Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt pilisi szakaszának karsztvíz-földtani fejlődése a negyedidőszakban a mészképző források alapján

50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 3. SZ. tani adottságokban, amelynek következtében rendszeren belül napjainkig két hidrodinamikai átrendeződés zajlott le, új források keletkezésével. Ezt a folyamatot itt is a terület emelkedése váltotta ki amely az erőteljes völgy-bevágódást és eróziós tevékenységet okozott. A völgy-bevágódást bizonyítják az új hévforrásokból keletkezett fiatal felső-pleisztocén mészkövek, a melyek a mai Solymári-völgy bal oldalán (10-11. jelűek) halmozódtak fel alárendelt mennyiségben, mert új hévforrás keletkezéshez szükséges karszttestek exhumálódását e folyamat tette lehetővé. Míg e felső-pleisztocén paleo-hévforrások és mészkövek még a Solymári-völgyhöz kapcsolódtak addig a holocénben már a források feltöltése áthelyeződött közvetlenül a Duna völgyére. Ez az új karsztvízföldtani fejlődési fázis véget vetett még a pleisztocénben ezen a részen a nagy vízfelületű hévforrástavak kialakulási lehetőségeinek is, és az ezzel járó nagy és vastag mészkőtestek keletkezésének, mert relatíve gyors völgybevágódás és eróziós folyamatok a tapasztalatok szerint csak jelentéktelen nagyságú mészkőtestek képződését tették lehetővé. Ezzel magyarázható, hogy az 1,1-0,5 millió évek között történt igen jelentős mennyiségű mészkőképződéssel ellentétben 0,5 millió évtől napjainkig csak mennyiségileg jelentéktelen mészkőképződés zajlott le, mert a relatíve szűk Solymári-völgyben csak kisebb hévforrástavak kialakulásainak feltételei voltak adottak. m OQ 8 «r- O dó karszvízszint a fő erózióbázis távolságától függően a hegységrész belső területei felé növekedett. Az így keletkezett mészkőtestek mai magasságai csak látszólagos paleo-karsztvízszintet jeleznek, amelyek már azt mutatják, hogy mennyit emelkedtek képződésük óta. Ezt szemléltetem a 4. ábrán. Továbbá a rómaifürdői forrásra vonatkozóan megszerkesztettem, hogy a mai állapot szerint a felszínközeli eltakart helyzetű vízadó karsztos kőzet mennyit emelkedett és a Duna milyen vastagságú alsó-oligocén képződményeket erodált le felszínéről az elmúlt kb. 0,5 millió évek alatt, hogy kialakuljanak a forrásnál a mai adottságok (5. ábra.). B JS,° V ©-© 4. ábra. A területen fakadó paleo és recens hévforrások mai látszólagos és tényleges karsztvízszintjei a vizsgált időszakban A. 1,1-0,5 millió évek közötti látszólagos paleo-karsztvízszint a forrásvizi mészkövek mai magassági helyzetük alapján, B. A látszólagos karsztvízszint a felső-pleisztocénben a forrásmészkő előfordulások mai magassági helyzetük szerint, C. Atlagosított tényleges paleo-karsztvízszint 1,1 millió évtől a pleisztocén végéig, D. Holocén karsztvízszint. 3.4. Ruszkiczay Rüdiger Zs. és munkatársainak vizsgálati eredményeire alapozva, amelyben megállapították, hogy a Duna bevágódása a pleisztocénben lépést tartott a hegységi részek emelkedésével, amely a térség fő erózióbázisa, és a mai források feltörési körülményeit is alapvetően befolyásolja, ez paleo-vízföldtanilag annyit jelent, hogy a budai termálkarszt északi részén már a 1,1 millió évek körül kialakult a maival közel megegyező paleo-karsztvízszint, és ennek becsült átlagos értéke 115 mtszf-i magasságban rögzíthető. Ez a paleo-karsztvízszint is akárcsak napjainkban a tápterületen történő beszivárgás mennyiségétől függően ingadozott a klimatikus adottságokat követve, sőt, szélsőségesen száraz éghajlat esetén a vízszint a forrásküszöb alá süllyedt ezért a vízkörforgalom leállt. Ezzel magyarázható a több generációs mészkőtestek keletkezése. Továbbá valószínűsíthető, hogy a paleo-karsztforráshoz kapcsoló5. ábra. A recens Rómaifürdői hévforrás fejlődése kb. 0,5 millió évtől a napjainkig A. Mai adottságok, B. Kb. 0,5 millió év előtti állapot. 1. Mai karsztvízszint, l/a. Paleo-karsztvízszint, 2. Mai dunai-üledékek, 2/a. Lepusztult egykori dunai-üledékek, 3. Felszínközeli vízzáró alsó-oligocén üledékek, 3/a. Lepusztult alsó-oligocén vízzáró kőzetek, 4. Karbonátos kőzetek hévízzel telítve, 5. Hévíz feláramlás, 6. Paleo-karsztvíz nyomásszintje, 7. Becsült emelkedő mozgás. 3.5. Vizsgálva a budai termálkarszt mai fejlődési adottságait terület egységként vízkészleti, vízkémiai és hőmérsékleti eloszlási szempontból és összehasonlítva pleisztocén paleo-hévforrásokból képződött forrásmészköveknél tett megfigyelésekből levonható az megállapítás, hogy lényegi különbségek mutathatók ki. Különösen vonatkozik ez az északi pilisi termálkarszt szakaszra, amelynél az összehasonlítás alapján mint vízkészlet mint pedig vízhőmérsékleti és kémiai szempontból jelentős változások mutathatók ki a mai és a pleisztocén paleo-hévforrások között. Ez azzal magyarázható, hogy a terület egységek között a paleotermálkarszt fejlődése jelentős eltérésekkel ment végbe. Mint már az előzőekben kimutattam hogy a budai termálkarszt északi részén a pleisztocénben 1,1 millió évtől kezdődően napjainkig két határozott fejlődési szakasz mutatható ki. Az első fázisban amely kb. 500 ezer évig tartott jelentős számú (9 db) és általában nagy vízhozamú paleo-hévforrások törtek fel dinamikus mészképződéssel. Ez paleo-vízföldtanilag annyit jelent, hogy budai termálkarszt pilisi szakaszon 1,1-0,5 millió é-