Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt pilisi szakaszának karsztvíz-földtani fejlődése a negyedidőszakban a mészképző források alapján

^CHEUE^^Y^^^udaUermálka^ 51 vek között megcsapolási szempontból súlyponti terület volt. A rendszer dinamikus vízkészletének nagyobb része áramlott ide, mint napjainkban, továbbá a nagy oldott sótartalmú és hőmérsékletű hévizek egy része is e területre koncentrálódva léptek felszínre. A kivált mészkövek alapján 40-45 °C-os vízhőmérséklet becsülhető és ásványi sókban jelentősen gazdagabb volt a víz, mint mai forrásoknál. A külföldi recens kiválásoknál szerzett tapasztalataim is ezt támasztják alá. Összefoglalva megállapítható, hogy a kb. 1,1-0,5 millió évek között a budai termálkarsztnál a maitól jelentősen eltérő volt a rendszeren belül a megcsapolási területek közötti vízkészlet, vízhőmérsékleti, vízkémiai megoszlási arányok. A negyedidőszakon belül a pilisi szakaszon kb. 0,5 millió évektől napjainkig lényegi változások következtek be a karszt vízföldtani adottságokban az előző időszakhoz képest. A korábban hivatkozott szerzők által kimutatott függőleges tektonikai mozgások miatt a tárgyalt területen belül leállt a budakalászi-békásmegyeri feláramlási pálya amely a paleo-budakalászi öblözet jelentős számú nagy vízhozamú magas hőmérsékletű és oldott sótartalmú forrásainak vízközforgalmát biztosította. Továbbá a terület másik solymári feláramlási pályája működésében is jelentős vízföldtani változások következtek be, illetve folytatnak. Kezdetben ezen a területen hosszabb szünet mutatható ki a források működésében, mert e feláramlási pálya megcsapolása áthelyeződött délebbi peremi részekre, majd a felső-pleisztocénben korlátozottan újra indult. Ez azt bizonyítja, hogy a rendszer súlyponti megcsapolása áttevődött olyan területekre, amelyek kívül esnek már a tárgyalt pilisi szakaszon. Vagyis 0,5 millió évtől kezdve az általam vizsgált budai termálkarszt pilisi szakasza a holocénig a rendszer megcsapolásában már alig játszott szerepet. Majd a pleisztocén végén, a holocén elején a területen olyan új fejlődési folyamat érvényesült, amelynek következtében a megcsapolás áthelyeződött a Duna völgyére. Ezért megállapítható hogy a budai termálkarszt mai pilisi szakaszának adottságai és ezen belül a dinamikus termálvízkészlet mennyiségi-minőségi és hőmérsékleti megoszlása és új források keletkezése kb. 12-10 000 éves múltra tekint vissza miközben a holocénben is alakult, változott, bizonyítva azt, hogy a mai hévforrásoknál is milyen dinamikus fejlődés ment végbe az elmúlt tízezer év alatt. 3.6. A vizsgált Pilisi egységnél az előzőekben részletezett földtani, vízföldtani folyamatok hatására alapvető hőháztartási változások is lezajlottak, amelyek elvezettek a mai subtermális adottságok kialakulásához. A vizsgálatok szerint a 1,1-0,5 millió évek között működő magas hőmérsékletű (40-45°C) forrásokra visszavezethető kedvező hőháztartási viszonyok 0,5 millió évtől kezdve megváltoztak, mert ebben az időben lezajlott emelkedő mozgások a termál rendszer peremi részeinél a lehűlés irányába hatottak. A kiemelkedés mértékétől függően a karsztos kőzetek azon részei leürültek, illetve szárazra kerültek, amelyek eddig telítve voltak hévízzel, és emiatt természetesen lehűltek. E mellett még olyan folyamat is lejátszódott, amely a rendszer hőháztartását alapvetően befolyásolta, mégpedig az, hogy a melegvizek békásmegyeri-budakalászi feláramlási pálya vízkörforgalma leállt és még napjainkig sem újult fel. Ennek következtében a budai termálkarszt pilisi szakaszának hőutánpótlódása és hőháztartása alapvetően megváltozott, amely nemcsak a rendszer közvetlen részeit érintette, hanem kihatott még ezen túlmenően a Dunától keletre fekvő fedett hévizes területekre is. E fedett karsztos területek hőháztartásának megváltozása a lehűlés irányába azért következett be, mert emelkedő tektonikai mozgásokon túlmenően az eróziós folyamatok a fedőkőzetek fokozatos és jelentős lepusztulásához, azaz ezek vastagság csökkenéséhez vetettek, így nagyobb hőveszteség következett be, mint korábban a fedőkőzetek irányába. A fent leírtak alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a budai termálkarszt északi, pilisi szakaszán 1,1 millió évektől kezdve meginduló mészképző paleo-hévforrás- tevékenység fejlődéseiben a jelenkor irányába alapvető változások mutathatók ki, amelyeken belül vízkészleti, vízhőmérsékleti, vízkémiai és hőháztartási átalakulások mentek végbe. Ebből levonható még az a következtetés is, hogy a budai termálkarszt mai adottságai annak keleti peremi megcsapoló részein csak az elmúlt utolsó 10.000-12.000 években alakultak ki. Irodalom Aujeszky G. - Scheuer Gy. 1989.:Új hévízkút a Budapest római fürdői strandon. Hidrológiai Tájékoztató, október, 39-41. Földmérő és Talajvizsgáló V. 1967-1972 Budapest építésföldtani térképezése. Í .Békásmegyer és 4. Óbuda lapok (M=l: 10.000) feltárási és szerkesztési munkálatai, vízföldtani, vízkémiai, mérnökgeológiai lapok és magyarázói. Kézirat FTV Adattár. Horusitzky H. 1932.: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 12. 19-49. Horusitzky H. 1939. : Budapest Dunajobbparti részének (Budának) hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny, 18. 4 - 323. Horváth L. - Scheuer Gy. 1964-65: Hidrogeológiai vizsgálatok és megfigyelések a római-fürdői strand területén. Mérnökgeológiai Szemle, 82 - 95. Jámbor A. 1998: A magyarországi kvarter (negyedidőszaki) képződmények rétegtanának áttekintése. In: Bérezi J. - Jámbor A. szerk. Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. MOL.Rt.MÁFI kiadvány. Budapest. 495-516. Jánossy D. 1979:A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó. Bp. 5-207. Karácsonyi S. - Scheuer Gy. 1968.: Laza üledékeken áttörő források foglalásának esetei. Hidrológiai Közlöny, 48. 10. 215 - 224. Kele S. et. al. 2003: Stable isotope geochemistry of Pleistocene travertine from Budakalász (Buda Mts, Hungary) Acta Geologica Hungarica 46.2.161-175. Korpás L. 2000: A budai- hegység karsztrendszere. In: Millenneumi Barlangnap 2000.Juni.23-25. Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat alkalmi kiadványa 17-24. Korpás L. 2003: Édesvízi mészkövek: új szedimentológiai modell és kronológia. OTKA zárójelentés, 1999-2002. 1-20 Korpás L. 2004: Negyedidőszaki travertinók mint paleo-karsztvízszintek jelzői a Budai-hegységben. In: Hévizes barlangok genetikája és képződményei. Nemzetközi konferencia a Pál-völgyi barlang felfedezésének 100. évfordulója alkalmából 2004. június 21-24. Előadás összefoglaló. 23-25. Krolopp E. 2004: A mollusca fauna jelentősége a travertinó kutatásban. Földtani Közlöny, 134.2.219-225. Lantos M. 2004: Északkelet-dunántúli édesvízi mészkőszelvények magnetosztatigráfiai korrelációja. Földtani Közi., 134.2.227-236. Leél-Őssy Sz. 2004: A József-hegyi barlang kora és fejlődés története. In: Hévizes barlangok genetikája és képződményei. Nemzetközi konferencia a Pál-völgyi barlang felfedezésének 100. évfordulója alkalmából. 2004. június 21-24. Előadás össszefoglaló, 25-26. Paál T. 2003.: Az Arany-hegy-Üröm-hegy-Péter-hegy felszínmozgás-veszélyes területek mérnökgeológiai vizsgálata. Földtani Közlöny, 133.2.239-261. Papp Sz. 1957: Az ásvány és gyógyvizek kémiai jellege és összetétele. In: Schulhof Ö.: Magyarország ásvány és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó. Budapest. 337-360. Rónai A. 1973.: A negyedkori kéregmozgások térképe Magyarországon. MTA. X. Osztályának Közleményei, 6. 1-4. 242-243.