Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
11 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. A vándorkagyló mennyiségének alakulása, valamint anyagforgalomban betöltött szerepe Balogh Csilla 1' 2, B. Muskó Ilona 1, Zámbóné Dorna Zsuzsa 2 és Padisák Judit 2 1 MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet; 8237. Tihany, Klebelsbcrg K. u. 3., baloghcs@tres.blki.hu 2 Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék; 8200. Veszprém, Egyetem u. 10. Kivonat:A 2000-2003-as aszályos periódust követően, a 2004-2005-ös esőzések hatására visszaállt a Balaton eredeti vízszintje, s jelentősen nőtt a víz alatti alzatok területe. A 75 éve behurcolt inváziv vándorkagyló ma is domináns a Balatonban a megtelepedésre alkalmas felületeken. 2005-ben a Balaton négy, trofitásban eltérő területén követtük nyomon a parti kőszórás két rétegében (felszín- és mederfenék közelében) a vándorkagyló mennyiségét, valamint a fitoplankton alakulását. Vizsgáltuk a mintavétel során gyűjtött kagylók algakibocsátását és az algák felszaporodását a kagyló kibocsátási körzetében, összevetve a Balatoni algamennyiség alakulásával. Analizáltuk az egyes területeken gyűjtött kagyló szövet, a kagylókolóniák közeléből származó szediment és a kagylómentes fenéküledék szén, nitrogén és kéntartalmát. Laboratóriumban vizsgáltuk a kagyló alga- és féceszkibocsátását, annak kémiai összetételét, valamint a kagylószövet és a héj C-, N-, S-tartalmát. 2005-re a kagyló denzitása és biomasszája szignifikáns növekedést mutatott, az előző, szárazabb évekhez képest, mindebből adódóan hatása is jelentősebb lehetett az ökoszisztémára. A kagyló módosította az algaösszetételt és a Balatoni minták alga denzitása pozitívan korrelált a kagyló által kibocsátott algák és a kibocsátott egyéb anyagon felszaporodott algák mennyiségével. Abban az esetben, ha a kagyló által visszabocsátott alga denzitás nagyobb, jelentősebb a kagylók közeléből származó szediment szén- és nitrogéntartalma. A kagylók méretével arányosan nőtt a kagylószövet egységnyi tömegére vonatkoztatott C, N, S-koncentráció, a héj esetében pedig fordított volt az arány. Kulcsszavak: vándorkagyló mennyiség, fitoplankton, szediment, kagylószövet, héj, CNS- koncentráció Bevezetés A vándorkagyló (Dreissena polymorpha) a Balatonban a megtelepedésre alkalmas felületek gerinctelen élővilágának jelentős tagja. A 2000-2003-as krónikus száraz periódust követően a 2004-es esőzések hatására 2005-re a Balaton vízszintje közel 90 cm-t emelkedett, így a kolonizálható szublitorális felületek nagysága jelentősen megnőtt. A kagylók fontos láncszemet jelentenek a litorális régió anyag- és energiaforgalmában (Stanczykowska és mts., 1976), többek közt az elsődleges megtermelt szerves anyag átalakítása, a lebegőanyagok és egyéb szerves anyagok lebontása, valamint a bentikus makroszkopikus gerinctelenek és a vízi csúcsragadozók szempontjából (Entz és Sebestyén, 1942, Specziár és mtsi., 1997). A vándorkagyló a megjelenésével előre megjósolhatatlan változásokat indukál az ökoszisztémában, mivel módosítja az élőhelyet, valamint számos direkt és indirekt, egész rendszerre kiterjedő hatást indít el. A víztestböl rendkívül hatékonyan és igen széles, 0,4 |im-től (Cotner és mtsi., 1995) 1,2 mm-ig (Horgán és Mills, 1997) terjedő mérettartományban képes kiszűrni a részecskéket és az élő organizmusokat (Balogh és Muskó, 2006). A kiszűrt részecskék bizonyos hányadát szervesanyagban gazdag (Ricciardi és mts., 1997) fécesz és pszeudofécesz formában tömöríti és bocsátja viszsza a víztestbe, ezáltal fontos szerepet tölt be az itt végbemenő anyag- és energiaforgalomban (Stanczykowska és mts., 1976). Hatással lehet a nitrogén forgalomra az általa kibocsátott ammónium révén és módosítja a tápláléklánc szerkezetét a szediment-víz határfelületnél (Lavrentyev és mts., 2000). A szén a detritusz átcsoportosítása révén a nyíltvízből a bentikus zónába kerül, gyorsítva a különféle vízi életterek elemei közt lezajló folyamatokat (Carpenter és mts., 1985). Tápanyagban gazdag élőhelyet biztosít a kolóniák közelében élő, helyhez kötött bentikus gerincteleneknek (Botts és mts., 1996; Ricciardi és mts., 1997; Stewart és mts., 1998). Mennyisége meghatározó az ökoszisztémára kifejtett hatás tekintetében (Griffits, 1993). A terepi felmérések és a laboratóriumi kísérletek során a balatoni vándorkagyló mennyiségének alakulását, ezzel összefüggésben a szediment anyagforgalmában és az algaösszetétel alakulásában betöltött szerepének, valamint szezonális és térbeli mintázatának elemzését tűztük ki célul, kiegészítve a 2006-ban közölt eredményeket (Balogh és Muskó, 2006). Anyag és módszer A Balaton északi partvonala mentén 2005-ben, négy alkalommal (május, július, szeptember és október), négy mintavételi helyen (Keszthely, Szigliget, Tihany és Balatonalmádi), vettünk mintát a köves parti zónában. Mintavételi helyenként három-három követ emeltünk ki, két mélységből (mederfenék közeléből: kőszórás aljából, vízfelszín közeléből: kb. 10 cm mélységből). A bevonatot puha kefével távolítottuk el a kövekről, 300 |im lyukbőségü szitán tömörítettük, majd 70 %-os alkoholban rögzítettük a mintákat. Megszámoltuk, megmértük az állatokat, biomasszát becsültünk (Muskó és Bakó, 2005), és meghatároztuk az állatok relatív abundanciáját. A köves parti felméréssel párhuzamosan minden mintavételi helyről, mind a négy alkalommal mintát vettünk a parti kőszórás lábánál a fenéküledék felső 2-4 centiméteres rétegéből, valamint szedimentet mintáztunk a kagylókolóniák közeléből a kövekről (mely tartalmazta a 200 nm-nél kisebb élőlényeket is) és kagylókat gyűjtöttünk. A gyűjtött kagylók (15 db 1,2-1,5 cm hosszú állat; inkubálás 250 ml szűrt vízben egy napig) által kibocsátott és a kibocsátási körzetében elszaporodott algáknak korábban megvizsgáltuk a mennyiségi viszonyait (lásd Balogh és Muskó, 2006) jelen munkában pedig bemutatjuk a fitoplankton összetételének alakulását is, melyet összehasonlítottunk a Balatonból (adott mintavételi helyről) származó víz azonos paramétereivel. Néhány alkalommal vizsgáltuk laboratóriumban a július folyamán Balatonalmádiban gyűjtött, különböző méretű (kis méretű: 1,3 cm; közepes méretű: 1,7 cm; nagy méretű: 2,3 cm) kagylók fécesz- és pszeudofécesz kibocsátását, valamint a kagyló szövetének és héjának szén-, nitrogén- és kéntartalmát. Eredmények és következtetések 2005-re a vándorkagyló denzitás, épp úgy, mint a biomassza, szignifikáns növekedést (p < 0,05) mutatott (/. ábra) az előző, szárazabb évekhez képest. 2005 májusában igen alacsony denzitások voltak jellemzőek (2.a. ábra), a populációban a kifejlett egyedek részaránya ekkor volt a legnagyobb (3.a. ábra). A kagylók denzitása júliusra jelentősen nőtt, azonban az állomány nagyobb hányadát frissen megtelepedő kagylók tették ki (3.b. ábra). Ez a korosztály egészen októberig képviselteti magát, a populáció egyre kisebb hányadát képezve (i.e., d. ábra). Szeptember-októberre a kagylók biomasszája jelentősen gyarapodott (2.b. ábra), és többségük juvenilis stádiumú (i.e., d. ábra) volt.
