Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt Hármashatár-hegy vonulat északkeleti lejtőinek pleisztocén mészkő paleo-hévforrásai és összehasonlításuk a maiakkal

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 5. SZ. ről, amelyek ezután forráskilépési hellyé váltak. Továbbá vízföldtanilag valószínűsíthető, még miután a mészkövek egymáshoz közel törtek fel és raktak le mészkövet, hogy e részen nagyobb területre kiterjedőn kiemelt karsztos kőzettestek találhatók, amelynek legmagasabb részei váltak forráskilépési helyekké. Ezért nem tekinthető véletlennek az sem, hogy a mai Árpád-forrás is e területrészen keletkezett. A vizsgálatok szerint (Schréter Z. 1953, Végh S-né és munkatársai 1972, Scheuer Gy. 2006) a mai Árpádforrás kilépése felett annak közelében négy forrásmészkő előfordulás mutatható ki, amelyek határozottan különböző magasságokban települnek egymás alatt. Ebből következik, hogy a Duna bevágódási szakaszaiban a középső-pleisztocén felső részén és a felsőpleisztocénen belül kétszer exhumált a területen egymás közelében kiemelt helyzetű karsztos kőzettesteket, forráskilépésekkel és mészképződéssel. A források környezetében esetenként jelentős nagyságú tavak alakultak ki az akkori Duna-völgy nyugati peremi részein. Ebből arra lehet következtetni, hogy a mészképződéshez kedvező feltételek voltak a folyó völgyében, amely időleges kiemelkedési szünettel hozható kapcsolatba, mert ez a nyugalmi időszak biztosította a két generációs mészkőtestek zavartalan falhalmozódását. A mészkőképződéshez szükséges nyugalmi időszakot, és ezzel a karbonátkiválás kedvező feltételeinek megszűnését zárta le egy kiemelkedési szakasz. Ezért a Dunánál völgymélyítő bevágódási periódus indult meg, amely azután elvezetett egy újabb hidrodinamikai átrendeződéshez új hévforrások keletkezésével a felső-pleisztocénben. Ezt a paleo-hévforrást bizonyítják a Bécsi úti bevágásban feltárt mészkő blokkok. Az eredeti képződés helye 125-130 mtszf-re tehető. E paleo-hévforrásnál csak jelentéktelen mennyiségű mészkő képződött bár ennek potenciális feltételei (vízhőmérséklet, vízkémiai összetétel) adottak voltak. Ez azzal magyarázható, hogy a Duna-völgy nyugati peremi részén, ahol a forrás fakadt a mészkőképződéshez szükséges kedvező feltételek csak korlátozottan alakultak ki, illetve csak rövid ideig voltak meg valószínűleg azért, mert a forrásműködés egy emelkedési periódushoz kapcsolható. Továbbá hogy a rendszer súlyponti megcsapolása más területekre helyeződött át. 3.2.2. Kiscelli paleo-hévforrás és mészüledékei A tárgyalt területszakaszon belül ez a legdélibb paleohévforrás igen jelentős mészképződéssel amely már átmenetet mutat a budai-termálkarszt középső József-hegyi megcsapolási helyek felé, ahol a rendszer északi és középső részeinek fejlődése a negyedidőszakban szervesen kapcsolódott egymáshoz. E paleo-hévforrással és mészképződésével kapcsolatos szakirodalom rendkívül gazdag, mert már Szabó J. 1858ban részletesen ismerteti (10. ábra). Szabó J. (1858) így tárgyalja: Óbudán a Mátyás-hegy keleti előterében a Kiscelli fennsíkon a negyedkori képletekhez tartozó mésztufa fordul elő, amely bőven tartalmaz kövületeket. Az itt bányászott mészkő egy hajdani tónak medencéjét tölti ki. A tó szilárd fenekét a kis-celli tályag (agyag) képezi, amelyet kavics és homok borított be. A tó vizét erős mésztartalommal források szolgáltatták. 10. ábra. A Kiscelli paleo-hévforrástó kontúrvonala a kivált mészkő elterjedése alapján 1. Forrásmészkő, 2. Nyílt feltárás, 3. közölt szelvény helyek. A 19. sz-i irodalomban legrészletesebb leírását a mészkő előfordulásnak Koch A. (1899) közölte az akkori igen kedvező feltárási körülmények (bányák) alapján. Leírja, hogy a mészkő egy hévforrástóban képződött az alsó-oligocén kiscelli agyag, erózióval lepusztult felszínére, amelyre a tó nyugati oldalán a felszíni vizek szállította vegyes szemszerkezetű anyag halmozódott fel és az az üledék képezi a mészkő közvetlen feküjét, míg a keleti részen már az Osduna homok és kavics anyaga mutatható ki a mészkő alatt. Koch A. mésztufának leírt forráskiválást három szakaszra bontja és ezeket külön-külön ismerteti, kihangsúlyozva ezek fő jellemzőit és egyedi adottságaikat, amelyek miatt indokolt őket egymástól megkülönböztetni, mert e különbségek a tó életében bekövetkezett változásokra utal. Leírja, hogy a mésztufa többgenerációs, mert agyag réteg megszakítja a mészképződést és szerinte ez az agyag a hidegebb és nedvesebb évjárások uralmát jelzi. Horusitzky H. (1939) a III. kerület hidrogeológiai leírásában külön önálló egységként tárgyalja a kiscelli párkánysíkot megemlítve, hogy itt a Szépvölgyi úttól kezdve északnyugati irányban kb. 1000 m hosszúságban forrásvízi mészkőplató található. A már elhagyott kőbányákban „10 m-es feltárásokban termelték a jó minőségű kőzetet. A mészkő alatt a keleti oldalon 4-5 m vastag folyami szemcsés rétegek találhatók a kiscelli agyagra települve, amelyeket Duna halmozott fel. Továbbá a forrásmészkő vízszintesen rétegzett és települési magasságát 150 mtszf-ben rögzíti. Schréter Z. (1953) a budai édesvízi mészkő kataszterében részletesen foglalkozik ezzel az előfordulással, hivatkozással a korábbi kutatási eredményekre támaszkodva. Leírja Boros Á.-ra hivatkozva, hogy a mészkő képződésében szerepet játszottak az algák és a mészkiválasztó mohák és ezek tömegesen fordulnak elő a kő-