Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
3. szám - Tompa Orsolya: A Magyar Honvédség szerepe az árvízvédelemben
9 A Magyar Honvédség szerepe az árvízvédelemben Tompa Orsolya 1025. Budapest, Józsefhegyi út 28-30. Kivonat: A rendszerváltás után hazánkban megkezdődött a hadsereg reformja is. Magyarország 2004. november 3-án végleg szakított egy 136 éves tradícióval: békeidőben megszüntette a sorozás intézményét, áttért a hivatásos és katonákból álló haderőre. Novemberben az utolsó katona is elhagyta a laktanyákat, a magyar haderő sikeresen áttért az önkéntes rendszerre, megkezdődött és jó ütemben halad a Magyar Honvédség professzionális jellegének kialakítása. A tanulmány átfogó képet kíván felvázolni a múltbeli és jelenlegi szerepkör minden szegmenséről, a szervezeti felépüléstől a technikai eszközökig. Kulcsszavak: árvízvédelem, katasztrófavédelem, hadsereg. 1. A témaválasztás indoklása A rendszerváltás után hazánkban megkezdődött a hadsereg reformja is. Magyarország 2004. november 3-án végleg szakított egy 136 éves tradícióval: békeidőben megszüntette a sorozás intézményét, áttért a hivatásos és katonákból álló haderőre. Novemberben az utolsó katona is elhagyta a laktanyákat, a magyar haderő sikeresen áttért az önkéntes rendszerre, megkezdődött és jó ütemben halad a Magyar Honvédség professzionális jellegének kialakítása. Tanulmányomban átfogó képet szeretnék felvázolni a múltbeli és jelenlegi szerepkör minden szegmenséről, a szervezeti felépüléstől a technikai eszközökig. Az indíttatásom egy részről személyes, más részről tudományos érdeklődés. A személyes részt az a tény motiválja, hogy édesapám volt az utolsó a Magyar Honvédség Műszaki Csapatok Főnökei között, így igen sokszor tűnt el a család mellől hosszabb időkre, és sokszor árvízhelyzetek miatt. Gondoltam, utána nézek, mit is tett ilyenkor, mert gyerekfejjel nem igen értettem, ha kérdeztem is, és nem tudtam, miért van vele egy bőrönd méretű mobil telefon állandóan. A tudományos indíttatásom pedig a teljes átszervezés volt a honvédségen belül, ami azt az egyszerű alapkérdést vetette fel bennem, hogy ha most nincsenek sorkatonák, mégis kik töltik a homokzsákokat? Ahogy elkezdtem utánanézni, kiderült, hogy kíváncsiságom nem alaptalan, mert valóban jelentős változások történtek. Ráadásul a közelmúlt számos természeti katasztrófával sújtotta a világot, melyből jelentős számú volt a több száz éves gyakoriságú árvízi helyzet. Ezek eddig részben ismeretlen, és előre nem látható intézkedéseket kívántak meg minden érintett országban. Míg más országokban aszály, viharok, hőség az eredménye a globális felmelegedésnek, hazánkban az egyre kiszámíthatatlanabbul érkező árvizek jelentenek veszélyt. Komoly feladatot jelent mind a Vízügy, mind a katasztrófavédelem, és így a honvédség számára is a feladatok összehangolt, gyors megoldása. Magyarország esetét tovább súlyosbítja, hogy olyan speciális helyzet kialakulása állhat fenn, amikor egy időszakban mind aszály, mind árvíz sújthatja hazánkat, ami a vízgazdálkodásra fektetendő feladatok fontosságát hangsúlyozza a katasztrófahelyzetek enyhítését elősegítendő. 2. Bevezetés Dolgozatomban legelőször a honvédség békeidei árvíz-mentesítési és árvízkár-elhárítási szerepkörének kialakulását tekintem át történelmi távlatokban. Ez után bemutatom a régebbi utasításokon alapuló, és az újonnan felépített Honvédelmi Katasztrófavédelmi Rendszert (HKR), melynek létjogosultságát bemutatandó rámutatok az elavult rendszer hiányosságaira. A témakört a 2006. évi árvízhelyzet bemutatásával zárom, elemezve, hogyan debütált a professzionális haderő. Megvizsgáltam továbbá, hogy milyen jellegű szabályozás létezik katasztrófák esetére az Európai Unió jogrendszerében, valamint érdekességként bemutatom, hogy az Amerikai Egyesült Államokban - ahol egyes államok szintén erősen veszélyeztetettek árvíz tekintetében - hogyan kezelik a kérdést, milyen szervezet áll rendelkezésre a megelőzési, védelmi és helyreállítási feladatok ellátására. Végül öszszegzem a dolgozatomat, és megfogalmazom véleményemet, amely kutatásaim során ülepedett le bennem. 3. Történeti áttekintés 3.1. A vízszabályozás rövid áttekintése hazánk területén' A víz alapvető gazdasági jelentősége következtében természetes, hogy hazánk területén a vízhasználatok mellett a vízépítés nyomaival is korán találkozunk. A római birodalom idején a Duna, mint határfolyó jelentőségére utal Augustus császár időszámításunk kezdete körüli időből való érmének felirata: „ Salus reipublicae - Danubius", azaz ,A haza üdve - a Duna". „A vízépítés a középkorban (896-1526) is jelentős szerepet játszott az ország életében. Ezt támasztja alá a középkori helynevekben felbukkanó Vajas-Vájás, Ásvány, Ásott-, Árok-, stb. elnevezések, amelyek mind mesterséges csatornákra, átvágásokra utalnak. Már magukkal a vízhasználatokkal kapcsolatos munkálatok is gyakran olyan jelentős mérvű beavatkozást jelentettek a vizek életébe, hogy bizonyos értelemben ezek is joggal sorolhatók a vízrendezési, vízszabályozási tevékenység körébe. A szorosabb értelemben vett vízszabályozási és védelmi jellegű vízépítési tevékenység fejlődése lassabb volt, mint a közvetlen gazdasági előnyöket nyújtó vízhasználatoké, vízhasznosításoké, hiszen a védelmi munkálatok kényszere ritkábban, azok gazdasági hatása pedig csak áttételesen érvényesült. így a vízrendezési tevékenység fejlődése is csak a mezőgazdaság, és általában a gazdasági élet fejlődéstörténetével kölcsönhatásban rekonstruálható." „Az ármentesítések és folyószabályozások története szoros kapcsolatban van a mezőgazdaság fejlődésével: földművelő telepek terjedésével, és a korábban egyeduralkodó állattenyésztés háttérbe szorulásával. Amíg, és ahol az állattenyésztés uralkodik, nemigen van szükség ármentesítésre (legfeljebb vízelvezetésre), hiszen a tavaszi áradások a rétek és legelők természetes, sőt kívánatos megöntözését jelentik. (Ez biztosította pl. a Hortobágy állattenyésztését a múlt század derekáig.) Ebben az esetben legfeljebb a szállások, szénaraktárak védelmére volt szükség kisebb körtöltések, az ősi eredetű földvárak építésére.
