Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

142 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. A Hanyi-ér állapotfelmérése a Víz Keretirányelv szempontjai szerint II. A vízgyűjtő jellemzői hidrobiológiái mutatók alapján Zsuga Katalin

1, Csépes Eduárd

2, K. Szilágyi Enikő

3, Kovács Pál

2 T. Nagy Mariann

2 1VITUKI Kht, Budapest, Kvassay J. u. 1.1095. 2Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Szolnok, Ságvári krt. 4. 5000. 3Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Szolnok, Ságvári krt. 4. 5000. Kivonat: A Hanyi-ér (belvízcsatorna) valamint a becsatlakozó mellékvízfolyások ökológiai vizsgálatát az Európai Unió 2000/60/ EK Víz Keretirányelvének (VKI) szempontrendszere alapján végeztük. A vizgyűjtőjén 8 mintavételi szelvényben került sor hidrológiai, vízkémiai és biológiai, illetve a torkolati szelvényben üledék vizsgálatokra. A biológiai elemek között a VKI által kötelezően előírt fitoplankton, makrovegetáció, makrozoobenton, halfauna szerepelt, továbbá felmértük a bakteriális terhelést, valamint a Zooplankton állomány összetételét. Az elvégzett hidrobiológiái vizsgálatok alapján az előzetesen erősen módosított víztest kategóriába besorolt Hanyi-ér jó ökológiai potenciállal rendelkező vízfolyásnak minősíthető. Kulcsszavak: Hanyi-ér, biológiai vízminőség, Víz Keretirányelv. Bevezetés Az Európai Unióban 2000. december 22.-től hatályos 2000/60/EK Víz Keretirányelv (VKI) célja felszíni vizek esetében az állapotromlás megelőzése és a jó vízkémiai és ökológiai állapot (módosított vízfolyások esetében ökológiai potenciál) elérése 2015-ig. Az ökológiai állapotot a biológiai minőségi elemek határozzák meg, figyelembe véve a hidromorfológiai és a fizikai-kémiai elemeket is. Fontos feladat a kijelölt vízgyűjtők Keretirányelv által megkívánt monitorozása, melynek elsődleges célja a vízterek állapotának bemutatása, valamint az állapothoz kapcsolódóan az előírt és elvárt környezeti célkitűzések teljesülésének nyomon követése. E program keretében 2004. augusztusában a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség és a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság munkatársai elvégezték a Hanyiér teljes hossz-szelvény vizsgálatát. A vizsgálatok kiterjedtek a becsatlakozó mellékvízfolyásokra is. A felmérés során hidrológiai, vízkémiai és biológiai mutatók vizsgálata történt meg. Jelen dolgozatunkban az elvégzett hidrobiológiái vizsgálatok alapján kapott eredményeket mutatjuk be. Anyag és módszer A vízgyűjtő terület nagysága 329,1 km

2, fő vízfolyása a 43+625 m hosszú Hanyi-ér. A hidromorfológiai jellemzők alapján a csatorna az ér jellegű víztér típusba tartozik, szélsőséges vízjárás jellemzi. Vízhozama a nyári hónapokban minimális, vize pangó vagy lassan áramló. Fő funkciója a vízgyűjtő belvizeinek befogadása és elvezetése, esőzések után jelentősebb vízhozam növekedés következik be. A felmérés során a fő vízfolyás mellett a betorkolló mellékvizeket is vizsgáltuk, összesen nyolc mintavételi hely került kijelölésre az alábbiak szerint: - 5 a Hanyi-éren (HA-1; HA-2; HA-3; HA-7, HA-8), - 1 a Holt-Hanyin (HA-4), - 1 a Forrás csatomán (HA-5), - 1 a Görbe-éren (HA-6). A mintavételre 2004. augusztus 12-én és 30-án került sor. Az egyes vízfolyások hidromorfológiai és vízkémiai jellemzése részletesen megtalálható jelen kötetben Szabó és mtsai: „A Hanyi-ér állapotfelmérése a Víz Keretirányelv szempontjai szerint I. - A vízgyűjtő jellemzői hidromorfológiai és vízkémiai mutatók alapján" című cikkben. A Hányi belvízrendszer biológiai minősítését bakteriológiai, fitoplankton, Zooplankton, makrozoobenton, makrofita és halfauna felmérések alapján végeztük. A mintavételekre 2004. augusztusában került sor. A vízbakteriológiai vizsgálat során higiénés baktérium csoportokat határoztunk meg az érvényes szabványok szerint: Telepszám/1 ml 22 °C-on (MSZ ISO 6222:2000), Telepszám/l ml 37 °C-on (MSZ ISO 6222:2000), Coliformszám/1 ml 37 °C-on (MSZ ISO 9308-2:1993), Fekális coliformszám/1 ml 44 °C-on (MSZ ISO 93082:1993), Fekális streptococcus szám/l ml 37 °C-on (MSZ 448-44:1990.4.4), Clostridiumszám/50ml 46°C-on (MSZ 448-44:1990.4.5). A fitoplankton vizsgálatok merített, helyszínen Lugol-oldattal tartósított mintából történtek. Az algaösszetétel mellett a-klorofill koncentrációt is mértünk az MSZ ISO 10260: 1993 szabvány előírásai szerint. A Zooplankton állomány felméréséhez 100 liter vizet szűrtünk át 45 nm-es planktonhálón, a szürletet a helyszínen formaiinnal tartósítottuk 4-5%-os koncentráció beállítással. A diverzitás számításokat Shannon elemzés szerint végeztük. A biomassza becslés a Rotatoria csoport esetében Ruttner-Kolisko (1977) módszerével történt, a Cladocera és Copepoda csoport biomassza becsléséhez Dumont és munkatársai (1975), Bottrell és munkatársai (1976), valamint Mc. Cauley (1984) munkáit vettük alapul. A makroszkopikus gerinctelenek vizsgálatához a mintavételt az MSZ EN 27828:1998 szabványban leírt kézihálós módszerrel végeztük. A mintavételi helyek aljzatában, növényzettel való benőttségében és vízellátottságában mutatkozó szélsőséges eltérések miatt csak kvalitatív mintavételre volt lehetőség. A Holt-Hanyi HA-4-es mintavételi pontján az alacsony vízállás következtében nem sikerült értékelhető mintát venni. Az egyes mintavételi helyek bentikus vízi makrogerinctelen együttesei alapján történő minősítését és összehasonlítását a talált taxonok jelenléte ill. hiánya alapján végeztük el. A makroszkopikus gerinctelen együttesek szerinti vízminősítéshez a VITUKI RT Vízminőség-védelmi Intézete Hidrobiológiái Osztálya által készült Módszertani Kézikönyv (Csányi, 1997) által javasolt minősítő rendszert alkalmaztuk. A Hanyi-ér makrovegetációjának felmérése 2004. augusztus 30-án történt. A vízinövényzet maximális biomaszszája egy korábbi időszakra (július vége-augusztus eleje) volt tehető. így a makrovegetáció-fedettség megállapításától eltekintettünk. Ilyen jellegű vizsgálatra a mi gyakorlatunkban először került sor, ezért összehasonlításra, a változások nyomon követésére nem volt lehetőségünk. A halfauna felméréséhez, -ahol erre fizikailag lehetőség nyílt-, 10 mm-es szembőségű dobóhálóval, akkumulátoros, egyenáramú halászgéppel gyűjtöttünk mintát. A makrozoobenton mintavétel során alkalmazott 500 |i méretű mosóhálóban is gyakran akadt értékelhető halivadék-minta. A vízgyűjtőn kijelölt mintavételi szelvények összehasonlítását a SYNTAX 2000 programcsomag felhasználásával végeztük el. Az adatok kiértékeléséhez a Hierarchikus osztályozás, csoportátlag eljárás (UPGMA) Bray-Curtis index alapján statisztikai módszert alkalmaztuk, a fajok előfordu-