Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
4. szám - Nagy István: Gondolatok a Tisza-vízgyűjtő fenntartható ármentesítési és kockázatelemző program kidolgozásáról és megvalósításáról
NAG^MI^GoindolaU^ 17 - a bekövetkezett töltés szakadások hatását, - a folyami duzzasztóművek hatását - beleértve az Al-dunai vízlépcsőt is -, stb. Az elvégzett vizsgálatokból és az egy dimenziós modellezésből levonható következtetések: - az árvízi tározók üzemeltetési módja jelentősen befolyásolja a kialakult és a jövőben kialakuló vízszinteket, vízhozamokat - szükséges elfogadni az árvízi biztonság számítás módját, meghatározva az alkalmazandó modelleket, módszereket és azok felülvizsgálati rendjét, valamint meghatározni az egyes árvízi öblözetek biztonsági helyzetét - tájékoztatni kell az érdekelteket a biztonsági helyzetről és fel kell készíteni a reálisan várható szituációkra - a nagyvízi meder vízszállító képessége az elmúlt 120 évben folyamatosan romlott és jelenleg is tovább romlik, ezért ugyanazon árhullám idővel egyre magasabb vízszinten folyik le, - az előírt biztonság hosszú távon csak akkor valósítható meg, ha képesek leszünk számszerűsíteni, prognosztizálni az árvízszinteket befolyásoló változásokat, és azok figyelembe vételével tudjuk tervezni és megvalósítani az ármentesítést, - az árvízvédelmi rendszer teljesítő képességét a biztonságosan levezethető árvízszinten és az igénybe vehető árvízi tározó kapacitáson túl, a nagyvízi meder vízszállító képessége határozza meg, - a nagyvízi meder vízszállító képességének fenntartására, javítására, esetenként romlási ütemének csökkentésére ugyanolyan hangsúlyt kell helyezni, mint az azt határoló árvízvédelmi töltések állapotára, - a nagyvízi meder vízszállító képességének romlását a jövőben a hordalék lerakódás fogja legnagyobb mértékben előidézni, ezért a hordalék monitoring mielőbbi kiépítése szükséges, - az 1960-as évek óta - és jelenleg is- a nagy vízi meder romlásának másik fő oka a hullámtéri területek, árvíz levezetés szempontjából kedvezőtlen használata. A hullámtéren az elsődleges funkciójának /az árhullámok levezetésének/ megfelelő területhasználat megvalósítása a legégetőbb feladat. Számításaim szerint fajlagosan legkisebb beruházással és a leggyorsabban a hullámtér használatának megfelelő kialakításával és fenntartásával tudjuk az árvízi biztonságot növelni. - a szerb Tisza szakaszon a nagyvízi meder vízszállító képességének növelése - az 1970. évi állapot megközelítése - elengedhetetlen az Alsó Tisza-vidék árvízi biztonságának javításához - az árvízi méréseket előre elkészített terveknek megfelelően szükséges végezni - műszaki és gazdasági vizsgálatok után elemezni kell, hogy a jelenlegi tervezési előírások változtatása, mely területeken szükséges, célszerű. Az előzőekben leírtak időszerűségét Szolnok példájával szeretném alátámasztani. Szolnokon az árvízi meder vízszállító képessége 1970. és 2006. között évente 3 cm-t romlott. A következő évekre minimum 2 cm /év romlást prognosztizálunk. A 2000. évi árhullám - 80 cm-rel a 961 cm-es mértékadó árvízszint fölött - 1041 cm-rel tetőzött. Maximális vízhozam 2608 m 3/s volt. Dr. Kovács Sándor számítása szerint, az 1970-2006. közötti levonult árhullámok esetén számított 1 %-os valószínűségű vízhozam 2877 m 3/s, ami 1090 cm körüli vízszinttel folyna le a jelenlegi nagyvízi mederben (Az előírásoknak megfelelően kiépített töltés magassága 1061 cm.). Amennyiben minimum ötven évre előre gondolkodunk - kívánatos a legalább 100-150 év -, akkor további 100 cm vízszintemelkedést kell figyelembe venni, azaz a jelenlegi mértékadó árvízszinthez képest mintegy 230 cm-rel magasabbat. Dr. Kovács Sándor elvégezte az 1888 évi árvíz közelítő modellezését. Kiinduló feltételnek a 2000 évi meder állapotot vette. A Felső-Tiszán és a Szamoson olyan árhullámot indított el, amely Vásárosnaménynál ugyanolyan vízszinteket eredményezett, mint amilyen az 1888. évi árhullám alatt alakult ki. Az így kialakított árhullám a modellszámítás szerint Szolnokon 1113 cm-el tetőzött, a maximális vízhozam 3010 m 3/s volt. A kiskörei-vízlépcső tervezésénél 1%-os vízhozamnak 4032 m 3/s-ot vettek számításba - ami Szolnoknál közelítőleg 3600 m 3/snak felel meg. A hozzá tartozó vízszintet 90,38 mBf-re számolták. 2000-ben Kiskörén a maximális vízhozam 2920 m 3/s, a maximális vízszint az alvízi mércén 91,62 mBf volt. Az 1888 évi árvíz modellezése, a kiskörei vízlépcső tervezésénél figyelembevett adatok, a korábbi nagy árvizek elemzése alapján a Szolnok esetében ismertetett 230 cm-es érték nagy valószínűséggel alábecsült. Ahhoz, hogy 50 év múlva megfelelő biztonság lehessen Szolnok térségében, - feltételezve, hogy az al- és felvízi viszonyok nem változnak - a nagyvízi mederből minden vízfolyási akadályt el kell távolítani, egyes szakaszokon hullámtér-kotrást kell végezni, és meg kell építeni a Közép-Tisza vidéken valamennyi reálisan megvalósítható árvízi tározót, mintegy egy milliárd m 3 kapacitással. Az ismertetett számítások és a mért adatok alátámasztják új koncepció kidolgozásának szükségességét. A jelenlegi állapotban a hazai Tisza-völgyi árvízvédelmi rendszer 100 évenként előforduló legkedvezőtlenebb szituációra való kiépítése, az előzetes számítások szerint, meghaladja az 500 milliárd Ft-ot. A korlátozottan rendelkezésre álló forrásokat ezért úgy kell felhasználnunk, hogy a megvalósított fejlesztésekkel rövid és hosszú távon maximális biztonságnövekedést érjünk el, ami a javasolt vizsgálatok és gazdaságossági számítások nélkül nem teljesíthető. Összefoglalás: A leírtakkal, a felvetett gondolatokkal érzékeltetni kívántam, hogy megérett az idő arra, hogy kidolgozzuk a Tisza vízgyűjtő részletes vizsgálatokon alapuló, fenntartható ármentesítési és kockázatkezelő programját. A program kidolgozásánál figyelembe kell venni, illetve hasznosítani az Európai Unió elfogadott előírásait, dokumentumait, a nemzetközi és hazai tapasztalatokat. E program nagymértékben elősegítheti a Víz Keretirányelvben előírt vízgyűjtő-fejlesztési tervek megalapozott elkészítését. Szükséges, hogy a program elkészítéséhez minél több szakember, szakmai műhely, érdekelt fogalmazza meg gondolatait, tegyen javaslatot céljaira, tartalmára, az alkalmazandó módszerekre. Meggyőződésem, hogy rendelkezünk olyan szellemi kapacitásokkal és anyagi, technikai feltételekkel, hogy összefogással, egymást tiszteletben tartó szakmai konzultációk, viták után mielőbb elkészülhet a program. A javasolt programnak nem szabad késleltetnie a következő évekre tervezett, és az árvízi biztonságot növelő létesítmények megvalósítását. Sőt meggyőződésem, annak gyorsítását fogja indokolni.