Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

4. szám - Nagy István: Gondolatok a Tisza-vízgyűjtő fenntartható ármentesítési és kockázatelemző program kidolgozásáról és megvalósításáról

13 Gondolatok a Tisza-vízgyűjtő fenntartható ármentesítési és kockázatkezelő program kidolgozásáról és megvalósításáról Nagy István 5008. Szolnok, Körte út l/A Kivonat: Kulcsszavak: A tanulmányban leírtak indokolják, hogy mintegy harminc év után ismételten átfogóan vizsgáljuk a Tisza vízgyűjtőt, prognosztizáljuk a várható változásokat, értékeljük az árvízi biztonsági helyzetet és kidolgozzuk a vízgyűjtő fenntartható ármentesítési és kockázatkezelő programját árvízvédelem, árvízmentesítés, kockázat-kezelés, Tisza. Az utóbbi évtizedben a Tisza vízgyűjtőn levonult árvizek bizonyítják, hogy az árvízi biztonság hazai területen olyan mértékben csökkent, hogy a Tiszán és a mellékfolyóin bármikor kialakulhat gátszakadást eredményező árhullám. A gátszakadás várható helyreállítási költsége ötventől több ezer-milliárd Ft között lehet. Az elmúlt évtized nagyobb árvizei: - 1996. december: Fehér-Körös gátrepedés, - 1998. november: Felső-Tisza töltés koronán folyik át a víz, de sikerül megfogni, - 1999. tavasz: kritikus helyzet a Bodrog és a Tisza Tokaj-Mindszent közötti szakaszán, egyes szakaszokon 70 cm -rel a korábbi maximum fölött tetőzik a Tisza, - 1999. nyara: rendkívüli árvizek a Zagyván, a Tárnán és a Heves megyei patakokon, több település kerül elöntésre, - 2000. tavasza: kritikus helyzet a Zagyván, a Tárnán, a Bodrogon és a Tisza Tokaj - szerb határ közötti szakaszán. A Közép-Tiszán 155 km-en kellett emelni egy hét alatt a töltéseket és 298 km-en volt 20 cm-nél kisebb a kialakult vízszintek fölötti töltés magasság, - 2001. tavasza: kritikus helyzet a Felső-Tiszán, Beregi gátszakadással, - 2006. április: kritikus helyzet a Közép- és Alsó-Tiszán, valamint a Hármas-Kőrösön. Az árvízvédelmi töltések koronaszintjének kiépítésére vonatkozó jelenlegi előírások közel azonosak az 1934 évi előírásokkal, holott a maximális árvízszintek helyenként 140 cm-rel (Tivadarnál 260 cm-rel) magasabbak az 1934. évieknél. A jelenlegi előírásoknak a Tisza-völgyi töltéseknek csak 56 %-a felel meg. Ezen előírások szerint kiépített árvízvédelmi töltések egyes szakaszokon ma már, csak öt-tíz évenként előforduló árvizek esetére nyújtanak biztonságos védelmet. A Tisza-vízgyűjtő teljes körű felmérésére legutóbb az 1960-as években, a hazai árvízvédelmi helyzet felülvizsgálatára az 1970-es évek első felében került sor. Azóta mind a külföldi, mind a hazai vízgyűjtőn és nagyvízi medrekben olyan vízgazdálkodási, területhasználati és egyéb változások következtek be, amelyek jelentős hatással vannak a magyar területen kialakuló árvizek gyakoriságára, tartósságára s a kialakuló maximális vízszintekre. A vízgazdálkodás szakmai és tudományos munkáinak elégtelen volta miatt nem tudunk választ adni pl. az alábbi kérdésekre: - Milyen az egyes árvízi öblözetekben az árvízi biztonság és kockázat, ezek a jövőben hogyan változnak? - Miért, milyen ütemben és meddig emelkednek az árvízszintek az egyes folyószakaszokon? - Milyen hatással vannak a felső vízgyűjtőn megépült (több mint 2 milliárd m

3 kapacitású) tározók és azok üzemeltetése a hazai vízgazdálkodási helyzetre, ezen belül az árvízi biztonságra? - Az elmúlt évtizedekben a felső vízgyűjtőn mennyi erdőt termeltek le, és ennek mi a hatása az árvizekre, milyen ütemben csökkennek az erdőterületek, stb.? Az Európai Gazdasági Bizottság 2000-ben elfogadta a fenntartható árvízmentesítés irányelveit, és fogalmazott meg feladatokat, javaslatokat a tagországok számára. Az előzőekben leírtak indokolják, hogy mintegy harminc év után ismételten átfogóan vizsgáljuk a Tisza vízgyűjtőt, prognosztizáljuk a várható változásokat, értékeljük az árvízi biztonsági helyzetet, és kidolgozzuk a vízgyűjtő fenntartható ármentesítési és kockázatkezelő programját Feladataink számbavétele Az EGB irányelv nem definiálta, hogy mit ért fenntartható árvízmentesítés alatt. Az egyes európai tagországok, valamint országon belül is az egyes szakemberek eltérően értelmezik e fogalmat, ezért célszerű volna kialakítani és elfogadni annak hazai értelmezését, definícióját. Az alábbiakban megfogalmazom, hogy mit értek e fogalom alatt. A fenntartható árvízmentesítés fontosabb ismérvei: - A védett ártéren élő embereknek és az ott lévő javaknak meghatározott kockázat mellett meghatározott mértékű biztonságot nyújt- A biztonság megvalósítását hosszú távra - 100-150 év - lehetővé teszi. - Lehetővé teszi a biztonság növelését, a kockázatok csökkentését a társadalom várható igényeivel és lehetőségeivel összhangban. - A igényelt biztonságot és az elfogadható kockázatot nyújtó védelmi rendszer kiépítése, fejlesztése és fenntartása sem a jelenben, sem a jövőben nem ró elviselhetetlen terhet az érdekeltekre, a társadalomra. - A védelmi rendszer kiépítésének, fejlesztésének és fenntartásának műszaki, technikai feltételei reálisan biztosíthatók. - Igazodik az érdekeltek, a társadalom kialakult (várható) értékrendjéhez, céljaihoz. - Összhangban van a fenntartható fejlődés ökológiai kritériumaival. - Az érdekeltek összessége, a társadalom elfogadja. Az előzőeket röviden megfogalmazva: hosszú távú gondolkodás, felelősség a jelen és jövő generációival szemben. Az előző szempontok alapján elemezve a hazai gyakorlatot megállapíthatjuk, hogy Magyarországon jelenleg nincs árvízi biztonsági előírás, a kockázat-elemzésnek nincs kialakult gyakorlata, nem került meghatározásra az elviselhető kockázat mértéke. Az árvízvédelmi művek tervezésénél, megvalósításánál figyelembe veendő mértékadó árvízszinteket miniszteri rendelet írja elő. Az előírt árvízszintekhez szakaszonként más-más biztonság tartozik, a vízgyűjtőn végbemenő változások miatt egy adott biztonsághoz tartozó vízszint is időben változik. Ugyanakkor a jelenleg érvényes törvény szerint - bizonyos kivételektől eltekintve - a magyar állam korlátlan felelősséget vállal a védett ártéren élők és javaik védelme érdekében. Az 1. ábra a Tisza egy szakaszára mutatja be az ed-