Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
1. szám - Szesztay Károly: Globális környezetvédelem és vízellátottság az ezredforduló évtizedeiben (Irodalmi áttekintés és gyakorlati következtetések)
SZESZTAY K.: Globális környezetvédelem is vlzellátottság 5 A két korábbi hasonló jellegű jelentéshez kapcsolódó ezredfordulói értékelésből (UNEP 2002) az 1. és a 2. ábra a környezeti hatásvizsgálatnak az éghajlati és a vízellátottsági adottságok várható jövőbeli alakulására vonatkozó megállapításait összegezi. A globális melegedést a XXI. század első harmadára nyomon követő és közelítően a század közepéig is előrevetítő 1. ábra irányzat-görbéi azt mutatják, hogy az ezredfordulón tapasztalt 0,2 C° /évtized ütemű melegedés a soron következő három évtized folyamán mind a négy vizsgált jövőkép esetében viszonylagosan kis mértékben fog tovább emelkedni, és a feltételezett szabályozási stratégiák hatása közötti lényeges különbségek - az üvegházgázok átlagos légköri tartózkodásának hosszú időtartama miatt - csak a 20302050 közötti időszakban fognak jelentkezni. Az előttünk álló évszázad közepére az eddigi irányzatok folytatódását feltételező piac-központú gazdaság-politika esetén a melegedés üteme az ezredfordulói érték közel kétszeresére (mintegy 0,38 C7évtizedre) emelkedik, míg a fenntarthatóság feltételeit következetesen érvényesítő gazdasági és életmódbeli stratégia esetén a melegedés üteme mintegy 2025-től kezdődően lassul, és a század közepére már a század-eleji érték alá csökken. 1. ábra. Az ember okozta globális felmelegedés várható üteme az életmód-alakító és a hatást keltő tényezőkre vonatkozó négy különféle jövőkép esetén (UNEP, 2002) A melegedés ütemébeni fenti változások geopolitikai következményeinek értékeléséhez kiindulásul szolgálhat egyrészről a természetes hőmérsékleti változékonyság 0,10 C°/évtized körüli felső határa, másrészről az elmúlt évtizedeknek az a növényföldrajzi, illetve növény-termesztési tapasztalata, hogy a természetes változékonyságot meghaladóan gyors melegedés okozta zóna-eltolódások növény-fiziológiai és termesztés-technológiai zavarai miatt a mai adottságok között minden 1 C°-nyi melegedés az élelmiszer termelés globális alakulásában mintegy 10 %-nyi kiesést okoz ( Brown 2005). Az éghajlatváltozás növénytermesztési és más emberitársadalmi hatásainak egyik legfontosabb közvetítője és a vízgazdálkodási politikát alapvetően behatároló tényező a lakosság és az élettér természetes vízellátottsága. A felmelegedés globális összesítésben növeli az elpárolgást és ezzel együtt a légkörből visszahulló csapadékot, de ezt jelentékenyen meghaladó mértékben növeli a növénytermesztés és más emberi tevékenységek vízigényét is. Ez azt jelenti, hogy ha a vízhasználatok hatékonysági mutatói (a fajlagos vízigények) változatlanok maradnak, az elkövetkező évtizedekben jelentősen növekedni fog a folyókból és a felszín alatti visszatartó rétegekből történő vízkitermelés. A szárazföldek vízrendszereinek a csapadékkal folyamatosan megújuló vízkészletei az iparosodás kezdeti szakaszaiban megfelelő biztonsági tartalékot nyújtottak a vízkitermelések növekedésének ellensúlyozására. Amikor azonban a kitermelés üteme eléri az utánpótlódás ütemének a helyi adottságoktól fllggö kritikus hányadát, a további vízkitermelés mind a vízgazdálkodásban, mind a vízgyűjtő-medence életterének és élővilágának vízellátottságában gyorsan súlyosbodó vízhiányokat okoz. Globális és nagytérségi áttekintésben ez a kritikus hányad 0,40 körüli szintre adódott (UNEP 2002), és az értékelés eredményei a vízellátottság mértékének igen jelentékeny mértékű regionális differenciáltságára is rávilágítottak. Amíg az ezredforduló időszakában a fenti kritérium szerint Afrikában, Európában és Dél-Amerikában a lakosságnak 20 és 30 % körötti hányada élt a súlyos vízhiány körülményei között, Nyugat-Ázsiában (a Közel-Keleten) ez a hányad megközelítette a 90 % -ot (2. ábra). Az ábrának az ezredfordulót követő három évtized kilátásait az 1. táblázatban utalt négy különféle jövőkép esetére jellemző oszlopai azt is szemléletesen jelzik, hogy a soron következő évtizedek a vízellátottság tekintetében csak a piac öntörvényűségét globális szemlélettel korlátozó „2" és „4" jelű jövőkép esetében hozhatnak irányzatváltozást, míg a „3" és főként az „1" jelű jövőkép megvalósulása folytatja és sietteti az ezredfordulóhoz viszonyíott helyzet romlását. Világosan kifejezik a 2. ábra oszlopai a piac-központú gazdaság jóléti kisebbségének és szegény többségének kilátásai közötti méltánytalan különbségeket is. Az ezredforduló vízellátottságához viszonyítottan Észak-Amerikában mind a négy jövőképtől, Európában pedig a „2" és a „4" jelű" jövőképtől a vízellátottsági helyzet számottevő, illetve jelentős mértékű javulása várható, míg a szegény világ térségében (Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában) csak a fenntarthatóság-központú stratégia képes egyértelműen megállítani és visszafordítani a vízellátottsági helyzet további romlását (lásd a „4" jelű oszlopok adatait). Irodalom Brown, L.R. 2001 Eco-economy: Building an economy for the Earth, Earthscan Publications, London Commoner, B. 1971. The closing circle, Bantam Books, New York Dodds, F. (szerk.) 2001. Earth Summit 2002: A New Deal, Earthscan Publications, London Robert, K.H. 1991. Educating a nation: The Natural Step, Context 28., Stockholm Sullivan, P. 2004. Global change and the global economy. Global Change Newsletter No.58, IGBP, Stockholm UNEP 2002. Global Environment Outlook: Past, present and future Perspectives, Earthscan Publications, London A kézirat beérkezeti: 2005. Június 20.
