Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

2. szám - Orlóci István–Szesztay Károly: Hangsúlyváltozás az európai országok vízgazdálkodásában

46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 2. SZ. Az igényelemzés eljárásbeli módozatának a 2. óira szerinti átrendeződése a 3. ábrán a „Q" és „M" jelű vízforgalmi, illetve a „R" és „H" jelű értékforgalmi összetevőknek az egymásközti arányaiban, illetve a „külső határfeltételekhez" viszonyított nagyságában jelentkezik. A természeti erőforrást jellemző („Q" és „M"), valamint a társadalmi tényezőket jellemző („R" és „H") értékek összehangolásában akkor válik szükségessé az (ágazatközi) interaktív közelítés, amikor a „H" hasznosulási és a „R" ráfordítási értékek társadalmilag elvárt aránya már csak a vízhasználati rendszer belső hatékonyságát javító beavatkozásokkal (vízforgatással, vízminőségszabályozással, technológiai változtatásokkal) biztosítható. A vízkészletre, a vízszolgáltatásra és a víz használatra irányuló fejlesztések célszerű arányait az adott terület egészében érintő alapelvekből és elvárásokból kiindulva lehet meghatározni: — A víz és a vízügyi szolgáltatások iránti igények kielégítésével járó ráfordítások ésszerű határok között maradjanak, és ne korlátozzák az átfogó gazdaság-politikai és környezet-politikai célok, illetve elvárások megvalósítását; — Az adott terület vízkészletei és vízügyi szolgáltatásai a különféle használati célok és igények között az össz-társadalmi érdeknek megfelelő arányok szerint oszoljanak meg; — A gazdaság-politikai célok és fejlesztési előirányzatok összhangban legyenek a terület víz kincséhez fűződő távlati fejlődési lehetőségek megóvásának és optimális hasznosításának szempontjaival. Helyzetértékelés, keretirányelvek és a jövő-tervezés koncepciója Az országonkénti, vagy ország-csoportonkénti gazdaságpolitikai tanulmányok célja az adott ágazat jövőbeli fejlesztésének hozzáigazítása a gyorsan változó gazdasági és természeti környezet várható alakulásához. Ennek informatikai megalapozása céljából készülnek el a jelenlegi állapotot és irányzatokat feltáró és értékelő eset-tanulmányok, valamint az ezekből leszűrhető tapasztalatokat összegező ágazat-politikai irányelvek. A jövőt alakító intézkedések tervezésében és megvalósításában - a mai ismeretek szerint - kétféle főbb lehetőség között lehet választani. A hagyományosnak tekinthető és az európai országokban ma is általánosan követett egyik megoldási módozat különválasztja a döntés-előkészítő munkákat a tulajdonképpeni politikai-kormányzati döntéshozataltól. A másik megoldási módozat - amelyre a svéd egyetemek „The Natural Step Framework" elnevezésű „civil" kezdeményezése hívta fel a figyelmet (Robert 1991, Ligetvári-Orlóci-Szesztay 2005) - a két fázis sorrendjét megcseréli és ezzel a tartalmi, illetve eljárásbeli kapcsolódást szorosabbra fűzi. A svéd kutatócsoport javaslata abból a felismerésből indul ki, hogy az európai civilizáció országaiban kialakult mai gazdasági rend ökológiai fenntarthatatlansága már nem szorul esetenkénti és ágazatonkénti bizonyításra, illetve részletezésre. Célszerűbbnek látszik tehát a jövő távlatait vizsgáló elemzéseket és döntéseket közvetlenül a fenntarthatósági feltételekhez adaptált közelítő jövőképből kiindulva elkezdeni, majd a jelenlegi állapotot és az elképzelhető jövőbeli megoldásokat ennek tükrében értékelve „visszafelé" haladva jutni el a fenntarthatóságot biztosító stratégia ütemtervéhez. A környezetvédelem és a vízgazdálkodás válság-megelőző és válság-elhárító szerepét illetően elegendő lehet egy pillantás a 2. táblázat adataira. Ezek az adatok az emberi népesség energia felhasználásának időbeli alakulását jellemzik, és közelítően kifejezik a víz és más nyersanyagok készlet felhasználási és hulladék-elhelyezési keretszámainak változásait is. Amint a függőleges oszlopok számértékeinek egybevetése mutatja az emberi fejlődés korábbi korszakaiban évmillióknak és évezredeknek kellett eltelnie a fajlagos energiafelhasználás számottevő mértékű növekedéséhez. A kapitalista gazdasági rendszer egyetlen évszázad leforgásával mintegy 3-4 szeresére emelte az ipar és a világkereskedelem energia felhasználását, amit a környezetvédelem és a vízgazdálkodás nyilvánvalóan csak a lehetőségek végső határáig felgyorsított és a világgazdasági rend alapkérdéseihez is visszanyúló fejlesztéssel és hangsúlyváltással követhet. 2. táblázat. A technológiai szint és a társadalmi szervezettség hatása az ember energiafelhasználására Az energia felhasználás összetevői Az energia felhasználás átlagai különböző technológiájú és életmódú társadalmakban (ezer kcal/fejenként és naponként) Történelmi korszakok A B C D E F A táplálékkal elfogyasztott energia 2 3 4 6 7 10 Egyéb személyi és közösségi felhasználás 2 4 12 32 66 A növénytermesztés és az ipar energia-felhasználása 4 7 24 91 A közlekedés energia-felhasználása 1 14 63 Összesen 2 5 12 26 77 230 A- a legkorábbi régészeti leletek idején; B- a vadászat és gyűjtögetés a tűz használatával; C- a növénytermesztés kezdetén, kb. 15-20 ezer éve D- a munkamegosztásos növénytermesztés korszakában; 5-10 ezer éve; E- a korai ipari társadalmak, pl. Anglia 1850 tájá F- modem ipari társadalom, pl. USA 1970. A piac-mechanizmus és a központi irányítás egymásrautaltsága a lakóhelyi és a települési vízgazdálkodásban. A 2. táblázat (különösen az „E" és „F" oszlop értékei) a fizikai-műszaki dimenziót tekintve háttérként és magyarázatul szolgál az 1. táblázatban áttekintett technológiai szintek igen tág tartományához, valamint a nyersanyag-felhasználás és a hulladék - gazdálkodás gyorsan növekvő gondjaihoz. Az európai civilizáció kibontakozásának nyomon követéséhez és jövőbeli alakulásának szabályozásában azonban a fizikai - műszaki dimenziót mozgató emberi - társadalmi tényezők a meghatározóak. Ebben a közelítésben a mai technológiai fejlődés első átfogó szemléletű diagnózisát Commoner (1971) fogalmazta meg, aki az USA példáján módszeresen és tételesen kimutatta, hogy a gazdasági fejlődés különféle ágazatai azért válnak következetesen egyre anyag- és energia-igényesebbé, mert ez felel meg a kapitalista gazdasági rend alapvető elvárásának: a piaci nyereség és a magántőke egyre gyorsabb felhalmozásának és az ezen alapuló bővített újratermelés műszaki-gazdasági hatékonysága folytonos növelésének. Ezen az általános irányzaton belül és ehhez kapcsolódva természetesen a technológiai fejlődés irányítójává válhatott minden olyan