Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Tompa Orsolya: A Magyar Honvédség szerepe az árvízvédelemben

TOMP^^j^A^Mag^arHonvét^^ 15 a katonai erők önálló alkalmazása. Az árvíz elleni védekezés jellege határozza meg, hogy az adott időszakban és körzetben a hadseregre háruló feladatok közül melyek vállnak fő feladattá. Előfordulhat az is, hogy a védekezés különböző körzeteiben a katonai erők fő tennivalói egymástól eltérő jellegű feladatokból állnak. Az egyik térségben a gátvédelem és megerősítés, míg másutt a lokalizációs vonal építés vagy a kiürítésben való részvétel lehet a fő feladtat. Egy azonban bizonyos: a különböző, a honvédségre háruló feladatok közül az emberi élet- és vagyonmentés, valamint a mentésre történő felkészülés a legfontosabb mindenkor. Természetesen az előkészítő munka során végig szoros között. Már elkészült a HM és a KHVM közötti - a közös tevékenység alapjául szolgáló - együttműködési utasítás tervezet. A tervezet jogszabályi kontrolljával párhuzamosan megkezdődik a végrehajtást szabályozó MH parancsnoki végrehajtási intézkedés kidolgozása. A katonai árvízvédelmi rendszer teljes újraszabályozását követően a rendszer bevezetésére az MH Műszaki Főnökség módszertani foglalkozást, illetve a KHVM vízkár-elhárítási törzsével és védelmi szerveivel közös törzsgyakorlást tervez. Ez utóbbit össze kívánjuk kapcsolni a Csongrád megyei védelmi bizottság által szervezendő védelmi gyakorlattal. Az új katonai árvízvédelmi rendszert 1996-ban tervezzük életbe léptetni. az együttműködés a KHVM, a HM és a Honvéd Vezérkar A honvédség jelentősebb igénybevételei (1954-1991) árvízvédekezés során ( 4 napnál hosszabb, 200 főnél több) Az árvíz A védekezésben részt vett Megjegyzés Ideje Helye Katona Gépjármű Műszaki eszköz Repülő eszköz Időtartam (nap) Megjegyzés 1 1954. július Duna 26000 1300 120 18 2 1956. március Duna 21000 2000 240 360 bevetés 19 jeges 3 1963. április Körös 200 25 12 10 4 1964. április Tisza 860 50 18 12 5 1965. április Rába-Répce 3341 260 45 8 6 1965. április-június Duna 12000 1000 340 36 + 1500 karhatalmista 7 1966. február Berettyó 2000 250 110 3 11 jeges 8 1970. május-június Tisza-Szamos 9970 1336 240 10 58 + 3 hónap helyreállítás 9 1974. június Körös 540 45 25 2 7 10 1975. október Tarna 320 38 16 2 6 11 1979. február Tisza 1420 160 18 2 27 12 1980. augusztus Kőrös 3400 340 24 2 21 13 1981. március Kőrös 730 83 24 2 4 14 1991. augusztus Duna 220 24 12 4 15 Átlagosan 5800 490 88 2 17 4. A 2001. júl. 1-jéig, a Honvédelmi Katasztrófavédelmi Rendszer (HKR) hatálybalépéséig működő rendszer Látható, hogy a történelem folyamán mindig egy kicsit „elvált szülők gyereke" volt az árvízvédelmi téma. Katasztrófák idején előtérbe került, jelentősséget kapott, átszervezték, javítgatták, de aztán megint nem kapott elég figyelmet, így az újabb vészhelyzetben ismét szedett-vedettnek, elavultnak tűnt. Nem volt folyamatos a törődés. Mint azt látni fogjuk, mostanra egységes katasztrófakezelési rendszer alakult ki (HKR=Honvédelmi Katasztrófavédelmi Rendszer), de most bemutatom, hogy milyen út vezetett idáig, mi volt a HKR-t megelőző rendszer. „Az 1993. évi CX. törvény a honvédelemről meghatározta a Honvédség feladatait. így a 22.§. (1) bekezdés h.) pontja a fegyveres erők feladatai közé sorolja a segítségnyújtást elemi csapás, ipari szerencsétlenség, ... vagy jelentős méretű egyéb katasztrófa esetén. E kötelesség mellett van egy jelentős szakmai és társadalmi elvárás is, mely számít a Magyar Honvédségre, erre az adófizetők pénzéből fenntartott humán és technikai erőforrásra. „

4 A hadsereg erői és eszközei, mint azt láthattuk, több mint száz éve vesznek részt szervezetten a vízkárelhárításban. Mindez adódik abból, hogy Magyarországon a legvalószínűbb katasztrófa forrás az ország vízrajzából adódik. Az egész árvízvédelmi helyzetet meghatározza, hogy hazánk területére 61 különböző nagyságú vízfolyás lép be, innen viszont csak 3 - a Duna, Tisza és a Dráva - távozik. Az országban az utóbbi 150 év alatt - ez már a legjelentősebb folyók szabályozása utáni időszak - 30 árvíz volt. Az évek során az árvízszintek fokozatosan emelkedtek. Az ország területéből 21300 km

2 árvíztől veszélyeztetett. Jelenleg az országban található árvízvédelmi töltések 60 %-a felel meg a mértékadó árvízszintnek (a 100 évenként átlagosan előforduló legmagasabb vízszint felett 1 m). Ennek ellenére hazánk árvíz elleni védettsége megfelelő. A MH vízkárelhárításban való részvételét törvények írták elő és utasítások, intézkedések szabályozták 2001-ig bezáróan. Az 1995. évi LVII. (a vízgazdálkodásról szóló) törvény korszerű alapokra helyezte - többek között - a vizek kárételei elleni védekezést is. Meghatározta a vízügy igazgatási szervezet területi szerveinek vízkárelhárítással összefüggő feladatait, valamint a helyi önkormányzatok feladatát. Az árvíz- és belvízvédekezés országos irányítását a rendkívüli védekezési helyzet beálltáig a szakminiszter, a rendkívüli védekezési készültség (veszélyhelyzet) tartama alatt a kormánybiztos, különös nagy veszély esetén (szükségállapot) kormánybizottság (melynek tagja a honvédelmi miniszter is) végzi. Az árvíz és belvízvédekezés, valamint a helyi vízkárelhárítás államigazgatási feladatat és hatáskörét a megyei közgyűlés elnöke, illetőleg a polgármester, a fővárosban főpolgármester látja el. A Kormány 232/1996. (XII. 26.) Korm. rendelete 3. § (4.) bekezdése meghatározza a védekezésben érintett minisztériumok, így a HM saját szakmai és államigazgatási feladatait, a (6) bekezdés pedig azt, hogy honvédség és a rendvédelmi szervek közreműködését mikor és milyen úton lehet kezdeményezni. A bevezetőben idézett 1993. évi CX. Törvény a honvédelemről 22. § (1) bekezdés h.) pontja pedig feladatként elő is írja a Honvédség számára a segítségnyújtást. A 23. § meghatározta, hogy a honvédség 100 fő 21 napi időtartamot meg nem haladó igénybevételét a honvédség parancsnoka, az ezt meghaladó létszámú, vagy időtartamú i-