Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
37 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. A felszíni bányászat öko-hidrológia hatásai a Nyugat-Dunántúlon Gribovszki Zoltán, Kalicz Péter NYME, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, 9400 Sopron, Bajcsy Zs. u. 4. Kivonat: Egy Phare CBC (2002/000-317-02-A022) pályázat keretében a Nyugat-Magyarországi régióban lehetőség nyílt az ásványvagyon kitermelés környezeti hatásainak vizsgálatára. A pályázathoz kapcsolódó felmérés során mintegy 50 bánya komplex ökológiai állapotfelvétele történt meg. A felvett adatok alapján a bányák kategorizálását, összehasonlító és értékelő vizsgálatát végeztük el. Jelen cikk a bányákban keletkező, ill. az ott megjelenő felszíni és felszín közeli víztipusok öko-hidrológiai jellemzőit elemzi. Kulcsszavak: felszíni bányászat hatásai, tipológia, öko-hidrológia Bevezetés A bányákkal, a bányákban megjelenő vizekkel foglalkozó külföldi szakirodalom igen gazdag. A külszíni fejtéssel dolgozó bányák környezeti jellemzése esetében is széleskörű irodalmi anyagot találunk (US EPA 1994). Ezek legtöbbje azonban, vagy csak leíró jelleggel valamilyen természeti környezet ismertetésére szorítkozik, vagy valamilyen a bányanyitás következtében előálló kedvezőtlen hatás technológiai elhárításával (pl. legtöbbször nehézfém-terhelés) foglalkozik. Megnehezíti a helyzetet, hogy a külföldi bányák típusai legtöbbször nem egyeznek meg a hazai típusokkal (főként szén és ércbányák hatásaival foglalkozik az irodalom). A hazai kavics, homok, ill. agyagbányák tudományos igényű, terepi vizsgálatokon alapuló komplex környezeti hatásaival, csak kevés hazai irodalom foglalkozik részletesen (VITUKI 1995, Barati et al. 2002). Anyag és módszer Az alapállapot leírásához elkészítettük az 50 bánya adatlapját. Az adatlapokon a biológiai vízminősítést Németh 1998. évi munkája segítségével végeztük. A terepen a következő jellemzők mérése, ill. becslése történt meg: Hidrológiai-hidromorfológiai jellemzők: A víz és az eredeti terepszint különbségének meghatározása; A bányák átlagos rézsűjének mérése; A vízzel borított, ill. többlet-vízhatással bíró terület mérése és alakjának meghatározása; A vízmélység mérése; A meder szerkezete, a mederanyag leírása; A vízforgalom jellemzése. Fiziko-kém iai jellem zők: Hőmérséklet, pH, Fajlagos vezetőképesség, Oldott oxigén, Secchi-átlátszóság mérése, több helyen, ill. szükség esetén több mélységben egy-egy vertikális profil mentén. A biológiai jellemzőket alapvetően a botanikus, ill. zoológus kollégák felvételezték, de bizonyos hidrológiához kapcsolt terepi növénytani jellemzőket mi is meghatároztunk. A hatóságoktól, ill. a gazdálkodóktól beszerzett adatok alapján történt a biológiaihoz kapcsolódó kémiai és az egyéb kémiai jellemzők meghatározása, valamint a geológiai hidrogeológiai leírások alapján néhány további hidromorfológiai jellemző leírása (pl. talajvíztérrel való kapcsolat). Ezen adatok a biológiai vízminősítéshez szükséges komplexitással azonban csak 14 bánya esetében álltak rendelkezésre (és sajnos ez az adatbázis sem homogénen). Az adatok feldolgozása és értékelése során az egyes vizsgált helyek csoportba sorolásához a hierarchikus klaszterezés módszereit használtuk fel. Eredmények A kitermelt anyag típusa szerint a bányák a következőképpen csoportosíthatóak először az összes bányára, majd csak a vizes bányákra elvégezve a rendszerezést. A bányák csoportosítása a haszonanyag szerint: kőbánya: 4; tőzeg 1; agyag 7; homok 5 ; kavics 33. Tehát a bányák jelentős része, 2/3-a kavicsbánya, 1/10-e homok és l/7-e pedig agyagbánya. 1 tőzegbánya van, ill. a kőbányáknál a különböző haszonanyag szerint 1 -1. A vízterekkel rendelkező bányák megoszlása a haszonanyag szerint: kőbányák: -; tőzeg 1; agyag 6; homok 4; kavics 30. Vízterekkel rendelkezőnek tekinthető a vizsgált 50 bánya közül 41. A víztérrel rendelkező bányák között is legjelentősebb számban (3/4-ük) vannak jelen a kavicsbányák, 1/10, ill. 1/7 részarányban képviseltek a homok-, ill. az agyagbányák. A vizsgálat szempontjából reprezentatív mintát, darabszámuk alapján, igazán csak a kavicsbányák jelentenek. A bányákra javasolt víztér-tipológia: A bányák közül vannak olyanok, amelyekben a víz sem a felszínen sem a felszín közelében nem fordul elő a vegetáció számára elérhető mélységben (vagy csak időlegesen, nagyobb esőzések alkalmával), tehát a bánya egésze teljes mértékben szárazföldi (terresztikus) élőhelynek minősül. Ezekkel a továbbiakban vizes szempontból nem kívánunk foglalkozni. Azokat a bányákat, amelyekben a víz valamilyen formájában vagy a felszínen vagy a felszín alatt az élőlények számára (elsősorban a vegetáció gyökérzónája) elérhető közelségben tartósan jelen van a következő négy kategóriába soroltuk. 1. Felszínközeli talajvíz jelenléte, azokon a területeken jellemző, ahol a bányanyitás következtében a fejtési szint vagy a vegetáció gyökérzónája megközelíti a talajvíztükröt, ill. annak kapilláris zónáját, és így lehetőség nyílik vízigényesebb fajok megjelenésére. A vegetációból tehát jól lehet következtetni ezen típus megjelenésére. A Dévai-féle kategorizálás szerint ez az átitató vizek csoportja közül a talajvíz. 2. A csapadék-utánpótlódású vízterek általában olyan területeken jellemzők, ahol a lefolyástalan medence jelleg a felszíni vagy felszínközeli vízzáró rétegek jelenlétével kombinálódik. Ezek a tavak általában nagyon sekélyek (sokszor a 0,5 m-es átlagmélységet sem érik el) és időszakosak, tehát asztatikus vízviszonyokkal jellemezhetők. Általában efemer, temporárius ezen belül is sokszor periodikus jelenségek, de lehetnek évelő perennis típusúak is. A Dévai-féle víztér-tipológia szerint általában kisvizek: tehát pocsolyák, dagonyák, tocsogók; de esetlegesen kistavak is lehetnek. 3. A sekély, elsősorban talajvíz-utánpótlódású vízterek azok a felszíni vízterek, amelyek felület-arányos átlagmélység a 2 m-t nem haladja meg, ill. a gyökerező makrovegetáció még megél bennük. Általában szemisztatikus vízforgalmúak, de ha a környékbeli talajvízszint és a talaj víz-utánpótlásuk kiegyenlített, akkor lehetnek esetleg eusztatikus vízforgalmi típusba tartozóak is. A Dévai-féle kategorizálás szerint a kistó, a fertő és a mocsár kategóriába tartoznak. 4. A mélyebb, elsősorban talajvíz-utánpótlódású vízterek kategóriába a vizsgált élőhelyek közül azokat soroltam, a melyek felületarányos átlagmélysége a 2 m-t meghaladta, ill. nagyobb vízmélységük esetén nem volt bennük jelentős területfoglalású, fenéken gyökerező makrovegetáció. E mélyebb bányatavakon belül is szükséges lehet további két ka-