Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt pilisi szakaszának karsztvíz-földtani fejlődése a negyedidőszakban a mészképző források alapján

Mint már korábban (Scheuer Gy.2006) leírtam, hogy a paleo-budakalászi öblözetben a dinamikus meg-meg ú­juló hévforrás tevékenység annak a kedvező környezeti és éghajlati viszonyoknak köszönhető, hogy a tényleges paleo-karsztvíz szint lényegében nem változott csak az adott klíma-adottságok biztosította beszivárgástól függő­en ingadozott. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a közölt idő intervallumban a Pilishegység peremi területén nem voltak olyan mértékű függőleges emel­kedő mozgások, amelyek megváltoztatták volna a rend­szernél kialakult megcsapolási körülményeket új forrá­sok keletkezésével. Továbbá, hogy e miatt a fő erózióbá­zisnál a Dunánál is olyan nyugalmi időszak alakult ki, amikor a völgymélyítő tevékenysége szünetelt, amely biztosította ilyen hosszú időre a karsztvízszint állan­dósulását. A Korpás L. (2003) Lantos M. (2004) vizsgálataik szerint a paleo-budakalászi öblözet területén feltörő pale­o-hévforrások működése és mészfelhalmozódásaik kö­rülbelül 500 ezer évekkel ezelőtt lezárult mert a paleo­mágneses adatok szerint az utolsó mészkő-generáció i­lyen korúnak bizonyult a budakalászi szelvényben. 47 E hévforrás tevékenységnek és mészképződésnek igen kedvező környezeti adottságok kb 500 ezer év után meg­szakadtak a vizsgálatok szerint, mert megváltoztak a kör­nyezeti feltételek, amelyek azt eredményezték, hogy a paleo-budakalászi öblözet hévforrásai elapadtak. Ennek az új fejlődési fázisnak hatására (emelkedés, lepusztu­lás, völgybevágódás) hidrodinamikai átrendeződés tör­tént, amelyek miatt más területeken a régiek elapadása mellett új források keletkeztek. E felszínfejlődési fo­lyamatok hatására megindult a paleo-budakalászi öblö­zet széttagolódása is, ezért több kisebb öblözetre bom­lott, mint pl. a mai békásmegyeri, budakalászi öblözet, a Barát és a Kalászi-patakok völgyei. Ezt az emelke­dési fázist, amelyet a legújabb vizsgálatok kimutattak a Dunakanyarban és a Budai-hegység területén (Ruszki­czay Rüdiger Zs. et. al. 2005) a paleo-budakalászi öblö­zetben keletkezett forrásvízi mészkövek mai magassá­gi helyzetük egyértelműen igazolja. A mészképződés a Duna kb. 100 mtszf-i magasságához viszonyítva attól kissé magasabban fekvő környezetben történt és a kö­zépső és felső-pleisztocénben lezajlott emelkedő moz­gások révén kerültek a mai szintekre (3. ábra). 1 ,1 - 0.5 m illió évek között keletkezett mész kövek Paleo-budakalászi öblözet, I Paleo-ürömhegyi öblözet mészkő előfordulásai mészkövei 0,5 millió é vtől napjain kig keletkezeit mészkövek Solymári-völgy mészkövei Dunavölgyi mészkövek 3. ábra. A tárgyalt területen kimutatott forrásvízi mészkő előfordulások mai magasságait és területi elterjedésüket feltüntető ábra. (A számozás megegyezik az 1. ábrán közöltekkel.) Paleo-karsztvízföldtanilag megállapítható még, hogy a paleo-budakalászi öblözet mai területén ebben az emel­kedő fázisban, tehát 500 ezer évtől kezdve, új, korban fiatalabb mészképző hévforrások nem keletkeztek, mert ilyen korú mészkövek budai termálkarszt ezen a legészakibb részén teljesen hiányoznak. E területen a holocén elején, a mai Duna-völgyhöz kapcsolódva újult fel ismét a hévforrás-tevékenység amelyet ma a kis vízhozamú, alacsony oldott sótartalmú és hőmérsék­letű (18 UC) Attila forrás képvisel (Scheuer Gy. 2004). Ebből még az a következtetés is levonható, hogy az é­szak-budai termálkarszton belül az utolsó ötszázezer év­ben olyan karszthidrodinamikai átrendeződés történt, hogy a rendszer megcsapolása délebbre tolódott és a me­legvizet szállító budakalászi-békásmegyeri feláramlási pálya, amely jelentős mennyiségű mészkövet lerakó hévforrások vízközforgalmát biztosította hosszú időre (kb. 600 ezer év) elapadt, és napjainkig sem újult fel. Ez azzal magyarázható, hogy az emelkedés okozta lepusz­tulás és völgy-bevágódás e területen nem tárt fel illet­ve exhumált olyan karsztos kőzettesteket, amelyek a rendszer megcsapolásába bekapcsolódhattak volna. Az emelkedő mozgásban résztvevő karsztos kőzettes­teknél, amelyek a dinamikus mészképző paleo-hévforrá­sok hévizes vízkörforgalmát egykor biztosították, hőház­tartási szempontból két irányú folyamat játszódott le. Az első változásként értékelhető, hogy a kiemelkedés mértékétől, illetve magasságától függően a mészkőtestek leürültek, azaz szárazzá váltak az addig hévízzel telített részeik.

Next

/
Thumbnails
Contents