel összevetve nagy.
