Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
4. szám - Nagy István: Gondolatok a Tisza-vízgyűjtő fenntartható ármentesítési és kockázatelemző program kidolgozásáról és megvalósításáról
16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 4. SZ. ben valószínűsíthető beavatkozásokat, változásokat és azok hatásait - beleértve az időjárás változás hatását is és számszerűsíteni azok hatását az árvízi jellemzőkre. A vízgyűjtőkön megépült több mint két milliárd m 3-es tározó kapacitás, jelentős hosszban új árvédelmi töltések épültek, több duzzasztóművet és vízi erőművet helyeztek üzembe. Felsorolt létesítmények és üzemeltetésük módja lényegesen befolyásolja a határszelvények és hazai folyószakaszok vízjárását. A tározók üzemeltetésének hatását, esetenként meghatározó szerepét jól mutatja a 2000. évi árvíznél szerzett tapasztalat. Szlovákiai tározók kérésünknek megfelelő üzemeltetése számításaink szerint 15 cm-rel csökkentette az árvízszintet Szolnoknál. A ténylegesnél 15 cm-rel nagyobb árvízszint teljes biztonsággal töltésszakadáshoz és számításom szerint 500 milliárd Ft-ot meghaladó kárhoz vezetett volna. A fölöttünk lévő vízgyűjtő vizsgálatánál következő területeket kell kiemelten kezelni: 1. a területen folyó erdőművelés megfelel-e az elfogadott nemzetközi normáknak, 2. a megépült tározók, duzzasztók, vízi erőművek és azok üzemeltetése, milyen hatással van a határszelvények vízhozamára (az árvízszintekre és a kisvizekre), a víz minőségére és ökológiai állapotára. A megépült létesítmények és azok üzemeltetése, milyen hatással van a természeti értékekre, az idegenforgalomra, a megújuló energiatermelésre, stb. Részletesen fel kell tárni az előnyöket és a hátrányokat, a lehetséges kockázatokat, meg kell határozni a számunkra legkedvezőbb üzemeltetési rendszert 3. a határszelvény fölötti nagy vízi meder változását, az árvízvédelmi töltések tervezett kiépítési szintjét, és a szelvényen átlépő hordalék mennyiségét indokolt vizsgálni. A Rajnára kötött megállapodáshoz hasonlóan, kétoldalú államközi szerződésben kell rögzíteni a határ szelvényekben átvezetendő maximális vízhozamot és az árvízvédelmi töltések kiépítési szintjét a határ két oldalán meghatározott távolságon belül. A felső vízgyűjtő vizsgálat során megszerzett ismeretek és a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével célszerű kialakítani a megépült létesítmények üzemeltetésével és a tervezett beavatkozásokkal kapcsolatos magyar álláspontot, megfogalmazni a magyar érdekeket és feladatokat. A Tisza vízgyűjtő hazai területeinek ármentesítésével kapcsolatosan megfogalmazott feladatok részletesen kifejtve a következők. 1. Hosszú távon biztosítani kell az árhullámok átvezetését az árvízi mederben, a meghatározott biztonság és kockázat mellett. 2. Az ármentesítési tevékenységnek elő kell segítenie a vízkészleteink növelését, hasznosítását. 3. A hasznosításra nem kerülő vízkészletek átvezetésének vízszintjét meg kell határozni a rövid és hosszú távú érdekek figyelembevételével. 4. Az ármentesítési tevékenység segítse elő az érintett térségben élők életminőségének javítását, a folyóinkkal kapcsolatban megfogalmazott, és a társadalom által támogatott igények kielégítését. 5. Az ármentesítési tevékenység segítse elő a természeti értékek gyarapítását, vízkészleteink minőségi és ökológiai állapotának terveinknek megfelelő biztosítását. 6. A tervezet, program feleljen meg a fenntartható ármentesítés megfogalmazott ismérveinek. Ahhoz, hogy a felsorolt feladatokat az ármentesítés teljesítse, az árvízi medret olyan állapotban kell tartani, hogy az az érkező mértékadó vízhozamokat biztonságosan le tudja vezetni. Ez csak akkor biztosítható, ha az árvízi medret határoló létesítmények állapota és a nagy vízi meder vízszállító képessége megfelel az előbbi feltételeknek. Az árvízi medret határoló létesítmények tervezésénél, a mértékadó szintet megközelítő, illetve elérő árvizek tartósságának folyamatos növekedésével kell számolni, ami együtt jár a hullámverési problémák növekedésével is. A nagyvízi meder vízszállító képességének számításához a meglévő méréseinket, adatainkat tudjuk felhasználni. A meglévő adatok helyes felhasználásához, feltétlenül szükséges tudni azok létrejöttének körülményeit. A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságon 2000. év őszén elindított kutató, elemző, modellező munka - ezen belül a nagyvízi mederben az elmúlt 120 évben lezajlott változások vizsgálatának - eredményei, tanulságainak hasznosítása elősegítheti e program kidolgozását. A vizsgált időszakban a nagyvízi meder változásai /a feliszapolódás hatása a középvízi mederre, a hullámtér és az övzátonyok emelkedésére, az árvízi meder területének és tározó kapacitásának változása, a hullámtéren megépített mesterséges létesítmények és a területhasználat módosulás/ és azok mértéke részben rámutatott az árvízszintek emelkedésének okaira. Az okok teljes körű feltárásával /felszínsüllyedés, érkező vízhozamok változása, a közvetlen vízgyűjtőről beemelt belvizek mennyisége, az Alsó-Tisza szakasz állapota, stb./ kaphatunk megalapozott magyarázatott az árvizek gyakoriságának, tartóságának növekedésére és a vízszintek emelkedésére. Az elvégzett vizsgálatok alapján, a Közép-Tiszán a nagy vízi meder vízszállító képességének romlását 18821970 között évi 1.5 cm-re becsüljük. Az elvégzett mérések és számítások szerint 1970-2006. között a romlás mértéke 3 cm/év (!), a jelenlegi és a közeljövőben várható romlási ütemet minimum 2. 0 cm/évre várjuk. Természetesen részletesebb és jelentősen drágább vizsgálatokkal, valamint további modellszámításokkal az előbbi értékek pontosabban meghatározhatók. A vizsgálatot kiterjesztve a Tisza és mellékfolyóinak nagyvízi medrére, a hazai és a külföldi vízgyűjtőre, képet kaphatunk a bekövetkezett változásokról, melynek segítségével értékelhetjük a rendelkezésre álló adatokat, s ha szükséges korrigált adatsorokat hozhatunk létre. A múltbeli folyamatok elemzése, értékelése, elősegítheti a jövőben várható folyamatok prognosztizálását, várható hatásuk figyelembevételét. A rendelkezésre álló vízállás adatsor felhasználásával végzett számításoknál- részben vagy teljesen- figyelmen kívül hagyjuk: - a nagyvízi meder vízszállító képességének változását, - a vízgyűjtő összegyülekezési és lefolyási viszonyaiban bekövetkezett változásokat, - a vízgyűjtőn kiépített tározók és azok üzemeltetésének hatását, - a (rész) vízgyűjtők területének változását, (rész) vízgyűjtők közötti vízátvezetések hatását,
