Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
1. szám - Scheuer Gyula: Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei, depressziói, forrásai és nevezetes karsztformái
12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 1. SZ. 3.8. A Korkur oázis Ez már a déli fennsík északkeleti peremi núbiai részén található és a kis oázisok közé tartozik. Környezetében eocén mészkő fordul elő, amely a déli fennsík mészkő fennsíkjához tartozik. Az irodalom szerint (K. W. Butzer-Hansen G. L. 1968) e oázishoz kapcsolódva az itt feltörő források a pliocéntől kezdve különböző időtartalmú megszakításokkal az óholocénig forrásmészkövet halmoztak fel. E különböző korú travertinok azt jelzik, hogy az oázis környezete már a pliocéntől kezdve a hidrodinamikai rendszer megcsapolója volt, akár csak napjainkban, mert ma is forráskilépések vannak itt, travertino képződés nélkül (8. ábra.). Hubiai sivatag /Korkur/ lUgMVIlél Plató tufa Tufa I. Tufa II. Vádi tufa Ill/a Vádi tufa Ill/b Vádi tufa IV Vádi tufa V Sor /BP/ II I falaő-pliocón középső-pleisztocén előtti 40-42000 C 1 4 év ,14 -, n 32000 évnél fiatalabb 10300 C 1 4 évnél fiatalabb 8. ábra. A Korkur oázis forrásaiból képződött különböző korú mésztufáinak összefoglaló ábrája ButzerK. W. - Hansen G. L.-től átvéve 3.9. A Fayum oázis és depresszió Kairótól délnyugatra, kb. 80 km-re helyezkedik el. Nagysága 1700 km 2, és talpszintje -53 m-rel van a tengerszint alatt. A rendelkezésre álló adatok szerint felszín alatti vízkilépések nincsenek, illetve csak az oázishoz csatlakozó Wadi Rayen torkolati szakaszán ismeretes két forrás. így a Nyugati-sivatag felszín alatti vízrendszerének megcsapolásában alárendelt szerepet játszik, de valószínűsíthető azonban, hogy a depresszióban fekvő Qarun tó vízháztartásában fenékforrások is részt vesznek. Összefoglalóan Korim K. (1992) leírása alapján a Nyugati-sivatag a jelenlegi éghajlati adottságok mellett felszín alatti vízkészletének víz-utánpótlódása déli irányból történik, és a beszivárgás a rendszerbe a Csádi medence határvidékének környékén zajlik le és tart észak felé az előzőekben tárgyalt depressziók-oázisok irányába. Az újabb irodalmi adatok szerint (Sampsell B. M. 2004) a feltárt vízkészlet abszolút korú Ci 4-es radiometrikus vízkor meghatározások szerint két érték körül csoportosul. A núbiai homokkő vízkészletének egy része 15-20.000 éveknek adatott, míg a mélyebb rétegeké 2040.000 évek köré csoportosul. Ismerve a mai kettős porozitású kőzetekből álló hidrodinamikai rendszer adottságait vízföldtani szempontból értékelve nyilvánvaló, hogy a rendszer mai törvényszerűségei és sajátosságai kb. 7.000 évvel ezelőtt kezdtek kialakulni, amikor az éghajlat csapadékosból sivatagosra fordult, és megszűnt a hiperarid klíma miatt a Nyugati-sivatag területén történő beszivárgás. Ebből megállapítható, hogy a Nyugati-sivatag mai hidrodinamikai rendszere az elmúlt korokban lezajlott földtörténeti és éghajlati események függvényében dinamikusan változott, azaz a paleo-vízföldtani viszonyok együttes hatása öröklődött át, és ezek összegződése tükröződik vissza a mai adottságoknál. Ez természetesen vonatkoztatható a platókarszt felszíni és felszín alatti paleo-karsztosodására és paleo-karsztvízföldtani adottságaira is, amelyekhez vízföldtani vonatkozásban hozzátartoznak és kapcsolódnak az egykori hidrotermás tevékenységből származó kvarctelérek, kovakiválások és travertinoként leírt alabástrom is, amelyet az irodalom a harmadidőszaki hévforrások kiválásaiként tart számon (Sampsell B. ML 2004). 4. A Nyugati-sivatag negyedidőszaki paleo-vízföldtani vizsgálata Az Egyiptom vízföldtanával foglalkozó irodalom (Ramly L. M. 1969) a tanulmányozott Nyugati-sivatagot önálló vízföldtani tájegységként különíti el az ország többi tájegységeitől, amelyhez alapot egyedi domborzata, földtani felépítése és a kapcsolódó hidrodinamikai rendszere valóban indokolja. Természetesen ez az önállósága a negyedidőszaki paleo-vízföldtani adottságokra is érvényes, mert már abban az időszakban is hasonlóan, vagy megegyezően fennálltak azok a fő hatótényezők, amelyek a mai tájegység vízföldtanának törvényszerűségeire jellemzők, követve a negyedidőszaknak dinamikusan változó éghajlati viszonyait pl. csapadékos, vagy száraz sivatagi klíma ingadozásokat. Mivel a Nyugati-sivatagban földtani értelemben a közelmúltban kb. 12.000-től - 7-8.000 évek között bizonyíthatóan volt egy csapadékos, nedves éghajlat, amelyet egy hiperarid száraz klímába történő változás követett, és ez még napjainkban is tart. Miután a mai száraz-sivatagi éghajlatra jellemző vízföldtani adottságok alapvetően ismertek, vizsgáltam, hogy a mai hidrodinamikai rendszer hogyan működött a közelmúlt csapadékos klíma-adottságok feltételei között, és mennyiben különbözött a maitól. A Nyugati-sivatagot mint önálló vízföldtani tájegységet rendszer-dinamikai szempontból két további alrégióra lehet tagolni, mert a földtani felépítésből eredően a felszínen, illetve a felszín közelben egymástól különböző kőzetféleségek fordulnak elő, amelyek kapcsolódva és kiegészítve egymást, de a rendszeren belül más-más szerepet játszottak, mint napjainkban. Ma pl. a platókarsztos területeknek nincs szerepük a víz-utánpótlódásban, csak a núbiai homokkő vízkészletének átvételében, tárolásában és meghatározott helyeken - oázisok - felszínre vezetésében (források) közvetítő kőzetként funkcionálnak.
