Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

5 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. A halak rendelkezésére álló gerinctelen táplálékbázis a Balaton parti övében B. Muskó Ilona

1, Balogh Csilla 1,

2 és G.-Tóth László

1 'MTA Balatoni Limn. Kutatóint. 8237.Tihany musko@tres.blki.h

u 2Pannon Egyetem Limnológia Tszk, 8000. Veszprém Kivonat: A Balaton parti övének szilárd felületeit a teljes partvonalat ábrázoló, 2002 nyári, nagy felbontású ortofotók és a legnagyobb apadás időszakában készült tízezer helyszíni digitális fotó image analízisével becsültük. A szilárd felületeken élő gerinctelen állatok denzitását, valamint a legtömegesebb gerinctelen állatok, a behurcolt, pontokáspi eredetű tegzes bolharák és vándorkagyló biomasszáját korábbi adataink alapján a szilárd felületek, valamint a vízállás ismeretében kalkuláltuk 1994 és 2005 között. Az állatok össz-egyedszáma 1994-2005 között éves átlagban a kőszóráson 1,65 10

1

0 és 9,77 10

10 között, a horgászstégek cölöpéin 3,48 10

8 és 1,86 10

9 között, a móló cölöpökön 5,59 10

8 és 3,28 10

g között, a betonfalakon 2,26 1 0

9 és 8,67 10

9 között változott, összegük elérheti a 1,13 10" értéket. A tegzes bolharák biomassza (t száraz tömeg) a legnagyobb a nádasban (3,05 - 6,75), igen magas a köves parti zónában (0,65-3,04), ugyanakkor a horgászstégek cölöpéin 0,01 és 0,05 között, a mólók cölöpéin 0,02 és 0,09 között, a betonozott partszakaszon 0,08 és 0,25 között változott, elenyésző volt, összege a víz alatti felületeken meghaladhatja a 10 tonnát. A vándorkagyló biomassza (t száraz tömeg héj nélkül) a legnagyobb a nádasban (13,46- 56,74), igen magas a köves parti zónában (1,68 - 19,96), a horgászstégek cölöpéin 0,05 és 0,46 között, a mólók cölöpéin 0,09 és 0,90 között, a betonozott partszakaszon 0,33 és 2,33 között változott, összesítve a víz alatti felületeken meghaladhatja a 80 tonnát. Fenti adatok legalacsonyabb értékei 2003-ra, legmagasabb értékei 1996-ra jellemzőek. A Balatonban ma egy idegen inváziós faj (D. polymorpha) alkotja a parti öv gerinctelen biomassza túlnyomó többségét, mely igen tekintélyes a mesterségesen létrehozott felületeken (parti kőszórás). A vízszint csökkenése során nem vonul lejjebb a vándorkagyló, hanem elpusztul, a víz alatti felület tehát limitáló számára. Balatoni haltáplálék, parti öv, gerinctelen állatok, tegzes bolharák, vándorkagyló Kulcsszavak: Bevezetés A vízszint-ingadozás (1. ábra) nagymértékben befolyásolja a Balaton parti övének élővilágát, ezért fontos a partvonal különböző alzatainak felmérése, és a változó vízszint mellett a víz bontotta alzatok felületének becslése, s az alzatokon élő gerinctelen állatok mennyiségének ismerete. Heti balatoni közepes vízszint változása 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Évek hetes beosztásban /. ábra. A Balaton vízállása 1994 és 2005 között, heti bontásban Jelen munka célja a már meglevő, vízzel borított felületek (G.-Tóth 2005) és a gerinctelen állatok mennyiségének ismeretében (Muskó és mts. 1998, Muskó 2001, G.-Tóth és mts. 2004, 2005, Muskó 2006) ez utóbbiak extrapolálása a víz alatti felületekre, hogy képet kapjunk a parti öv gerinctelen állatainak mennyiségéről a Balatonban. Mivel a parti öv gerinctelen állatainak túlnyomó többségét két, inváziós, behurcolt faj, a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) és a tegzes bolharák (Chelicorophium curvispinum) alkotja a vándorkagyló dominanciájával, a vizsgálatokat és a kalkulációkat ezekre az inváziós fajokra koncentráltuk. A 20002003-as krónikus száraz periódusban a Balaton vízszintje 93 cm-t csökkent, a lakható szublitorális felületek nagysága az eredeti töredékére (20 %) zsugorodott, mely nagy vándorkagyló telepek kiszáradásához vezetett. Anyag és módszerek A Balaton víz alatti felületein élő gerinctelenek egyedsürüségének becslése céljából a köves parti zóna két rétegéből (vízfelszín közeléből és mederfenék közeléből) kapott adatokat (G.-Tóth és mts. 2004, 2005, Muskó 2006) átlagoltuk, s mintavételi helyenként éves átlagokat képeztünk, melyek a következők (ind m"

2 kőfelület): 2003-ban 29327, 2004-ben 37985, 2005-ben 63773. Ezeket az adatokat vittük rá a hetente kiszámított víz alatti felületek: köves parti zóna, horgászstégek cölöpéi, mólók cölöpéi és betonfalak adataira (G.-Tóth 2005). A partvonal hosszok és a nádas-sásos tóterületek mérésére a Balaton teljes partvonalát áttekintő, 85 db. 40 x 40 cm felbontású, digitalizált ortográfikus fényképeket használtunk (Eurosense Kft, Székely és Társa, Pécs), s COLIM Image Analysis programmal (Pictron Computer and Videotechnics Ltd., Budapest) mértük a különböző típusú partszakaszok hosszát. A kőszórásos partok víz alatti felületeinek mérése céljából alacsony vízállás mellett méret kalibrált digitális fényképeket készítettünk, s a fenti Image Analysis program segítségével értékeltük ki. Minthogy Keszthelynél, Szigligetnél, Tihanynál és Balatonalmádinál vettünk bevonat mintákat, a medencénkénti értékek kalkulálásához a szemesi medence értékeit a szigligeti és a tihanyi átlagából kaptuk meg, a tihanyi értékeket Tihany és Balatonfüred térségére vonatkoztattuk, a Siófoki medence további részénél a balatonalmádi adatokat használtuk fel. Az északi partvonallal párhuzamos déli partvonalra szintén ezeket az adatokat használtuk fel, medencénkénti bontásban. 1994-2000 közötti és a 2005. évi kalkulációknál a 2005. évi adatokat használtuk (magas vízállás), a 200l-es és 2004-es évekhez a 2004. évi adatokat (közepes vízállás), a 2002 és 2003. évekhez a 2003. évi adatokat (alacsony vízállás). A tegzes bolharák biomasszájának a víz alatti felületekre történő kalkulációjához Muskó (2001) adatait használtuk fel, ahol havi bontásban megtalálható a tegzes bolharák biomassza (g m ~ kőfelület) májustól októberig (a májusi, júliusi, szeptemberi és októberi adatokat vettük figyelembe). Az értékeket az akkori denzitás alapján biomassza/individuumként számítottuk, s a 2003-2005. évi tegzes bolharák denzitásokat (mintavételi helyenkénti éves átlagok) fenti értékkel megszoroztuk, így kaptuk meg az aktuális biomasszát, amit aztán a vízzel borított kőfelületekre a fentiek szerint kalkuláltunk. Azt tételeztük fel, hogy a tegzes bolharák populáció összetétele nem változott lényegesen. Ez a biomassza tartalmazza a petéket is. A nádasra vonatkozóan a hetente kiszámított víz alatti felület (G.-Tóth 2005) mellett a tegzes bolharák biomassza (a nádas egységnyi felületére vonatkoztatva, g száraz tömeg m 2) az 1992-1994-es évekre áll rendelkezésre (Muskó és mts. 1998). Ez utóbbiakból átlagot képeztünk, s az 1994. évi átlagos vízállást l-nek tekintve az aktuális vízállást ehhez