Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

126 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. r Arvaszúnyoglárvák (Diptera: Chironomidae) előfordulási viszonyai a Boroszló-kerti-Holt-Tisza különböző növényállományaiban Tóth Mónika

1, Móra Arnold

1, Kiss Béla

2, Dévai György

1 "Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2BioAqua Pro Kft., H-4032. Debrecen, Soó Rezső u. 21. Kivonat: Vizsgálataink során a Boroszló-kerti-Holt-Tisza különböző növényállományaiban (tócsagazos, kolokános, sulymos, tündérrózsás és mocsári növényzet) tanulmányoztuk az árvaszúnyoglárvák előfordulási viszonyainak minőségi és mennyiségi jellemzőit 1999-ben, a vegetáció teljes kifejlődésének időszakában vett minták alapján. A vizsgálat során 31 árvaszúnyogtaxon került elő, amelyek közül a Polypedilum sordens, a Kiefferulus tendipediformis, a Glyptotendipes pattens és a Glyptotendipes cauliginettus voltak dominánsak. Az árvaszúnyogok egyedszáma szignifikánsan, a fajszáma marginálisan szignifikánsan eltérő volt a különböző növényállományokban. A diszkriminancia-analízis alapján az egyes növényállományok árvaszúnyog-együttesei jelentősen eltérnek egymástól. A kovariancia analízis (IndVal) csak kevés esetben mutatott szignifikáns eredményt: a Glyptotendipes cauliginettus és a Phaenopsectra flavipes a kolokános, a Cricotopus sylvestris-csop. a tócsagazos állományokhoz kötődik. Kulcsszavak: holtmeder, hínárnövényzet, mocsárinövényzet, árvaszúnyog, IndVal, diszkriminancia-analízis. Bevezetés Az árvaszúnyogok jelentős alkotóelemei a metafitikus élőlény-együtteseknek, már csak magas egyedszámuk miatt is (pl. Danell és Sjöberg 1979; Dvorak és Best 1982; Krecker 1939; Markiund et al 2001; Soszka 1975; Voigts 1976). Ennek ellenére viszonylag kevés munka foglalkozik a különböző növényállományokban élő árvaszúnyog-fajok minőségi és mennyiségi előfordulási viszonyaival (pl. Berg 1950; Drake 1983; Linhart 1999; Mackey 1977; Mastrantuono és Mancinelli 2005; Strayer et al. 2003; Urban 1975). Hazánkban néhány faunisztikai felmérés mellett (Bíró és Specziár 2001; Móra et al. 2004) a makrovegetációhoz kötődő árvaszúnyogokat rendkívül keveset vizsgálták: a Balaton nádasainak élőbevonatában élőket Szító és munkatársai (1996) tanulmányozták, míg Móra és munkatársai (2003) az árvaszúnyogok mennyiségi előfordulási sajátosságait írták le egy alföldi mocsárból. A Tisza holtmedrei a Kárpát-medence különleges, egyedülálló vízterei közé tartoznak: élőviláguk és az itt előforduló társulások ritkák, emellett a Tisza jelenlegi medrével együtt egy többé-kevésbé összefüggő „zöld folyosót" alkotnak. Árvaszúnyog együtteseikről szinte semmit sem tudunk. Szító (1998a, 1998b) két holtmeder üledéklakó együtteseit vizsgálta, Móra és munkatársai (2004) pedig felső-Tisza-vidéki holtmedrekből (közöttük a Boroszló-kerti-Holt-Tiszából is) közölnek faunisztikai adatokat. Dolgozatunkban az árvaszúnyog-együttesek minőségi és mennyiségi előfordulását mutatjuk be a Boroszló-kerti-Holt-Tisza különböző növényállományaiban. Anyag és módszer A Gulács mellett fekvő Boroszló-kerti-Holt-Tisza (H 22°24\ SZ 48°05\ UTM: FU 02) a szabályozások idején mederátvágás következményeként létrejött, a Tisza hullámterén fekvő, "szentély" jellegű holtmeder. A Tisza nagyobb árhullámai rendszeresen átöblítik a medret. A holtmederben általában kevert hinaras állományok és mocsári-növényzet fordulnak elő. Az általunk vizsgált növényzeti típusok a következők voltak: (1) fehér tündérrózsa-hínár alámerült érdes tócsagazzal, (2) sulymos alámerült érdes tócsagazzal, (3) érdes tócsagazos, (4) kolokános, (5) vízi harmatkása, széles- és keskenylevelü gyékény alkotta mocsári-növényzet. Vizsgálatainkat 1999. augusztus 11-13. között végeztük. A mintavételi pontokat légifelvételek alapján, rétegzett random eljárással jelöltük ki, minden növényzeti típusban ötöt-ötöt (összesen 25 minta). Ezután csónakos terepbejárással azonosítottuk a kijelölt foltokat. A mennyiségi vizsgálatokhoz egy speciálisan erre a célra kifejlesztett mintavevőt, az Aqualexet használtuk (Csabai et al. 2001; Nagy et al. 1998; Tóth et al. 2000). A mintavétel közben feljegyeztük a mintázott növényfolt állományalkotó fajait. A gyűjtött anyagokat a nagy mintaszám miatt a helyszínen, rögtön a mintavételt követően válogattuk. Az állatokat a válogatás után 70%-os etil-alkoholban tartósítottuk. Az árvaszúnyoglárvákat laborban lehetőség szerint faji szintig azonosítottuk, amelyhez Bíró (1981), Janecek (1998), Soether és munkatársai (2000), Vallenduuk (1999) Webb és Scholl (1985), és Wiederholm (1983) munkáit használtuk. A nevezéktan Móra és Dévai (2004) munkáját követi. Az értékeléshez az egyedszámokat m'-re vonatkoztatva adtuk meg. A növényállományokat az árvaszúnyogok egyedszáma és fajszáma alapján Kruskal-Wallis teszttel hasonlítottuk össze és diszkriminancia-analízissel osztályoztuk (Zar 1984). Az egyes növényállományokra jellemző fajokat kovariancia analízis (IndVal: Indicator Value) módszerrel vizsgáltuk (Dufréne és Legendre 1997). Eredmények Vizsgálataink során 683 árvaszúnyog-lárvát azonosítottunk, amelyek 31 taxonhoz tartoztak (2. táblázat). A taxonok között a Chironominae alcsalád képviselői domináltak (26 taxon), 4 faj a Tanypodinae, 1 faj pedig az Orthocladiinae alcsaládba tartozott. Az egységnyi térfogatra vonatkoztatott átlagos egyedszám a tócsagazos állományokban volt a legmagasabb (160,91 ± 165,08 S.D.), míg a tündérrózsásban a legalacsonyabb (12,94 ± 7,23 S.D.). Az egyedszámokban szignifikáns különbséget találtunk a növényállományok között (Kruskal-Wallis teszt: = 15,589, df = 4, p = 0,004). A fajszámok szintén jelentősen eltértek a különböző növényállományokban. Az átlagos faj szám a kolokánosban volt a legnagyobb (9 ± 1,22 S.D.) és a sulymosban a legkisebb (4 ± 2,65 S.D.). A fajszámok alapján a növényállományok marginálisan szignifikánsan különböztek egymástól (Kruskal-Wallis teszt: x = 9,338, df = 4, p = 0,053). A növényállományok a diszkriminancia-elemzés alapján teljesen elkülönülnek egymástól (az eredeti csoportosítás 100%-ban bizonyult helyesnek) mind az egyedszámok (7. ábra), mind a fajok jelenléte/hiánya (2. ábra) alapján (1. táblázat). Az egyedszámok tekintetében három