Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
3. szám - Vágás István: Második honfoglalásunk: a Tisza-völgy szabályozása
36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87 . ÉVF. 3. SZ. - Hány átvágás található a mai térképeken? A Vásárhelyi-féle 102 (átszámozottan 112), vagy a Paleocapa által javasolt 21. esetleg 15? Számoljuk meg: 112. Nyilvánvalóan Vásárhelyi koncenpciói szerint épültek az átvágások. - Össze lehet egyeztetni 112-t 21 -gyei? Összeegyeztethették tehát az átvágási terveket? - Keskeny, vagy széles a töltésköz? A térképre nézve látható, hogy keskeny. Az ősi ártér Vásárhelyi tervei szerint a tizedére szükült. (Vannak szélesebb hullámterek is. pl. a kiskörei tározótérnél, vagy Csongrád-Algyő közt. De ezeket vagy nem is akarták beszűkíteni, vagy Vásárhelyi is szélesebbre engedte helyi építési okok miatt. Viszont a Szolnok megyei nyárigátak rendszere mutatja, hogy még adott esetekben Vásárhelyi szűkítésein is módosítottak a szabályozás után száz évvel, de egyáltalában nem Paleocapa elgondolásai szerint). Itt is Vásárhelyi nézeteit követték, és itt sem egyeztethettek össze semmit Paleocapával... - Származott kár abból, hogy a töltési és átvágási munkákat több helyen egyszerre végezték, nem pedig folyás mentében, illetve ellenében? Még az építés során sem, hiszen egyes panaszok, hogy lejjebb súlyosbították a helyzetet ezek a munkák, alaptalanok voltak. Viszont Herrichnek (és Paleocapanak) igaza volt abban, hogy az akkori technikával száz év sem lett volna elég az építéshez, ha nem úgy végzik, ahogy végezték. Sőt: töltést építeni nem is lehet addig - mint azt Iványi Bertalan mérnök (1879-1953) megállapította - amíg az átvágás nincsen készen. Hogyan töltik el ugyanis azt az elhagyásra ítélt folyómedret és folyóágat, amelyet még nincs hová beterelni? Hogyan építhetünk szűk közű töltésrendszert, ha az átvágásokkal nem tesszük erre alkalmassá a folyót? Ha az átvágások elkészültek, mi lenne az értelme a tág töltésezésnek? Ahogy tehát a kivitelezés magával hozta az építés megszervezésének módjait, az majd hogy nem szükségszerű lépés volt. Válaszként így leszögezhetjük, hogy a Tisza-völgy szabályozásának nagy munkája, amelyet 1846-ban kezdtek, és hivatalosan 1908-ban nyilvánítottak késznek, Vásárhelyi Pál töltésezési és átvágási elgondolásai szerint létesült, az általa csak nagy vonalakban körvonalazott építés-szervezési ajánlások helyzethez szabott módosításával. Ami nem kívánatos fejlemény az 1846-1895 időszakban történt, az az építés befejezetlenségének következménye volt, amelynek oka viszont az építésben érdekeltek gazdasági helyzetében keresendő. Még végül azt is megkérdezhetjük, hogy voltak-e olyan hibák, amelyeket utóbb javítani kellett, s szükség volt-e szabályozás későbbi felülvizsgálatára. A mü a maga teljességében sikeresnek bizonyult, s nem javításra, mint inkább továbbfejlesztésre volt szükség. így az árvizeket követő rendszeres töltés-bővítésekre, vagy a befejezés előtt az átvágások végleges kialakítására ott, ahol erre szükség volt. Az is tény, hogy egyes megépült töltés-szakaszok sem maradtak mindig véglegesek. Ennek általában építés-történeti oka volt. Ahol az átvágások kiásása késett, ott előfordulhatott, hogy az elvágandó kanyarulatokat is körülzáró régi töltéseket kezdték bővíteni, majd csak évtizedek múlva építették meg a már a felhagyott kanyarulatokat is átmetsző mai töltés-szakaszokat, a régi földmüveket felhagyva, vagy más cél szolgálatába engedve. Ebből származott azután az a vád, hogy az építés "tervszerűtlen " volt. De hát, évtizedekre terjedően, noha alapjaiban egységes elvek követése mellett lehet-e mindent előre, óramű pontossággal összeilleszteni? Akinek a mindenáron való bírálat volt a célja, az a hiányosságokat vette észre, vagy nagyította fel. Aki az egész mű nemzeti értékeire tekint, azt az irányító, tervező vagy építő mérnök és a munkájában művésszé vált magyar földmunkás teljesítményei csodálatra ösztönzik, és a kétségtelen nehézségekben azt veszi észre, hogy ezeket a nehézségeket nem könnyen bár, de le is győzték. Szeged árvízkatasztrófája 1879-ben 1879. március 5-én este 7 órakor Szeged fölött, a mai Dóc község magasságában, a petresi töltésszakaszon, a Tisza erősen áradó és a Maros torkolatában tetőző és oda visszaduzzasztó egyesült árvize következtében az új építésű töltés átszakadt. Az öblözetbe betört víz Szeged városát megkerülve március 12-én éjjel 2 óra tájban áttörte az utolsó védelmet nyújtó Szeged-Hódmezővásárhely közti vasút töltését, és bejutott a város lakott területére. Szeged vályogból épült házai kártyavárként omlottak össze, s mintegy 150 ember a romok között lelte halálát. Szeged katasztrófája nemcsak az ország, hanem egész Európa figyelmét felkeltette. A város újjáépítése érdekében országos és nemzetközi erők mozdultak meg. Felmerült azonban a pusztulás okának keresése, és ezzel kapcsolatosan az egész Tisza-szabályozás értelmének megkérdőjelezése. Külföldi és belföldi műszaki szakértői vélemények születtek, amelyek egymással vitázva is megegyeztek abban, hogy nem a szabályozás volt elhibázott, hanem az volt a baj, hogy azt még akkor nem fejezték be. Valóban: a mü befejezése - mint ennek előnyeit több mint száz éve élvezzük - megoldott minden vitatott kérdést. Viszont, Szeged pusztulása ráirányította a figyelmet arra is, hogy hazánkban a vízügy nemcsak a közvetlen érdekeltek, hanem az egész ország ügye kell, hogy legyen. Kvassay Jenőre, a 70-es években nyugat-európai tanulmányúton tapasztalatokat gyűjtő fiatal mérnökre várt 1879 után az állami kultúrmérnöki szolgálat megszervezése. Az ő hathatós közreműködésével alkották meg az 1885. évi XXIII. törvénycikket, az ún. vízjogi törvényt, amelyből a későbbi vízügyi törvények is átemelhették annak alapgondolatait. Az állami irányítás a vízgazdálkodás egységes rendjének és országos tervszerűségének megteremtésévei nemcsak a társulati tevékenységeket foghatta össze, hanem az állami költségvetést is olyan tehervállalásra késztette, amely végeredményben az egész ország érdekében állt. Szeged katasztrófája siettette a vízrajzi szolgálat létrehozását is, amely 1986-ban ünnepelhette fennállásának centenáriumát. Szeged városa a helyi lakosság erejéből, országos és nemzetközi segítséggel nemcsak bámulatosan hamar újjáépült, hanem az árvíz rombolása azt is lehetővé tette, hogy terepszintjét átlag 2 m-rel feltöltve, modem nagyvároshoz méltó utcaszerkezettel és épületekkel, Lechner Lajos tervei nyomán, Tisza Lajos királyi biztosi irányításával új városként építsék fel. Nemcsak a várost közvetlenül védő töltés-rendszert - a parti töltéseket - partfalat
