Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt Hármashatár-hegy vonulat északkeleti lejtőinek pleisztocén mészkő paleo-hévforrásai és összehasonlításuk a maiakkal

SCHEUER GY.: A budai termálkarszt mészképző paleo-hévforrásai 19 zetben. Nagy jelentőségűnek tartja még kormeghatározás szempontjából a mészkőből előkerült ősemlős maradványokat. Feltételezése szerint a kiscelli fennsíki mészkő a pleisztocén mindéi időszakában képződött. Vízföldtani szempontból jelentős az a megfigyelése is, hogy helyenként ma jól lehet látni az egykori forrásfeltörési csatornákat, amelyeknek oldalfalaira gömbhéjas szerkezettel borsókő vált ki. Ezek a kiválások azt bizonyítják, hogy a mészkövet lerakó forrásvizek alulról törtek fel a dunai szemcsés üledékanyagon keresztül, akár csak a recens északi források (Árpád-forrás, Római-fürdő), továbbá, hogy a vízhőmérséklet magasabb volt (3540 °C ) mint a maiaké. A Budapest Építésföldtani Térképezés keretében a 8. Rózsadomb 1:10000 ma.-u lap földtani térképezése során a kiscelli forrásmészkő előfordulást Kriván P. Szentirmai I. 1973-74-ben részletesen tanulmányozták. A térképlap magyarázójában Kriván P. részletes leírást közölt és ebben a korábbi vizsgálatoktól alapvetően eltérő megállapításokat rögzített. Leírja hogy a kiscelli párkánysík szelvényében az édesvízi mészkő összlet keletkezése több generációs, mert a két mészkőtest között periglaciális-szoliflukciós jelenségek és üledékek mutatkoznak. Az édesvízi mészkőtagok keletkezése a pleisztocén mindeli szakaszon belül interstadiálisba helyezhetők, míg közöttük pedig egy tundrafázis mutatkozik. Megállapítja még, hogy a mészkő nem tavi genetikájú, hanem a dunai erózióbázis felé lezáródást adó mésztufa gátas szerkezetű. A rétegzettségből világosan kitűnik, hogy a víz az erózióbázis irányába zuhatagokon és mésztufa gátakon keresztül folyt le megegyezően a budai várhegyi, vértesszőlősi és a tatai előfordulásokhoz (11. ábra). 11. ábra. Az egykori téglagyári rétegsor szelvénye A. Elsőgenerációs mészkő, B. Másodikgenerációs mészkő, C. A két generációt elválasztó üledék. 1. Mésziszap réteges mészkő, 2. Homokos agyag, iszap, 3. Rétegzett mészkő, 4. Dunai homok. A jelen tanulmány szerzője is számos esetben tanulmányozta ezt a közismert előfordulást részben mint a budai termálkarszt egyik érdekes megnyilvánulását, részben pedig konkrét tervezési feladatok megoldása érdekében, amelyekhez több esetben fúrások is kapcsolódtak. Ilyen vizsgálatok történtek pl. a Kiscelli Múzeumnál (Schmidt- kastély), ahol a kapott rétegsorok alapján, annak környezetében a forrásmészkő elkeskenyedve és elvékonyodva már csak 4 m vastag és északnyugati irányba kb. 15-20 m-en belül megszűnik (12. ábra). 12. ábra. A Kiscelli Múzeumnál fúrással feltárt rétegsor szelvénye 1. Kőtörmelékes humusz, 2. Forrásvízi mészkő mésziszap-rétegekkel, 3-4. Dunai homok és kavics, 5. Kiscelli agyag. Az előfordulás délkeleti elvégződése a már megszűnt és beépített egykori agyagbánya fejtése miatt ma már pontosan nem állapítható meg, de valószínűsíthető, hogy kb. 100 m hosszban lefejtették és délkeleti természetes határa a mai Kecske köz - Végvár utca környezetében lehetett. így az egykori hévforrástó északnyugat-délkeleti irányú kiterjedése kb. 1200 m-re becsülhető, legnagyobb szélessége pedig elérte a 300 m-t is. Ezekből az értékekből látható, hogy a Duna-völgy nyugati peremén olyan jelentős nagyságú üledékgyűjtő alakult ki, amelyben a térség legjelentősebb nagyságú forrásmészkő előfordulása keletkezett. A megfigyeléseim is egyértelműen megerősítették azokat a korábbi véleményeket (Koch A. 1899, Kriván P. 1974), hogy a kiscelli hévforrástóban képződött mészkő több generációs kifejlődésű. Tehát a kiscelli előfordulás két, de lehet, hogy három mészkő-generációból épült fel. A mészkő-generációk kifejlődéséből arra lehet következtetni, amelyet már Kriván P. is rögzített, hogy az egyes generációk egymáshoz viszonyított helyzete változott, vagyis a tó felülete hol növekedett, hol pedig csökkent, sőt, esetenként kiszáradt, amelyből az a