Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt Hármashatár-hegy vonulat északkeleti lejtőinek pleisztocén mészkő paleo-hévforrásai és összehasonlításuk a maiakkal

SCHEUER GY.: A budai termálkarszt mészképző paleo-hévforrásai 17 162,76 mAf O.Qnn 9. ábra A Vadóc utcai (Csúcs-hegy dülő) mészkő előfordulás szelvénye Horusitzky H.(1939) leírása alapján 1. Humuszos kőtörmelék, 2. Forrásvízi mészkő, 3. Aranyhegyipatak hordalékanyaga. A paleo-hévforrások működése a középső-pleisztocén második felére rögzíthető, és a mészkő korát kb. 350-200 ezer évek közé helyezem. Paleo-karsztvízföldtani szempontból levezethető még, hogy miután ilyen korú mészkő a völgy pilisi oldalon hiányzik, ezért a budai termálkarszt északi részének megcsapolása átváltott az északbudai területekre, miközben a pilisi részen teljesen megszűnt átmenetileg a pleisztocénen belüli megcsapolása a rendszernek. A tárgyalt mészkőnek lerakódása után megindult e területen egy kiemelkedési fázis, amelyet követett a Solymári-völgy emelkedéssel lépést tartó bevágódása. Ennek hatására a völgyben újabb kiemelt helyzetű mészkőtestek exhumálódva új paleo-hévforrások keletkeztek. Ez a völgybevágódási folyamat eredményezte azt, hogy a völgyben három helyen új források keletkezzenek korlátozott mészkőképződéssel. Ebből két forrás a völgy pilisi oldalán, míg a budai oldalon csak egy forrás feltörés állapítható meg a kivált mészkövek alapján. E forrásokból képződött mészkövek mai magasságai 140-130 m között mutathatók ki. Tehát a mai völgytalp szintekhez viszonyítva (120-117 mtszf) a mészkövek 1320 m-t emelkedtek. E paleo-hévforrások kora felső-pleisztocén. A fentiek alapján összefoglalva megállapítható, hogy kb. 0,5 mill évtől kezdve a Solymári-völgyi mészkövek a jelenkorig két karszthidrodinamikai átrendeződést rögzítenek. Ezen belül az északi rendszer megcsapolása először csak a Solymári-völgy budai jobb oldalára korlátozódott egy forrással (Csúcs-hegy dűlő Vadóc utca), majd második lépésben már három forrás mutatható ki igen korlátozott mészkőképződéssel. Majd ezek is elapadtak és a rendszer megcsapolása a Solymári-völgyben teljesen megszűnt, mert a vízkilépések holocénben a Duna-völgyére helyeződtek át közvetlenül. Ez alapvető és lényegi változásokat jelent a budai termálkarszt északi részének negyedidőszaki fejlődésében, mert kimutatható, hogy 1,1-0,5 millió évek között a rendszer megcsapolásában a Dunának csak közvetett szerepe volt, míg 0,5 millió évtől napjainkig közvetlen szerepe alakult ki, mert közvetlenül a folyó exhumálta azokat a karsztos kőzettesteket, amelyek forráskilépési helyekké váltak. 3.2. Duna-völgyi paleo hévforrások és mészkő előfordulások vizsgálata A Hármashatár-hegyi vonulat a Duna-völgyére néző lejtőin öt helyen megjelennek a paleo-hévforrásokat bizonyító mészkövek. E forrásüledékek a vizsgálatok szerint már közvetlenül Duna-völgyben keletkeztek mert kimutatták, hogy kivétel nélkül a mészkövek a folyó által szállított kavicsos-homokos üledékekre letelepülnek. Ezek az adottságok azt bizonyítják paleo-karsztvíz-földtanilag, hogy a budai termálkarszton belül és annak északi részén a pleisztocén egy adott időpontjától kezdve a termálkarszt fejlődésében először alakultak ki olyan körülmények, amelyeknek hatására a Duna, mint fő erózióbázis közvetlenül befolyásoló és alakító tényezőként vesz részt a rendszer fejlődésében és ezt a szerepét mai napig is megőrizte. így a folyó völgyre helyeződtek át, illetve zajlottak le azok a lepusztulási, bevágódási folyamatok, amelyek a paleo-hévforrások keletkezéséhez szükséges karsztrögök exhumálását elősegítették. így a Duna bevágódásával és annak szakaszosságához kapcsolódva közvetlenül meghatározójává vált a budai-termálkarszt fejlődésének. A folyó bevágódási periódusaihoz kapcsolhatók a rendszeren belül lezajló hidrodinamikai átrendeződések, új források keletkezésével míg a bevágódási szünetek biztosították azokat a kedvező feltételeket amelyek a mészkőképződéshez elengedhetetlenül szükségesek. A Duna-völgyhöz közvetlenül kapcsolódó paleo-hévforrások és mészkövek először a vizsgált területen a Tábor-hegy alatti un. Farkastorki lejtőkön és a Mátyáshegy előterében kiscelli részen törtek fel jelentős mészképződéssel. Ezekről a következő leírást adom: 3.2.1. Óbudai-Farkastorki paleo-hévforrások és kiválásaik A Tábor-hegy alatti alsó-oligocén vízzáró képződményekből álló lejtős területeken települő forrásvízi mészkövekkel korábban már részletesen foglalkoztam (Scheuer Gy. 2006) és ezeket Óbudai paleo-hévforrások és mészkő előfordulásaik megnevezéssel tárgyaltam. Az Árpád-forrás feletti (1. ábra) lejtőkön négy paleo-hévforrás mutatható ki és ezek genetikailag megegyeznek az Árpád-forrásnál feltárt vízföldtani adottságokkal. A paleo-hévforrások a pleisztocén Dunavölgy nyugati peremi részein fakadtak, 0,5 millió év után különböző időszakokban és a mészkővek a források közül kialakult különböző nagyságú tavi üledékgyűjtőkben keletkeztek közvetlenül dunai szemcsés hordalék anyagokra települve. Az adottságokból olyan vízföldtani következtetések valószínűsíthetők, hogy a folyó bevágódási völgymélyítő tevékenysége során pusztultak le azok az alsó-oligocén vízzáró rétegek egy-egy kiemelt helyzetű karsztos kőzet-