Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt pilisi szakaszának karsztvíz-földtani fejlődése a negyedidőszakban a mészképző források alapján

46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 3. SZ. Ezek a következők: A: paleo-budakalászi öblözet B: paleo-ürömhegyi öblözet Ezek a részterületek egykor a rendszer megcsapolóivá váltak és a források körül pedig helyenként jelentős nagyságú tavi üledékgyűjtők alakultak ki, ahol bizonyíthatóan többgenerációs forrásvízi mészkövek képződtek, jelentős mennyiségben és kiterjedésben (Majdán, Budakalász, Üröm-hegy). így a termálkarszt ezen a szakaszán különösen kedvező paleo-karsztvízföldtani és környezeti adottságok alakultak ki a pleisztocénen belül a közölt időszakaszban, amelyek elősegítették pl. jelentős nagyságú hévforrástavak kialakulását. 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a tárgyalt területen fakadó paleo és mai hévforrásokról A. Paleo-budakalászi öblözet, B. Paleo-ürömhegyi öblözet, C. Solymári-völgy, D. Dunavölgy. 1. Majdáni, 2.Budakalászi, 3. Berdó-dűlői, 4. Kálvária-tető, 5. Zsellér-hegy-Ezüst-hegy, 6. Puszta-hegyi, 7. Felső-hegyi, 8. Péter-hegyi, 9. Üröm-hegy-Arany-hegyi, 10. Üröm-hegy alsó, 11. Arany-hegy alsó, 12. Csillaghegyi, 13. Rómafürdői, 14. Attila forrás. Ezek a kedvező körülmények a pleisztocénen belül sem előtte sem pedig utána ezen a területen belül nem ismétlődtek meg. Ezért a fentiek alapján rögzíthető, hogy döntő jelentőségű volt a budai termálkarszt negyedidőszaki fejlődése szempontjából, hogy a pleisztocénen belül annak egy adott szakaszában a Kevély csoport előterében kialakultak olyan vízzáró harmadidőszaki üledékekkel kitöltött öblözetek, ahol a hévforrás keletkezésnek és mészképződésnek rendkívül kedvező feltételei valósultak meg, és amelyek hosszabb időn keresztül fennálltak. Ezért állítható, hogy a pleisztocénen belül a budai termálkarsztnál történt forrásvízi mészkő képződési szakaszokat figyelembe véve ez időszak volt a legkedvezőbb mert ekkor képződött ezen a részen a Budai-hegység kőkészletének több, mint 70%-a. Ezek a kedvező adottságok a termálkarszt továbbfejlődése során megszakadtak 0,5 millió évtől kezdve, mert új környezeti feltételek alakultak ki, amelyek már nem kedveztek a paleo-hévforrások és a nagy mészkőtestek keletkezésének. A források száma jelentősen csökkent (2) és ezeknél is környezetben csak helyi jelentőségű mészképződés történt. Ebből megállapítható, hogy az északi termálkarszt része alapvető átalakuláson ment át, amely elvezetett a jelenlegi adottságokhoz. 2.1. A paleo-budakalászi öblözet hévforrásai és forrásvízi mészkövei A negyedidőszaki budai termálkarszt vízföldtani fejlődése szempontjából meghatározó volt a termálrendszer északi részén a Pilis és a Visegrádi-hegység között kialakult paleo-budakalászi öblözet, amely a pleisztocénen belül annak egy adott fejlődési szakaszában dinamikus paleo-hévforrás tevékenység területévé vált. Ezek olyan mennyiségi, hőmérsékleti és vízkémiai tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyekből igen jelentős tömegű forrásvízi mészkő képződött. Ez a paleo-öblözet a Visegrádi-hegységhez tartozó Mesélő-hegynél (307 mtszf ) kezdődött és kb. a Róka-hegyig (255 mtszf) tartott. Nyugati irányba a Kevély csoport kiemelt helyzetű karbonátos kőzetei zárták le elterjedését, keleti irányba nyitott volt és kapcsolódott a Duna völgyéhez. A környező hegységrészekről lefolyó felszíni vizek pedig hordalékanyagokat raktak le az öblözetet felépítő oligocén vízzáró képződmények felszínére és folytak le a fő erózióbázis a Duna irányába. Ez az öblözet a pleisztocénben Korpás L. (2003) és Lantos M. (2004) vizsgálatai szerint kb. 1,1 millió évvel ezelőtt vált a budai termálkarszt egyik fő megcsapolójává, mert ekkor olyan kedvező feltételek alakultak ki ezen a területen belül, hogy megindulhatott a hévíz kiáramlás a rendszerből. A vizsgálatok szerint ekkor az öblözet területén hét (7) paleo-hévforrás tört fel és ezek több generációs forrásvízi mészkövet halmoztak fel környezetükben. Míg az öblözet északi részén a feltörő hévforrások (Majdán, Budakalász) környezetében nagy vízfelületű hévforrástavak alakultak ki, és ezekben képződött a mészkő addig az öblözet délkeleti felén a hévforrásoknál a földtani adottságok miatt nem keletkeztek tavi üledékgyűjtők ezért mészkőkúpok halmozódtak fel. Kivétel a Rókahegytől északra fekvő kisebb tavi forrásvizi mészkő (Felsőhegy), amely a budakalászi öblözet legdélibb hévforrásához kapcsolódik. E tavi üledékgyűjtőben is több generációs mészkő halmozódott fel (2. ábra). 2. ábra. A felsőhegyi kétgenerációs mészkő-előfordulás szelvénye Kriván P. szerint (1972) A. Első generációs mészkő, B. Második generációs mészkő, C. A két generációt elválasztó köztes üledékek. 1. Pados tömött mészkő, 2. Löszös mésziszap, 3. Lösz, 4. Pados tömött mészkő.