Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Mosonyi Emil: Megnyitó előadás. Aix-enProvence (Franciaország), 1998.

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 1. SZ. Vízerőművek modell- és prototípusv III. konferencia, Aix-en-Provence, Franciaország, 1998. Mosonyi Emil A 21. század küszöbére érkezve sok országos és nem­zetközi szervezet mérleget készít és megpróbálja felvá­zolni szakterületének jövőjét az új században. Javasolom, hogy mi, akik a vízerőhasznosítás valame­lyik szakterületén érdekeltek vagyunk, kövessük példáju­kat, bár a „század" kifejezést etekintetben túl elvontnak tartom és helyette inkább azokról az előnyökről beszél­nék, amelyeket a jövő nemzedékek a vízerőhasznosítás­nak köszönhetően élvezni fognak. A tudomány és technológia rohamos fejlődése és a fontossági sorrendek ez által kiváltott gyors módosulása, továbbá a környezeti hatások jelenleg tapasztalt fokozó­dó előtérbe kerülése korlátokat szab a valószínűnek elfo­gadható előrejelzés időhorizontjának. Ezért a vízerő jö­vőjére vonatkozó elképzeléseink sem terjedhetnek túl, mondjuk, a jövő század első negyedén. A következő becsléseket ENSZ kiadványokban közölt statisztikai adatok támasztják alá. Forrásul szolgált to­vábbá a „Vízerő és Gátak" (Hydropower & Dams) rend­kívül értékes „Világatlasza", valamint az UNIPEDE (U­nion Internationale des Producteurs et Distributeurs d' E­nergie Electrique - Elektromos Energiatermelők és El­osztók Nemzetközi Uniója - Párizs) nemzetközi szerve­zet által készített átfogó HYDREN tanulmány. Ez utób­biban a 2020-ig hasznosított vízerő nagyságára vonatko­zó előrejelzés található. A trendvizsgálat eredménye sze­rint a vízerőművek 2020-ban 6500 TWh energiát fognak termelni, ami kereken 1600 MW beépített teljesítmény­nek és átlagosan évi 4000 kihasználtsági óraszámnak fe­lel meg. Az UNIPEDE előrejelzése szerint 2020-ig a vízerő ré­szesedése a világ teljes elektromos energiatermeléséből a jelenlegi 20 %-ról közel 30 %-ra fog nőni. A tudósok, mérnökök, az érintett intézmények és ipar­ágak előtt álló feladatok nagyságának érzékeltetésére, u­gyanakkor az előrejelzett fejlődés kedvező hatásainak ér­tékelésére, képzeljük magunkat a 2020-ik évbe. Időköz­ben, az UNIPEDE jelentés szerint a vízerőművek éven­ként mintegy 140 TWh-val több energiát fognak termel­ni, ami évi 35 GW, vagy nagyobb kapacitás-növekedés­nek felel meg. A prognózis helyessége természetesen vitatható. A növekmény jelentős része azonban megbízhatón becsül­hető, nevezetesen az, amelyet az erőművek felújítása ré­vén kell megtermelni. Becslések szerint a vízerőműveket 50-60 éves üzeme­lés után kell felújítani. Tehát 2020-ra feladatunk lesz a 20. század hatvanas éveinek közepén épült erőművek felújítása. Abban az időben az éves növekmény kereken 50 TWh volt, 12,5 GW teljesítmény-növekedés mellett. Ez azt jelenti, hogy a vízerőművek termelésének egy­harmadát felújított művek fogják a 21. század 20-as éve­iben szolgáltatni. A felújítás igénye már most is jelentke­zik és fokozatos növekedése várható. zsgálata, észlelőhálózata Megnyitó előadás A fentiekben jelzett termelésbővüléshez szükséges új erőművek építése és felszerelése, valamint a régiek felú­jítása jelentős erőfeszítéseket fog igényelni a kutatás és tervezés területein. Ezek mellett új szivattyús energiatározók építése és a meglévők felújítása - különös tekintettel az atomerőmü­vek termelésének rugalmasabbá tételére - várhatóan fon­tos szerepet fog játszani egyes országok energia-stratégi­ájának kialakításában. Viszonylag nehezebb feladat az árapály- és hullám-e­nergia hasznosításának, s a tengeráramlások hasznosítá­sára újabban javasolt vízalatti erőmüvek megvalósításá­nak előrejelzése. A vízerőművek teljes amortizációjuk és felújításuk u­tán, vagyis ún. „második életük" során - és ezt hangsú­lyozni kívánom - a legtöbb esetben jóval olcsóbban ter­melik az energiát, mint új korukban. A fajlagos, egy kWh-ra vetített termelési költség esetenként még az ere­deti érték egy-harmadát sem éri el. Ki merem jelenteni, hogy generációnk vízerőhasznosításra fordított erőfeszí­tései a következő nemzedékek javát fogják szolgálni, a­mennyiben tőlünk olcsó elektromos áramot fognak örö­kölni. Végül, de nem utolsó sorban rá kell mutatnom, hogy a vízerő fokozott hasznosítása nagymértékben hozzájárul az üvegházhatás csökkentéséhez. A légkör káros gázok­kal történő szennyezésének hatásai már most is tapasz­talhatók. Számos világhírű szakértő szerint ez a veszé­lyes folyamat a következő nemzedékek érdekében a víz­erő kedvező hatására mérséklődik. A rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé a kérdés részletesebb tárgyalását, ezért csak a C0 2 kibocsátás le­hetséges csökkentésének durva becslésére szorítkozom. Az UNIPEDE előrejelzése alapján feltételezhető, hogy 2020-ban a fosszilis fűtőanyagot használó hőerőművek éves kibocsátását a vízerőművekben megtermelt villa­mos energia évente 4 GT-val, azaz 4 billió tonnával fog­ja csökkenteni. A tárgyilagosság kedvéért hozzá kell fűz­nöm, hogy a hőerőművek füstgáz-tisztítási módszereinek várható fejlődése nyomán a kibocsátás 20 %-os csökke­nése várható. A C0 2 és egyéb üvegházhatású gázok évente kereken 4 billió tonnás csökkentésének jelentősége nem hanya­golható el. (Jelenleg a vízerőművek az üvegházhatás mérsékléséhez évi 1,7 billió tonna C0 2 kibocsátás kivál­tásával járulnak hozzá.) Becslések szerint 2020-ra a világ gazdaságosan és környezetkímélő módon hasznosítható vízerőkészletének 60-80 %-a már kiépítésre kerül. Hogy a fennmaradó 40­20 % hasznosítása milyen ütemben és milyen módon va­lósul meg, meghaladja képzelőerőmet, ez a jövő nemze­dékek feladata lesz. A teljes potenciális vízerőkészlet hasznosítása után az erőmüvek felújítása továbbra is folyamatosan, évtizede­kig munkát fog biztosítani a vízerőhasznosítással foglal­kozó szakma és ipar részére.

Next

/
Thumbnails
Contents