Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt Hármashatár-hegy vonulat északkeleti lejtőinek pleisztocén mészkő paleo-hévforrásai és összehasonlításuk a maiakkal

20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 5. SZ. következtetés adódik, hogy a tápterületen leállt, vagy csökkent a víz-utánpótlódás, illetve a beszivárgás. így a termálrendszer dinamikus vízkészlete, amely a hévforrás folyamatos vízforgalmát biztosította, időlegesen megszűnt, majd amikor a beszivárgás az éghajlati adottságok megváltozása miatt csapadékosba ment át, ezért a rendszeren belül a vízforgalom helyreállt és a források is újraindultak mészképződéssel. A leírtakból az a paleovízföldtani következtetés vonható le, hogy a szakaszos, megújuló mészképződés alatt a forrásokhoz kapcsolódó paleo-karsztvízszint nem változott, csak a beszivárgás mennyiségétől függően ingadozott. Ebből az is valószínűsíthető, hogy a Dunánál nem történt olyan mértékű völgymélyítő tevékenység, amely miatt a rendszer megcsapolásában hidrodinamikai átrendeződés következett volna be új források keletkezésével. Ez csak azzal magyarázható, hogy a többgenerációs forrásvízi mészkőtest felhalmozódása olyan időszakhoz kapcsolható, amikor a térségben átmeneti kiemelkedési szünet volt, amely kedvezett a mészkiválásnak. Ennek következtében a Duna sem exhumált újabb kiemelt helyzetű karsztos kőzettesteket, amelynél új források keletkeztek volna. Majd egy újabb emelkedési fázisban a forrásmészkő eredeti helyzete megváltozott és a folyónál a völgybevágódás egy adott szintjén új karsztos kőzettestek exhumálódtak és emiatt a rendszernél megcsapolási átrendeződés történt, ezért kiscelli paleo-hévforrások elapadtak. Valószínűsíthető, hogy a Kriván P. által leírt gátak és függőleges szerkezetek ilyen átmeneti fázisban keletkeztek, amikor a terület már emelkedő fázisban volt, de a Duna bevágódása még nem okozott a rendszernél hidrodinamikai átrendeződést. Majd amikor ez bekövetkezett, a megcsapolás olyan területekre helyeződött át a folyóvölgyben, amelyek a felső-pleisztocénben meginduló új hévforrásokhoz kapcsolhatók. E forrásoknál képződött csekély mennyiségű mészkő azzal magyarázható, hogy a folyó völgyében az ehhez szükséges környezeti feltételek (éghajlat, üledékgyűjtők) korlátozott kiválást tettek lehetővé s csak rövid időre. 4. Megállapítások-következtetések 4.1. A budai termálkarszt északi részéhez kapcsolódó a Hármashatár-hegyvonulat északkeleti részén először kb. 150-160 mtszf-i. magasság körül jelennek meg a paleo-hévforrásokat bizonyító forrásmészkövek. A vizsgálatok szerint a tárgyalt területen belül a Duna-völgyéhez kapcsolódó három mai hévforráson túlmenően a forrásmészkövek számbavétele alapján hét pleisztocén paleo-hévforrás mutatható ki. így a budai termálkarszton belül a terület egyik jelentős megcsapolójává vált a rendszernek a pleisztocén fiatalabb szakaszától kb. 0,5 millió évtől kezdve és ezt a szerepét a mai napig is megtartotta. 4.2. A paleo-hévforrások feltörési helyeit vizsgálva megállapítható, hogy azok az oligocén vízzáró agyagos képződmények elterjedési területeihez, azaz a fedett karszt peremi részeihez kapcsolódnak és ezen belül a források alatt kivétel nélkül az erózió révén exhumált, de eltakart helyzetű karsztosodott és törésekkel átjárt karsztos kőzettestek találhatók. A paleo-hévforrásoknál kivált forrásmészkövek vizsgálatai azt is bizonyítják, hogy a Solymári völgyben és Dunavölgy nyugati peremi részein feltört források körül kisebbnagyobb hévforrás tavak alakultak ki és ezekben vált ki a mészanyag. Az ilyen tavi üledékgyűjtők kialakulása és élettartalmuk szoros kapcsolatot mutatnak a folyóvölgyekben lezajló folyamatokkal (erózió, bevágódás, akkumulációs tevékenység). 4.3. Vizsgálva a paleo-hévforrásoknál képződött mészkövek nagyságát és vastagságát, továbbá a mai magassági helyzetüket közöttük lényeges különbségek mutathatók ki. A tárgyalt terület amikor bekapcsolódott a rendszer megcsapolásába, a mészképződés erőteljes dinamikával indult meg. Ekkor a folyóvölgyek peremi részein öt paleohévforrás mutatható ki, amelyek környezetében többnyire jelentős nagyságú hévforrástavak és üledékgyűjtők alakultak ki, mint pl. a kiscelli fennsíknál, ahol a vízfelület nagysága meghaladta a 30 hektárt. A forrásvízi mészkövek jelzik azt, hogy a tárgyalt terület, amikor bekapcsolódott a rendszer megcsapolásába mészképződés szempontjából kedvező környezeti feltételek és körülmények voltak. Ilyennek tartom többek között azt, hogy a termálrendszer az északi részének megcsapolása teljesen e déli területre helyeződött át, mert a rendszer fejlődésében csak ezen a szakaszon exhumálódtak olyan kiemelt helyzetű karsztos kőzettestek, amelyek hévforrás kilépési helyekké váltak. Ezért az északi részen olyan hidrodinamikai átrendeződés ment végbe, amelynek eredményeként csak annak déli határszakaszára helyeződött át a megcsapolás. Továbbá a külső körülmények is közre-játszottak, mert pl. a folyók munkájával preformált üledékgyűjtők létrejötte is elősegítette a jelentős nagyságú mészkőtestek felhalmozódását. Ehhez természetesen közrejátszott még a hévforrások oldott sótartalmának kedvező összetétele és mennyisége, s a hévíz 35-40 °C-osra becsült értéke a rendszer akkori hőháztartását figyelembe véve. Ezért a területre is érvényes az a korábbi megállapítás (2007), hogy a tényleges, a Dunához igazodó paleokarsztvízszint a forrás elapadások és újbóli megindulásuk során lényegében nem változott, mert a rendszernél, ezalatt nem következett be hidrodinamikai átrendeződés új források keletkezésével. Vagyis a karsztvízszint alakulását döntően befolyásoló fő erózióbázisnál, a Dunánál nem történt jelentős völgybevágódás, amely csak kiemelkedési szünettel magyarázható. 4.4. Az előző pontban felvázolt 0,5 millió évtől kezdődően napjainkig tartó időszaknak első igen kedvező mészképződési fázisának lezárulását az okozta illetve szüntette meg, hogy egy tektonikailag mozgalmas új emelkedési szakasz kezdődött a területen. így a rendszer fejlődésének egy adott szakaszában olyan változás történt, hogy újabb hidrodinamikai átrendeződés történt új források megjelenésével, amelyeknél csak jelentéktelen nagyságú forrásmészkő képződött. Ezek ma 136-125 m magasságban települnek. Az új források korlátozott számából arra lehet következtetni, hogy a rendszer lényegi megcsapolása súlypontilag megint más területekre helyeződött át a pleisztocénen belül, továbbá a mészkő-képződésnek környezeti adottságai nem kedveztek. Ezzel kapcsolatban megvizsgáltam, hogy a megcsapolás esetleg nem tevődött-e át ismét a rendszer pilisi szakaszára. Egyértelműen megállapítható volt, hogy ilyen felső-pleisztocén kori mészkövek csak két helyen, a Solymári-völgy baloldalán, az Üröm-hegy lábánál mutathatók ki. Ez azzal magyarázható vízföldtanilag, hogy az északon a kiemelkedések okozta völgy-bevágódások nem exhumáltak olyan karsztos kőzettesteket, amelyek hévforrásai biztosították volna további súlyponti szerepét a budai termálkarszton belül a pilisi szakasz északi területeinek.