Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
3. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt pilisi szakaszának karsztvíz-földtani fejlődése a negyedidőszakban a mészképző források alapján
Mint már korábban (Scheuer Gy.2006) leírtam, hogy a paleo-budakalászi öblözetben a dinamikus meg-meg újuló hévforrás tevékenység annak a kedvező környezeti és éghajlati viszonyoknak köszönhető, hogy a tényleges paleo-karsztvíz szint lényegében nem változott csak az adott klíma-adottságok biztosította beszivárgástól függően ingadozott. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a közölt idő intervallumban a Pilishegység peremi területén nem voltak olyan mértékű függőleges emelkedő mozgások, amelyek megváltoztatták volna a rendszernél kialakult megcsapolási körülményeket új források keletkezésével. Továbbá, hogy e miatt a fő erózióbázisnál a Dunánál is olyan nyugalmi időszak alakult ki, amikor a völgymélyítő tevékenysége szünetelt, amely biztosította ilyen hosszú időre a karsztvízszint állandósulását. A Korpás L. (2003) Lantos M. (2004) vizsgálataik szerint a paleo-budakalászi öblözet területén feltörő paleo-hévforrások működése és mészfelhalmozódásaik körülbelül 500 ezer évekkel ezelőtt lezárult mert a paleomágneses adatok szerint az utolsó mészkő-generáció ilyen korúnak bizonyult a budakalászi szelvényben. 47 E hévforrás tevékenységnek és mészképződésnek igen kedvező környezeti adottságok kb 500 ezer év után megszakadtak a vizsgálatok szerint, mert megváltoztak a környezeti feltételek, amelyek azt eredményezték, hogy a paleo-budakalászi öblözet hévforrásai elapadtak. Ennek az új fejlődési fázisnak hatására (emelkedés, lepusztulás, völgybevágódás) hidrodinamikai átrendeződés történt, amelyek miatt más területeken a régiek elapadása mellett új források keletkeztek. E felszínfejlődési folyamatok hatására megindult a paleo-budakalászi öblözet széttagolódása is, ezért több kisebb öblözetre bomlott, mint pl. a mai békásmegyeri, budakalászi öblözet, a Barát és a Kalászi-patakok völgyei. Ezt az emelkedési fázist, amelyet a legújabb vizsgálatok kimutattak a Dunakanyarban és a Budai-hegység területén (Ruszkiczay Rüdiger Zs. et. al. 2005) a paleo-budakalászi öblözetben keletkezett forrásvízi mészkövek mai magassági helyzetük egyértelműen igazolja. A mészképződés a Duna kb. 100 mtszf-i magasságához viszonyítva attól kissé magasabban fekvő környezetben történt és a középső és felső-pleisztocénben lezajlott emelkedő mozgások révén kerültek a mai szintekre (3. ábra). 1 ,1 - 0.5 m illió évek között keletkezett mész kövek Paleo-budakalászi öblözet, I Paleo-ürömhegyi öblözet mészkő előfordulásai mészkövei 0,5 millió é vtől napjain kig keletkezeit mészkövek Solymári-völgy mészkövei Dunavölgyi mészkövek 3. ábra. A tárgyalt területen kimutatott forrásvízi mészkő előfordulások mai magasságait és területi elterjedésüket feltüntető ábra. (A számozás megegyezik az 1. ábrán közöltekkel.) Paleo-karsztvízföldtanilag megállapítható még, hogy a paleo-budakalászi öblözet mai területén ebben az emelkedő fázisban, tehát 500 ezer évtől kezdve, új, korban fiatalabb mészképző hévforrások nem keletkeztek, mert ilyen korú mészkövek budai termálkarszt ezen a legészakibb részén teljesen hiányoznak. E területen a holocén elején, a mai Duna-völgyhöz kapcsolódva újult fel ismét a hévforrás-tevékenység amelyet ma a kis vízhozamú, alacsony oldott sótartalmú és hőmérsékletű (18 UC) Attila forrás képvisel (Scheuer Gy. 2004). Ebből még az a következtetés is levonható, hogy az észak-budai termálkarszton belül az utolsó ötszázezer évben olyan karszthidrodinamikai átrendeződés történt, hogy a rendszer megcsapolása délebbre tolódott és a melegvizet szállító budakalászi-békásmegyeri feláramlási pálya, amely jelentős mennyiségű mészkövet lerakó hévforrások vízközforgalmát biztosította hosszú időre (kb. 600 ezer év) elapadt, és napjainkig sem újult fel. Ez azzal magyarázható, hogy az emelkedés okozta lepusztulás és völgy-bevágódás e területen nem tárt fel illetve exhumált olyan karsztos kőzettesteket, amelyek a rendszer megcsapolásába bekapcsolódhattak volna. Az emelkedő mozgásban résztvevő karsztos kőzettesteknél, amelyek a dinamikus mészképző paleo-hévforrások hévizes vízkörforgalmát egykor biztosították, hőháztartási szempontból két irányú folyamat játszódott le. Az első változásként értékelhető, hogy a kiemelkedés mértékétől, illetve magasságától függően a mészkőtestek leürültek, azaz szárazzá váltak az addig hévízzel telített részeik.
