Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
5. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt Hármashatár-hegy vonulat északkeleti lejtőinek pleisztocén mészkő paleo-hévforrásai és összehasonlításuk a maiakkal
SCHEUER GY.: A budai termálkarszt mészképző paleo-hévforrásai 11 képváltozatait (szerk: Kriván P.-Szentirmai I.) és ezekkel kapcsolatos egyes észlelési pontok leírásait is figyelembe vettem. Ezeken túlmenően a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnak a területre eső talajmechanikai, hidrogeológiai, környezetvédelmi szakvélemények anyagait hasznosítottam. A budai-hegységi forrásvízi mészkövekkel kapcsolatban még Korpás L. (2003-2004), Lantos M. (2004), Krolopp E. (2004) és Vitális Gy.Hegyi I.né (1982) leírását használtam fel a saját és a szerzőtársakkal megjelent anyagokon túlmenően. 2. A mai források ismertetése és fejlődésük a holocénben A vizsgált területen belül a holocén Dunavölgyhöz mint fő erózióbázishoz kapcsolódva három mai hévforrás fakad. Ezeket a következőkben ismertetem. 2.1. Óbudai Árpádforrás E forrás a Hármashatár-hegy vonulathoz tartozó Tábor-hegy (396 mtszf) kelet felé néző lejtőjének aljában a holocén Dunavölgy nyugati pereménél folyóvízi üledékekkel letakart felső-eocén mészkőből fakad (2. ábra). A közelmúltban részletesen ismertettem (Scheuer Gy. 2006) rögzítve, hogy e forrás is a Budai termálkarszt északi langyos források csoportjába tartozik, és genetikailag teljesen megegyezik azokkal azonos típust képviselve. Hőmérséklete alapján (19-20 UC) a subtermális hévizek csoportjába sorolható. A forrás felett északnyugat-délkelet irányú karsztos kőzetekből álló vonulat a pleisztocénban szakaszosan emelkedett (Láng S. 1957), amely meg-megújuló eróziós lepusztulási folyamattal járt. Ezek a lepusztulási- lehordási- völgymélyítő események fokozatosan csökkentették vízvezető karsztos mészkő feletti vízzáró oligocén képződmények vastagságát. Ez a folyamat vezetett el, hogy a Duna völgymélyítő tevékenysége megközelítette holocén elején a kiemelt helyzetű felső-eocén mészkőtest felszínét. így lehetőség nyílt a karsztos hévíz kiáramlására a felszínre és mint új megcsapolójaként a rendszemek kapcsolódott be egy új fejlődési szakaszt képviselve a budai termálkarszt megcsapolásába, miközben a holocénben is egy határozott fejlődési pálya mentén alakultak ki a mai adottságai. Az Árpád-forrás rendelkezésre álló víz-vegyvizsgálatok szerint (Papp Sz. 1957) a rendszeren belül subtermális karsztos hévizek csoportjába tartozik, mert oldott sótartalma átlagosan 750 mg/l, és ezen belül a kalcium mennyisége 105 mg/l körül ingadozik. A teljes vegyvizsgálati eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat. A vizsgált területen fakadó mai hévforrások, kutak vízhőmérsékleti és vízkémiai táblázata Margitsziget I. sz. kút Óbudai Árpád forrás Dagály fürdő f iC 43,7 C s 42,6 C e 20 C Q 32,8 C e pH 7,0 6,77 mg/l mg/l mg/l mg/l Na + 117,3 116,9 32,7 83,9 Ca^ 152,4 148,0 101,8 119,4 Mg37,3 36,5 47,8 36,9 Cl122,9 123,3 22,0 55,8 S0 4" 149,3 148,1 96,0 107,3 HCO 3 507,5 545,5 475,9 524,7 Szabad C0 2 398,2 408.7 73,0 208 Ossz. old, só 1536,3 1568,3 790,5 1050,96 Víztípus Karsztos hévíz Vizsgálta Thán K. Emszt K. Szalontai G. Papp Sz. Vizsg. időpont 1871 1922 1962 1950 2. ábra. Áttekintő helyszínrajz az Árpád-forrásról és környezetéről 1.Forrásfoglalás, 2. Fúrt kút, 3. A volt Selyemkészítő Gyár épületei, 4. Műemléki malom. A forrás alatt fúrással feltárt felszín-közeli helyzetű karsztos felső-eocén mészkő szervesen kapcsolódik az északnyugat-délkelet irányú Hármashatár-hegy karsztos kőzetből álló vonulatához, és egyben átmenetet képez karsztvíz-földtanilag a holocén Duna völgy területe alatti a harmadidőszaki vízzáró képződményekkel eltakart hévíz-tartó kőzetekhez, mert ezek mentén kialakult feláramlási pályán keletről nyugat felé áramló hévíz biztosítja azt a víz-közforgalmat amely e forrás folyamatosan mai megújuló vízhozamát hőmérsékletét és kémiai öszszetételét biztosítja. A forrás napjainkban is a rendszeren belül az ún. Solymári feláramlási pályához kapcsolódik (Korim K. 1968), amely a vizsgálatok szerint a negyedidőszakon belül kb. 1,1 mill, évvel ezelőtt keletkezett, és azóta jól követhetően hosszabb-rövidebb megszakításokkal a rendszer megcsapolásában közreműködik olyan formában, hogy e feláramlási pályához kapcsolódó paleo-hévforrások határozottan mindig keleti irányba tolódtak el. A legjelentősebb kelet felé történő ugrásszerű elmozdulás a rendszer megcsapolásában éppen a holocén elején következett be az észak dunai szökevény források keletkezésével. Az Árpád-forrásnál a mészkicsapódás napjainkban minimális. 2.2. Észak dunai mederforrások Karsztvíz-földtani szempontok alapján a vizsgált területhez sorolom az ún. északi szökevény forrásokat is, amelyek közül a déliek a Margitsziget északi részén a part közelében, a folyóban törtek fel, míg a többiek ettől északra, a folyó közepén képződött zátonyon, az ún. Fürdő-szigeten fakadtak, de ide sorolva még a folyó bal partja közelében a Vígh Gy. (1941) által leírt vízkilépéseket is (3. ábra).
