Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt Hármashatár-hegy vonulat északkeleti lejtőinek pleisztocén mészkő paleo-hévforrásai és összehasonlításuk a maiakkal

10 A budai termálkarszt Hármashatár-hegy vonulat északkeleti lejtőinek pleisztocén mészképző paleo-hévforrásai és összehasonlításuk a maiakkal Scheuer Gyula 1126. Budapest, Szendrő utca 6. Kivonat: A budai termálkarszt északi részéhez tartozó Hármashatár-hegy vonulat északkelet felé néző lejtőin a pleisztocénben hét hévforrás működés bizonyítható a kivált forrásvízi mészkövek alapján. A mészkövek és a rendszer hidrodinamikai fejlődésének vizsgálatai azt bizonyítják, hogy ezek a paleo-hévforrások kb. 0,5 millió évtől a holocénig törtek fel túlnyomórészt a Duna völgyének nyugati peremi részein az akkori Hármashatár-hegy vonulat lábánál. A fenti időszakon belül két hidrodinamikai átrendeződés mutatható ki a rendszernél új források keletkezésével. Első az, amikor a folyó bevágódása a termálkarszt ezen a részen öt helyen exhumált olyan karsztrögöket amelyek a forrás kilépési helyé váltak jelentős nagyságú tavi üledékgyűjtőkkel. Majd ezt a dinamikus forrásműködést és mészképződést egy emelkedési fázis zárta le. Ezután a kutatott területen másodszor a folyó bevágódása már csak a felső-pleisztocénben exhumált két helyen olyan karsztos kőzettesteket, amelyek forráskilépési hellyé váltak korlátolt mészkőképződéssel. Ezzel a budai termálkarszt északi részének pleisztocén végi záró szakasza azt bizonyítja, hogy a rendszer megcsapolásában csak korlátozott szerepet játszott. Majd már a holocén elején a folyó völgyében olyan vízföldtani események zajlottak le, amelyek révén újabb dinamikus és jelentős megcsapolási fázis kezdődött a mai források keletkezésével az északi részen. A rendszer mai sajátosságaira alapvetően kihatott azoknak a meleg forrásoknak a megjelenése a Duna medrében amelyek helyileg a Margitsziget északi végén és az egykori Fürdő-szigeten törtek fel napjainkban, folyóbevágódás, mederforrások, mészképződés, hidrodinamikai átrendeződés. körülöttük kialakult tavi üledékgyüjtőkre, amelyek jelentős szerepet játszottak a forrásmészkövek mennyiségi alakulására. A harmadik lépésként pedig felvázolom a kutatott terület paleo-karszthidrogeológiai fejlődését koronkénti bontásban az északi termálkarszton belül, és hogy a Dunának milyen alapvető és meghatározó jelentősége volt rendszer megcsapolásának folyamatában, mind mennyiségi, mind pedig vízhőmérsékleti és vízkémiai adottságok szempontjából egyaránt. Kulcsszavak: 1. Bevezetés A Budai-hegység északi részén a Hármashatár-hegy vonulat északkeleti a Duna-völgyre néző lejtőin ismeretes forrásmészkövek azt igazolják, hogy e terület is jelentős szerepet játszott a budai termálkarszt negyedidőszaki fejlődésében. A jelen anyagban részletesen vizsgálom a forrásmészkő előfordulásokat felhalmozó paleohévforrások vízföldtani adottságait és összehasonlítom a maiakkal. Továbbá tárgyalom, hogy a termálkarszton belül mikor alakultak ki olyan adottságok, amikor ez az észak-budai terület vált a termálkarszton belül a rendszer egyik jelentős megcsapolójává és ezt milyen felszín fejlődési folyamatok segítették elő a középső-pleisztocén egy adott szakaszától kezdve napjainkig. Vizsgálatok valószínűsítik, hogy igen szoros fejlődési kapcsolat mutatható ki a termálrendszernek e része és az Aranyhegyi pataktól északra fekvő területei között, mert míg a rendszer pilisi szakasza a pleisztocénen belül egy korban idősebb fejlődési szakaszt képvisel addig a jelenleg tárgyalt Hármashatár-hegy vonulat paleo-hévforrásai már egy fiatalabb a mához szorosan kapcsolódó fejlődési pályát képvisel. A jelen összeállításban a vizsgált terület határai a következők: északon az Arany-hegyi-patak, keleten a Duna és annak bal partja, délen a Szépvölgyi út, északnyugaton pedig a Hármashatár-hegy gerincvonulata. így e vizsgált területen belül a táji adottságok alapján ide tartoznak a kiemelt helyzetű hegységi részekhez kapcsolódó erősen tagolt, meredek lejtőjű területek, amelyek közvetlenül érintkeznek a mai Dunavölgy nyugati peremi részeivel, majd a folyó alig tagolt mai völgye a főággal, amely egyben a terület fő erózióbázisa mint a felszíni mint pedig a felszín alatti vizeknek (1. ábra). A jelen összeállítás keretében első lépésben tárgyalom a területen belül fakadó mai hévforrásokat és azok kialakulását, valamint holocénen belüli fejlődésüket, továbbá azt a szerepüket, hogy a termálkarszton belül keletkezésükkel milyen karsztvízföldtani átrendeződést okoztak a pleisztocén paleo-hévforrások adottságaihoz viszonyítva. Második lépésben a mészképző paleo-hévforrásokat vizsgálom hangsúlyozottan figyelemmel a genetikai adottságaikra és keletkezési körülményeikre, valamint a 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a tárgyalt területről a recens és a mészképző paleo-hévforrások, valamint lerakódásaik feltüntetésével A. Holocén Duna-völgy, B. Solymári-völgy. 1. Csúcshegyi-dűlő, Vadóc u., 2. Csúcshegyi-dűlő, Solymár-völgyi u., 3. Óbuda Laborc-köz, 4. Farkastorki-lejtő, 5. Farkastorki u., 6. Bécsi út, 7. Kiscell, 8. Árpád-forrás, 9. Margitsziget észak, 10-11 Fürdősziget-Rákostorok, 12. Hegységperem. A jelen anyag összeállítása során alapvetően felhasználtam a 19. sz-ban megjelent (Szabó J.(1856-57,1858) Törs K. /1872) Zsigmondy V. (1873) és Koch A. (1899) publikációit és leírásait. Továbbá a gyakran hivatkozott szerzőkön (irodalom jegyzék) túlmenően Budapest Építésföldtani Térképezés keretében a 4. Óbuda és 8. Rózsadomb 1:10.000 ma térképlapok földtani tér-