Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
1. szám - Szesztay Károly: Globális környezetvédelem és vízellátottság az ezredforduló évtizedeiben (Irodalmi áttekintés és gyakorlati következtetések)
4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF . 1. SZ. szovjet blokk felbomlásával egyeduralomhoz jutott gazdag országok vezetői hamarosan felismerték, hogy a Riói ajánlások megvalósítása biztosítaná ugyan a gazdaság és a környezet együttes fenntarthatóságát, de ugyanakkor felszámolná egyeduralmi helyzetük gazdasági alapját: a piacok folyamatos bővítését és a korlát nélküli tőkefelhalmozást is. Az 1997-ben az integrálódási folyamat felgyorsítására New-Yorkban összehívott Rio+5 konferencia már minden érdemi kérdésben az USA vezette gazdag országok elzárkózásába ütközött, és a 2002. évi Johannesburgi Világcsúcs is csak megerősíteni és intézményesíteni tudta a környezeti fenntarthatóságban kialakult patt-helyzetet. A gazdaság és a környezet ellentmondásainak egyre sürgetőbbé váló megszüntetése az ezredfordulót követő évek és évtizedek gondjává és feladatává lett. A jövő kilátásai az analitikus irányzatú jövőképvizsgálat tükrében: 2002-2032 Fizikai-műszaki tartalmát és társadalmi-intézményi feladatkörét tekintve a vízgazdálkodás a természetes vízháztartás és vízjárás hasznosítására és szabályozására törekszik, éspedig olyan módon, hogy (a) kielégítse a társadalom víz és vízügyi szolgáltatások iránti igényeit, (b) ágazatközi együttműködéssel és a központi kormányzaton keresztül kezdeményezze a vizeket, és a vízi élővilágot érő más emberi tevékenységeknek a társadalmi közérdek szerinti szabályozását, valamint a természeti környezet és a vízi élővilág állapotának megóvását és javítását. E sokirányú feladatkör ellátásának feltételei az utóbbi másfél évszázadban - az egymást követő tudományos-műszakigazdasági forradalmak részeként - gyökeresen megváltoztak. Minthogy ugyanakkor mind a műszaki, mind az intézményi szabályozás hosszú távlatú (több évtizedre szóló) előretekintést kíván, az analitikus irányzatú jövőkutatásnak a vízgazdálkodásban kulcsponti fontosságú szerepe és jelentősége van. Valamely adott szabályozási cél elérését hatékonyan támogatni képes jövő-kutatásnak az emberi és társadalmi életmódot körülhatároló tényezőkből kell kiindulni, és e tényezők belső kapcsolatait, valamint a bekövetkező változások természeti-környezeti hatásait jellemző összefüggések feltárására kell támaszkodnia. Az életmódot alakító változásokat és tényezőket általában hét csoportban célszerű áttekinteni: (1) népesség-dinamika; (2) gazdasági tevékenységek; (3) társadalmi-szociológiai változások; (4) tudományos-műszaki eredmények; (5) kormányzati rendszer; (6) kulturális tényezők; (7) természeti-környezeti adottságok. Minthogy az e csoportokban és sokféle tényezőikben bekövetkező változások természetesen nem függetlenek egymástól, a jövő-kutatási eredmények hasznosíthatóságának kulcskérdése olyan jól körülhatárolt és koherens jövőképek megfogalmazása, amelyek átfogják, és arányosan tükrözik a kijelölt jövőbeli időszakban várható emberi magatartások és társadalmi-politikai stratégiák irányzatait, és megfelelően előtérbe helyezik az egyéni, közösségi és politikai döntések értékrendjét és érdektényezőit. A 2002.évi Johannesburgi Világcsúcs számára az ENSz Környezetvédelmi szakintézménye (UNEP) által 30 évnyi előretekintéssel készült tájékoztatás négy ilyenjövőképet vizsgált, amelyeknek gerincvonalát a piacközpontúság, a politikai irányítottság, a hatalmi csoportok biztonsági és jóléti törekvései, illetve a környezeti és társadalmi fenntarthatóság feltételei alakították ki, és amelyeknek föbb tartalmi sajátosságait a 2. táblázat rövid leírásai jellemzik. 2. táblázat Az ENSz környezeti szakintézménye által a 2002. évi Johannesburgi Világcsúcs számára készített jelentésben a 2002-2032 időszakra végzett értékelés négy jövőképének rövid jellemzése (UNEP 2002 ) 1. Piac-központú jövőkép Az iparosodott országokban kialakult értékrend és motiváció a világ nagy részében elsődlegessé válik. A jóléti törekvés és a piaci szabályozás globálisan érvényesül. A társadalmi és környezeti gondok orvoslására a globalizálódással és a liberalizálódással elérhető pénzvagyon növelését és a szabad vállalkozásokat tekintik leghatékonyabbnak. A szociális csoportok és a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek reform-törekvéseit a gazdasági érdek-érvényesítés rendre meghiusítja . 2. Politika-központú jövőkép A kormányzati intézmények meghatározó jelentőségű szerephez jutnak a társadalmi és környezeti gondok és válságok kezelésében. A szociális és környezeti háló kiépítésére tett tervszerű és következetes intézkedések főként az adó-rendszer és a támogatási rendszer útján- szabályozzák és ellensúlyozzák a piaci törvényeket. A gazdaság és a környezet kapcsolatára vonatkozó nemzetközi ajánlásokból és egyezményekből átfogó koncepció bontakozik ki és ugyanakkor biztosítva van a helyi és regionális sajátosságok szerinti differenciáltság is . 3. Biztonság-központú jövőkép A gazdag kisebbség és a szegény többség életminősége közötti különbség fokozódása nyilvánvaló méltánytalanságba és kibékíthetetlen konfliktusokba torkollik. Az úgyszólván folyamatossá váló tiltakozások és erőszak-hullámok elől a jólétet és a hatalmat birtokló kisebbség elzárkózással és területe gondos védelmével igyekszik biztonságát fenntartani. A gazdaságot a piaci törvények irányítják, de a jóléti és a liberalista törekvések elsikkadnak . 4. Fenntarthatóság-központú jövőkép A környezet és a gazdaság viszonyának új paradigmája alakul ki, amelyet a társadalmi értékrend és intézmény rendszer gyökeres átrendeződése támogat. A közös érdekű sorskérdésekben minden szinten új döntési mechanizmusok alakulnak ki, amelyekben a kormányzati, a vállalkozói és a civil intézmények és érdek-csoportok egyaránt részt vesznek.
