Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Vadadi-Fülöp Csaba–Mészáros Gergely: A Ráckevei-Soroksári Dunával kapcsolatos zooplankton és makrogerinctelen kutatások áttekintése

60 A Ráckevei-Soroksári Dunával kapcsolatos Zooplankton és makrogerinctelen kutatások áttekintése Vadadi-Fülöp Csaba

1 és Mészáros Gergely

2 'Eötvös Loránd Tudományegyetem, TTK, 1117. Budapest Pázmány Péter sétány 1/C. 2Szent István Egyetem, MKK, 2100. Gödöllő, Páter Károly út 1. Kivonat: Az első, kifejezetten a Ráckevei-Soroksári Duna (RSD) zooplanktonjával foglalkozó munka 1956-ban, míg az első részletesebb makrogerinctelen vizsgálat eredménye 1972-ben jelent meg. Összességében azonban meglehetősen kevés irodalmi adat áll rendelkezésre a RSD gerinctelen állatvilágáról, ezek is főként faunisztikai leírások és más területeket is érintenek. Összefoglaló munka eddig nem készült erről a Duna-szakaszról. Jelen munka irodalmi feldolgozás, amely a RSD Zooplankton és makrogerinctelen élővilágáról megjelent publikációkat hivatott összegyűjteni és értékelni. Ráckevei-Soroksári Duna, Zooplankton, makrogerinctelenek. Kulcsszavak: Bevezetés A Ráckevei-Soroksári Dunaág (RSD) a magyar Dunaszakasz második legnagyobb mellékága, amely a déli vasúti összekötő híd alatt ágazik ki a bal parton az 1642 fkm-nél és az 1586 fkm-nél torkollik vissza a főágba. A Dunaág kb. 58 km hosszú, vízfelülete mintegy 14 km

2, térfogata kb. 50 millió m

3. Felső végén a Kvassay-zsilip, alsó végén a Tassi zsilip révén vízszintje szabályozható. Vízáteresztő képessége a főághoz képest kicsi. Három jellegzetes szakaszra osztható, melyek nem különülnek el éles határral és az irodalomban is különböző fkm szerinti felosztásban tárgyalják e három szakaszt. A felső szakaszon a legsekélyebb és legkeskenyebb az RSD, ezért itt a legnagyobb az áramlási sebesség, ami azonban még ehelyütt is lényegesen alacsonyabb, mint a főágban, aminek számos következménye van. Elsősorban itt rakódik le a Dunából érkező lebegtetett hordalék, valamint itt a legnagyobb a szennyezettség. Ennek egyik oka a szennyvízterhelés, elég ha a Fővárosi Csatornázási Művek dél-pesti szennyvíztisztító telepére gondolunk, mely a Torontál utca környékén engedi biológiailag tisztított vizét a Ráckevei-Soroksári Dunába. A középső, mélyebb és szélesebb mederrel jellemezhető, úszólápokkal és kiterjedt nádasokkal tűzdelt szakasz Szigethalomtól Ráckevéig tart. Az alsó szakasz Ráckevétól a Tassi zsilipig terjed. Itt a legnagyobb a vízmélység és a legszélesebb a meder, nádasok már csak a keskeny parti övben találhatóak. Az RSD táplálja többek között a Duna-Tisza Csatornát és a Kiskunsági Főcsatornát, lehetővé téve ezzel számos mezőgazdasági terület öntözését. A Ráckevei-Soroksári Duna kedvező fekvése és a dottságai miatt népszerű üdülőhely. Elsősorban a fővárosból és a déli agglomerációból vonzza a pihenni vágyókat. Horgászati és sportolási szempontból is jelentős, de mint víziút, mára elvesztette jelentőségét. Strandolásra csak az alsó szakasz alkalmas. Elsősorban a felső és középső szakaszon számos kisebb - nagyobb szigetet találunk, melyek legtöbbje sűrűn beépített. Az RSD vízminőségéről, vízkémiájáról elsősorban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI), és a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság témajelentései (Szabó 1954, Dolánszky 1969, Felföldy 1975, illetve, KHVM 1996, Gánti 1997, NOVUM Kft 2000) adnak felvilágosítást. Utóbbiban jelenleg is folynak ilyen irányú vizsgálatok. A vízminőséggel tudományos közleményekben Lesenyei 1954, Schiefner és Urbányi 1970, Némedi et al. 1981, Varga et al. 1988, Fekete et al. 1994, Hollósy 1995, Just et al. 1998 foglalkoztak. Az RSD vizét általában alfa-béta mezoszapróbnak ítélik a vizsgálatok döntő többségében. Több évtizedes adatsorok alapján megállapítható, hogy a szaprobiológiai állapotban jelentős javulás vagy romlás nem következett be, csak tér- és időbeli változások figyelhetők meg. Problémát jelent az eutrofizálódás, a trofitási állapot gyakran eutróf, eu-politróf. Dél felé haladva általában növekszik a fitoplankton mennyisége. A Zooplankton mennyisége szintén jóval magasabb lehet itt, ami részben a lassabb áramlással (állóvíz jelleg) magyarázható. A vízminőség ugyan javult az 50-es, 60-as évekhez képest, de a változás nem egyértelmű minden vonatkozásban, a vízfolyás terhelhetőségének határán van, az eutrofizálódás felgyorsult (Hollósy 1995). Algológiai felméréseket Cholnoky (1922), Halász (1936, 1937), Palik (1961), Schiefner és Urbányi (1970), Kiss (1984), Bothár és Kiss (1984), Kiss és Genkal (1993), Barreto et al. (1998), Just et al. (1998), Kiss et al. (2000), Ács et al. (2000), Szabó et al. (2001) végeztek ezen a Duna-szakaszon. Jelen munkánk célja a Ráckevei-Soroksári Dunaágon végzett vagy azt érintő Zooplankton és makrogerinctelen kutatások áttekintése, értékelése az elérhető publikációk alapján. A vizsgált vízre vonatkozó fajlista összeállítását egy későbbi publikációban tervezzük. Nevezéktani és gyakorlati okokból két részben tárgyaljuk a Zooplankton és makrogerinctelen kutatásokat. A Zooplankton vizsgálatok áttekintése 1956-ban jelent meg Berinkey és Farkas cikke, amely kifejezetten a kisrákokkal foglalkozik, illetve a halak számára rendelkezésre álló táplálékbázist vizsgálja. Igaz a vizsgálatok csak mintegy két kilométeres szakaszt érintettek (a 20-tól a 22-ik folyamkilométer) és három mintavételi helyet jelöltek ki, úttörő munkának számít. A tudományos közleményben 14 Cladocera taxont írtak le. Megállapították (1955-ben!), hogy az RSD, mint erősen eutrofizálódott víz a legnagyobb figyelmet érdemli. Bérezik tekinti át 1966-ban a magyar Duna-szakasz vízi faunáját irodalmi adatok alapján. A Ráckevei-Soroksári Duna is említésre kerül, de fajlistát nem ad erre a szakaszra, csupán a főbb rendszertani csoportokra tér ki. Schiefner és Urbányi (1970) a Dunaág komplex higiénés vizsgálata keretében a planktonállományt is tanulmányozták. Megállapították, hogy a planktonszervezetek száma Pesterzsébettől Tassig fokozatosan emelkedett, a legtöbb egyedet májusban találták. Zooplankton mintáikból összesen 17 Rotatoria fajt határoztak meg. Szaprobiológiai minősítés alapján béta mezoszapróbnak ítélték a vizet.