Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt Hármashatár-hegy vonulat északkeleti lejtőinek pleisztocén mészkő paleo-hévforrásai és összehasonlításuk a maiakkal

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 5. SZ. ről, amelyek ezután forráskilépési hellyé váltak. Továbbá vízföldtanilag valószínűsíthető, még miután a mészkö­vek egymáshoz közel törtek fel és raktak le mészkövet, hogy e részen nagyobb területre kiterjedőn kiemelt kar­sztos kőzettestek találhatók, amelynek legmagasabb ré­szei váltak forráskilépési helyekké. Ezért nem te­kinthető véletlennek az sem, hogy a mai Árpád-forrás is e területrészen keletkezett. A vizsgálatok szerint (Schréter Z. 1953, Végh S-né és munkatársai 1972, Scheuer Gy. 2006) a mai Árpád­forrás kilépése felett annak közelében négy forrásmészkő előfordulás mutatható ki, amelyek határozottan külön­böző magasságokban települnek egymás alatt. Ebből következik, hogy a Duna bevágódási szaka­szaiban a középső-pleisztocén felső részén és a felső­pleisztocénen belül kétszer exhumált a területen egymás közelében kiemelt helyzetű karsztos kőzettesteket, for­ráskilépésekkel és mészképződéssel. A források környe­zetében esetenként jelentős nagyságú tavak alakultak ki az akkori Duna-völgy nyugati peremi részein. Ebből arra lehet következtetni, hogy a mészképződéshez kedvező feltételek voltak a folyó völgyében, amely időleges kie­melkedési szünettel hozható kapcsolatba, mert ez a nyugalmi időszak biztosította a két generációs mész­kőtestek zavartalan falhalmozódását. A mészkőképződéshez szükséges nyugalmi idősza­kot, és ezzel a karbonátkiválás kedvező feltételeinek megszűnését zárta le egy kiemelkedési szakasz. Ezért a Dunánál völgymélyítő bevágódási periódus indult meg, amely azután elvezetett egy újabb hidrodinamikai átren­deződéshez új hévforrások keletkezésével a felső-pleisz­tocénben. Ezt a paleo-hévforrást bizonyítják a Bécsi úti bevágásban feltárt mészkő blokkok. Az eredeti képző­dés helye 125-130 mtszf-re tehető. E paleo-hévforrásnál csak jelentéktelen mennyiségű mészkő képződött bár ennek potenciális feltételei (vízhő­mérséklet, vízkémiai összetétel) adottak voltak. Ez azzal magyarázható, hogy a Duna-völgy nyugati peremi ré­szén, ahol a forrás fakadt a mészkőképződéshez szüksé­ges kedvező feltételek csak korlátozottan alakultak ki, il­letve csak rövid ideig voltak meg valószínűleg azért, mert a forrásműködés egy emelkedési periódushoz kap­csolható. Továbbá hogy a rendszer súlyponti megcsapo­lása más területekre helyeződött át. 3.2.2. Kiscelli paleo-hévforrás és mészüledékei A tárgyalt területszakaszon belül ez a legdélibb paleo­hévforrás igen jelentős mészképződéssel amely már átme­netet mutat a budai-termálkarszt középső József-hegyi megcsapolási helyek felé, ahol a rendszer északi és középső részeinek fejlődése a negyedidőszakban szervesen kapcso­lódott egymáshoz. E paleo-hévforrással és mészképződésével kapcsolatos szakirodalom rendkívül gazdag, mert már Szabó J. 1858­ban részletesen ismerteti (10. ábra). Szabó J. (1858) így tárgyalja: Óbudán a Mátyás-hegy keleti előterében a Kiscelli fennsíkon a negyedkori képle­tekhez tartozó mésztufa fordul elő, amely bőven tartalmaz kövületeket. Az itt bányászott mészkő egy hajdani tónak medencéjét tölti ki. A tó szilárd fenekét a kis-celli tályag (agyag) képezi, amelyet kavics és homok borított be. A tó vizét erős mésztartalommal források szolgáltatták. 10. ábra. A Kiscelli paleo-hévforrástó kontúrvonala a kivált mészkő elterjedése alapján 1. Forrásmészkő, 2. Nyílt feltárás, 3. közölt szelvény helyek. A 19. sz-i irodalomban legrészletesebb leírását a mészkő előfordulásnak Koch A. (1899) közölte az akko­ri igen kedvező feltárási körülmények (bányák) alapján. Leírja, hogy a mészkő egy hévforrástóban képződött az alsó-oligocén kiscelli agyag, erózióval lepusztult felszí­nére, amelyre a tó nyugati oldalán a felszíni vizek szál­lította vegyes szemszerkezetű anyag halmozódott fel és az az üledék képezi a mészkő közvetlen feküjét, míg a keleti részen már az Osduna homok és kavics anyaga mutatható ki a mészkő alatt. Koch A. mésztufának le­írt forráskiválást három szakaszra bontja és ezeket külön-külön ismerteti, kihangsúlyozva ezek fő jellemző­it és egyedi adottságaikat, amelyek miatt indokolt őket egymástól megkülönböztetni, mert e különbségek a tó életében bekövetkezett változásokra utal. Leírja, hogy a mésztufa többgenerációs, mert agyag réteg megsza­kítja a mészképződést és szerinte ez az agyag a hide­gebb és nedvesebb évjárások uralmát jelzi. Horusitzky H. (1939) a III. kerület hidrogeológiai le­írásában külön önálló egységként tárgyalja a kiscelli párkánysíkot megemlítve, hogy itt a Szépvölgyi úttól kezdve északnyugati irányban kb. 1000 m hosszúságban forrásvízi mészkőplató található. A már elhagyott kőbá­nyákban „10 m-es feltárásokban termelték a jó minő­ségű kőzetet. A mészkő alatt a keleti oldalon 4-5 m vastag folyami szemcsés rétegek találhatók a kiscelli a­gyagra települve, amelyeket Duna halmozott fel. Továb­bá a forrásmészkő vízszintesen rétegzett és települési magasságát 150 mtszf-ben rögzíti. Schréter Z. (1953) a budai édesvízi mészkő kataszte­rében részletesen foglalkozik ezzel az előfordulással, hi­vatkozással a korábbi kutatási eredményekre támaszkod­va. Leírja Boros Á.-ra hivatkozva, hogy a mészkő kép­ződésében szerepet játszottak az algák és a mészkivá­lasztó mohák és ezek tömegesen fordulnak elő a kő-

Next

/
Thumbnails
Contents