Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

2. szám - Orlóci István–Szesztay Károly: Hangsúlyváltozás az európai országok vízgazdálkodásában

44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 2. SZ. 1. táblázat A vízigény és a hasznosítható vízkészlet fogalmának változása a technológiai ismeretek és eszközök szintje szerint. (Néhány jellemző példa) A használat (igény) célja. A technológiai ismeretek és eszközök szintje A hasznosítható vízkészlet forrását meghatározó fizikai és műszaki jellemzők 1. Lakóheh 'i vízellátás Ásott kutak, kézi vízkivétel. Mechanikai tisztítás. A lakóhelyen vagy közelében lévő iható minőségű talajvíz, forrás, folyó, vagy tó. Fúrt kutak, szivattyús vízkivétel, kis nyomású csőhálózat. Mechanikai és kémiai víztisztítás. A lakóhelyen vagy közelében lévő iható, vagy mechanikai és kémiai tisztítással azzá tehető minőségű felszíni vagy felszín alatti víz. Nagynyomású szivattyúk és vezetékek. Teljes víztisztítás. A vízelőfordulás helyét és minőségét illetően nincs fizikai és műszaki korlát. 2. Növénytermesztés Szárazgazdálkodás Az évenkénti csapadék mennyisége és éven belőli eloszlása Kisméretű és egyszerű létesítményekkel szabályozott termőhelyi vízháztartás. A helyi és közeli vízelőfordulások vízháztartási és vízjárási jellemzői. Nagyméretű létesítményekkel szabályozott vízállapotú növénytermesztés. A vízelőfordulás helyét vagy felszín alatti mélységét illetően nincs műszaki korlát. 3. Ipari vízellátás és használt víz elhelyezés Egyszeri átfolyású vízhasználat, belső vízkezelés nélkül. Jelentékeny kisvízi vízhozamú és öntisztuló képességű vízfolyások. Részleges vagy teljes belső vízforgatás és vízkezelés Az előbbinél nagyságrenddel kisebb hozamú és öntisztuló képességű vízfolyások. 4. Vízerőhasznosítás Vízikerekek. Vízimalmok. Patakok vízerőkészlete. Folyók torlónyomása Kisesésű vízturbinák, duzzasztóművek. Kisvízfolyások és közepes folyók kedvező adottságú szakaszai. Nagyesésű turbinák, völgyzárógátak. A vízerőhasznosítás műszakilag nem korlátos. 5. Viziközlekedés Csónak, tutaj, bárka. Természetes viziutak. Vízesés nélküli vízfolyások. Gépi meghajtású hajók. Részlegesen szabályozott vízfolyások. Vízesés nélküli folyók, általában mindkét irányban. Nagyméretű hajók és hajóvonatok. Csatornázott folyók Hajózható csatornák. A víziúthálózatok kihasználásának és összekapcsolásának, nincs műszaki korlátja. 6. Halászat Horog, merítő háló és más kisméretű kézi eszközök A hasznosítható készletet általában a part és a víztér megközelíthetősége korlátozza Nagyméretű és gépi vontatású hálók. A víztér biológiai potenciálja gyakran korlátozhatja a tartósan kitermelhető készletet Takarmányozott halastavak és ketreces haltartó telepek A vízfelület vagy vízutánpótlás egységére vonatkoztatott fajlagos élőhal készlet az előbbiek sokszorosára növelhető. 7. Vízi üdülés, idegenforgalom Fürdés, úszás, pihenés A homokos és csendes vizű parti sáv hossza és megközelíthetősége. Idegenforgalmi és vizisport telep. Szép táj. Nagykiterjedésű vízfelület. Közepes szélerősség. A technológiai meghatározó erejét jellemzik az 1. táblázatba foglalt, hét főbb vízhasznosítási igény-összetevőre vonatkozó szemelvényes példák. A táblázat bal oldala a vízhasználatok (vízigények), a jobb oldala pedig a hasznosítható vízkészletek adottságaihoz igazodva vázolja a gazdálkodás fogalmi kategóriáinak és stratégiai irányzatainak alakulását a mai ismeretek szerinti„alacsony", „közepes" és „magas" technológiai szint alapul vételével. A gazdasági növekedéssel és az iparosodással óhatatlanul együtt járó gyors technológiai változások hatását értékelve, az EU Vízgazdálkodási Keretirányelvei szerint a felszíni és a felszín-közeli vízkészletek állapot-értékelését viszonylagosan rövid időközönként (6 évenként) meg kell ismételni. Indokolt lenne a korábbi hazai tapasztalatainkat hasznosítva, feléleszteni a vízkészlet-gazdálkodásunk évtizedek során folytatott és javított állapot-értékelési, nyilvántartási és tájékoztatási tevékenységét. A vízgazdálkodás kárelhárító jellegű feladatai esetében (mint az árvízvédelem, a belvízszabályozás, és a vízminőségi kár-elhárítás) az igényeket a kárpotenciál, a szolgáltatást pedig a kárelhárítási kapacitás jellemzi. A profit -orientált területhasználati és gazdasági rendszerekben a kárpotenciál többnyire lényegesen gyorsabban és érzékenyebben követi a műszaki fejlődést, mint a kárelhárítás kapacitások beruházásai. Nagyobb területek és hosszabb időszakok átlagában ezért a bekövetkező károk általában a növekvő ráfordítások és erőfeszítések ellenére emelkedő irányzatúak. A készlet-orientált és az igény-orientált vízgazdálkodás feltételei A mai pénz-centrikus gazdasági világrendben az igények (a kereslet) és a készletek, illetve a szolgáltatások (a kínálat) összehangolásáról a piac gondoskodik és a gazdaság-politikai irányítás egyik legfontosabb feladatául a piaci szabályozás érvényesülési feltételeinek biztosítását tekintik. Ennek jegyében történtek már kísérletek a piaci szabályozás vízgazdálkodási alkalmazására (legutóbb például az 1990-es évek elején néhány OECD országban a vízhasználati engedélyek piaci forgalmazásával), de ezek főként a tulajdonviszonyok, illetve a piaci versenyfeltételek hiánya miatt mindezideig nem váltották be a hozzájuk fűtött reményeket (Mc. Granahan-Satterthwaite 2004). A vízkészleteknek a korábbiaknál hatékonyabb védelme azért kerül egyre gyakrabban és nyomatékosabban a gazdaságpolitika előterébe, mert egyre több jel mutat rá, hogy a vízgazdálkodásban a korábbi készlet-orientált szemléletet mielőbb fel kell váltani az igény-orientált szemlélettel és stratégiával. Ennek a hazánkban már az 1984-évi Harmadik Vízgazdálkodási Kerettervvel kezdeményezett és előkészített korszak-váltásnak az informatikai alapjait és intézményi vonatkozásait a 2. és a 3. ábrához kapcsolódva az alábbiak szerint lehet jellemezni. Amíg a vízkészletek és a szolgáltatási kapacitások az igényekhez viszonyítottan bőségesen és területi, vagy időbeli korlátozások nélkül állnak rendelkezésre, a fejlesztési célok megvalósítása meglehetősen egyértelmű műszaki és hidrológiai hangsúlyú feladat, amelyik intézményi és pénzügyi szempontból többnyire csak egyszerű „megrendelő-szállító" jellegű kapcsolatot kíván (2. A ábra). Az iparosodás előrehaladtéval azonban meglehetősen hamar (a gazdasági fejlődés élvonalát alakító országok többségében már az 1950-es és 1960-as években) bekövetkezett az a vízháztartási és vízminőségi állapot, amelyben a további igényeket és a környezetvédelmi elvárásokat csak küszöbszintszerűen megnövekedett költségekkel lehetett biztosítani. Emiatt a vízigények kielégítése, valamint a fejlesztési alternatívák vizsgálata folyamatos ágazatközi