Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

4. szám - Nagy István: Gondolatok a Tisza-vízgyűjtő fenntartható ármentesítési és kockázatelemző program kidolgozásáról és megvalósításáról

NAGY I.: Goindolatok a Tisza vízgyűjtő fenntartható ármentesítési és kockázatkezelő 15 tározó kapacitásának árvízi és vízkészlet tározási célú megosztását mutatja be az év tizenkét hónapjában. A tározó töltőcsatornáján keresztül 375 mVsec-mal lehet csökkenteni a Marne folyó árvízi hozamát, kisvizes időszakban 50 m

3/smal növelni a Marne, rajta keresztül a Szajna vízhozamát, egyben javítva a vízminőségi helyzetet és biztosítva a hajózáshoz szükséges vízszintet. l.kép Szolnok, Tisza parti sétány 2000. április Töltés és leürítés folyamatát ábrázoló grafikon Tározó kapacitás Mm

3 2. ábra Az eddigi gyakorlat továbbfejlesztése: A Tisza vízgyűjtőn elmúlt tíz évben kialakult árvizek értékelése alapján szükségessé vált az eddigi gyakorlat továbbfejlesztése. Az 2003-ban elfogadott program - a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT első ütem) - és a program végrehajtását 2004-ben előíró törvény tükrözi a változtatások javasolt irányát. A törvényben előírt fejlesztések a Tisza egyes kritikus biztonsági helyzetben lévő szakaszain a meglévő gondok enyhítését képes csak biztosítani. Az elfogadott törvény előírja további ütem előkészítését. A VTT-vel kapcsolatos tervezések során a Tisza vízgyűjtő átfogó vizsgálatára eddig nem került sor. Az utóbbi években elkészült tervek, elemzések és vizsgálatok bizonyítják, hogy a Tisza medencére egy átfogó árvízvédelmi cselekvési program kidolgozása indokolt. A Tisza vízgyűjtő-vízgazdálkodásával, árvízvédelmével foglalkozók főbb feladatait következőképpen lehet megfogalmazni. Tevékenységükkel segítsék elő, ha lehetséges biztosítsák a következőket: - A Tisza és mellékfolyóinak határszelvényében hoszszű távon a magyar érdekeknek megfelelő mennyiségű, minőségű és ökológiai állapotú vízmennyiség érkezését. - Határszelvényekbe érkező vízmennyiség hazai hasznosításának elősegítése (tározás). Az ezen felüli víz mennyiségnek biztonságos átvezetése a folyók árvízi medrében az Alföldön és a déli országhatáron. - A déli országhatár alatti Tisza és Duna szakasz nagyvízi medre és a duzzasztott szakaszok vízszintje olyan legyen, hogy a magyar érdekeknek megfelelően tudja fogadni, és tovább vezetni a hazánkban nem hasznosított vízmennyiséget. (Nagyvízi meder: a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló terület, amelyet az árhullám levonulása során a víz rendszeresen elborít. Árvízi meder: árvízi tározók területével megnövelt nagyvízi meder.) A hazai árvízvédelmi rendszer kiépítése szempontjából legfontosabb a felső határszelvények vízhozamának meghatározása. A felső vízgyűjtők összegyülekezési és lefolyási viszonyaiban jelentős változások következtek be az elmúlt 50 évben. Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni a határszelvénybe érkező vízhozamokat, azok lehetséges maximumát és előfordulási valószínűségét, a hozzátartozó vízszinteket, az árhullámok víztömegét, részletesen elemezni kell a vízgyűjtőn és a nagyvízi medrekben lezajlott változásokat, a tervezett és a jövő-