Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. arányítottuk abból kiindulva, hogy minél magasabb a vízállás, annál több a víz alatti nádfelület, amelyet a gerinctelen állatok benépesíthetnek, s ez fordítva is igaz. Az arányszámmal korrigáltuk a biomassza adatokat. Az adatok Keszthelyből, Szigligetből, a Bozsai-öbölből és a Palóznaki-öbölből származnak, amelyek a négy medencét reprezentálják. A vándorkagyló biomassza tekintetében a köves parti zónára vonatkozóan rendelkezünk aktuális adatokkal (G.-Tóth és mts. 2003, 2004, Muskó 2006), melyekből éves átlagokat képeztünk, és a heti vízállás adatokra vittünk föl a fentiek szerint. A biomassza jelentősen megemelkedett 2005-ben a korábbi évekhez képest (Muskó és mts. 2006). Nádasra vonatkozóan dr. Lakatos Gyulától kaptunk vándorkagyló egyedsűrüség adatokat (2003 július 14-15), meghatározott nádszál értékekre vonatkozóan. Ezeket arányítottuk az aktuális nádszál adatokkal (100 nádszál m"

2), s a 2003. évi júliusi, kőfelületre kapott vándorkagyló denzitás adatokkal. Az aktuális biomassza/individuum értékekkel számolva kaptuk meg 2003, 2004 és 2005. évre a biomaszszát (mintavételi helyenkénti éves átlagos biomassza). A vízállást 2003-ban 1 -nek tekintve az összes többi évben ehhez arányítottuk a víz alatti nádfelületet. A kapott arányszámmal korrigáltuk a biomassza adatokat, amelyeket magas vízállás mellett (1994-2000 és 2005) a 2005. évi adatokkal számoltuk, közepes vízállás mellett (2001. és 2004.) a 2004. évi adatokkal, alacsony vízállás mellett (2002. és 2003.) pedig a 2003-as évi adatokkal. Eredmények és értékelésük A 2000. évtől kezdve drasztikusan csökkent a gerinctelenek mennyisége a vízszint emelkedésével viszont ismételten megnövekedett (2. ábra). A kőszóráson kívüli szilárd felületeken élő állatok összegyedszáma jelentéktelen a kőszóráson élőkhöz viszonyítva (éves átlagban a kőszóráson 1,65 10

1

0 és 9,77 10

1

0 között változott, a horgász-stégek cölöpéin 3,48 10

8 és 1,86 10

9 között, a móló cölöpökön 5,59 10

8 és 3,28 10

9 között, a betonfalakon 2,26 10

9 és 8,67 1 0

9 között változott, a legalacsonyabb értékek 2003-ra, a legmagasabbak 1996-ra jellemzőek). Az összes állat egyedszáma a vízalatti szilárd felületeken elérheti az 1,13 10" értéket. 1.2E+11 1E+11 - Kövön — Horgászs tég cölöpön • - - Mókfcölöp ön — - Betonon 01.1994. 10.1995. 07.1997. 05.1999. 02.2001. 12.2002. 09.2004. 2. ábra. A víz alatti felületeken élő gerinctelenek össz-egyedszáma (ind.) a különböző alzatokon, heti bontásban A tegzes bolharák biomassza (tonna, száraz tömeg) legnagyobb a nádasban (az éves átlag 3,05 és 6,75 t között változott), igen magas a köves parti zónában (0,65 és 3,04 t között változott), a horgászstégek cölöpéin 0,01 és 0,05 között, a mólók cölöpéin 0,02 és 0,09 közt, a betonozott partszakaszon 0,08 és 0,25 között változott, elenyésző (3. ábra). Az összes tegzes bolharák biomassza meghaladhatja a 10 tonnát az egész Balatonban, követi a vízszint változását. A vándorkagyló biomassza (tonna, száraz tömeg héj nélkül) legnagyobb a nádasban (az éves átlag 13,46 és 56,74 között változott), igen magas a köves parti zónában (1,68 és 19,96 közt változott), ugyanakkor a horgász-stégek cölöpéin 0,05 és 0,46, a mólók cölöpéin 0,09 és 0,90, a betonozott partszakaszon 0,33-2,33 közt változott, elenyésző volt (4. ábra). Az összes vándorkagyló biomassza meghaladhatja a 80 tonnát az egész Balatonban, követi a vízszint változását. 3. ábra. A tegzes bolharák biomasszája (tonna száraz A két, pontokáspi inváziós faj közül a vándorkagyló biomasszája egy nagyságrenddel nagyobb, mint a tegzes bolharáké. Eredményeink lehetővé teszik, hogy megbecsülhessük <ieg) a különböző víz alatti felületeken, heti bontásban a parti övben a halak rendelkezésére álló pillanatnyi táplálék mennyiséget (összegyedszámot és a két domináns faj biomasszáját) különböző vízállások mellett.