Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
102 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. Természetvédelmi értékmérők alkalmazási problémái Schmera Dénes MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, 1525. Budapest, Pf. 102, E-mail: schmerafo iulia-nki.hu Kivonat: Az emberi tevékenység és az ezzel gyakran együttjáró természetkárosítás olyan eljárások kifejlesztését mozdítják elő, melyek révén egy életközösség természetvédelmi értéke mérhetővé válik. Jelenlegi tudományos felfogásunk szerint a természetvédelmi érték (vagyis az, hogy mennyire természetes egy életközösség) csupán elméletben értelmezhető, és nem lehet mérhető változóval (pl. fajszám) azonosítani. Ezért a természetvédelmi érték kifejezésére olyan helyettesítő(ke)t ( surrogate) használunk, mely(ek) véleményünk szerint szoros összefüggésben vannak az elméletben létező, és általunk becsülni kívánt természetvédelmi értékkel. Ilyen helyettesítő lehet a fajszám, a diverzitás, a veszélyeztetettség, a ritkaság, vagy akár ezek kombinációja is. Fénycsapdával gyűjtött tegzesegyüttesek különböző értékmérők felhasználásával nyert természetvédelmi értékbecslésének eredményeit hasonlítom össze. A különböző értékmérők nem ugyanazt az életközösséget mutatják értékesnek, azaz az a természetvédelmi érték megállapítása értékmérőfíiggő. Kulcsszavak: természetvédelmi értékbecslés, helyettesítők, diverzitás, fajgazdagság, ritkaság, kombinált mérőszámok, tegzesek Bevezetés, célkitűzés A biodiverzitással kapcsolatos problémák vizsgálata világszerte a szupraindividuális kutatások élvonalába került (pl. Erős & Grossman 2005). A növekvő érdeklődés magyarázatául a bioszféra egészében tapasztalható nagymértékű fajszámcsökkenés szolgál (Juhász-Nagy 1993, Chapin et al. 2000). A globálisan és lokálisan egyaránt tapasztalható faj szám-csökkenés olyan eljárások kifejlesztését mozdítja elő, melyek révén egy életközösség természetvédelmi értéke mérhetővé válik. Jelenlegi tudományos felfogásunk szerint a természetvédelmi érték (vagyis az, hogy mennyire természetes egy életközösség) csupán elméletben értelmezhető, és nem lehet mérhető változóval (pl. fajszám) azonosítani ( Sutherland 2000). Ezért a természetvédelmi érték kifejezésére olyan helyettesítő(ke)t ( surrogate) használunk (Sutherland 2000), mely(ek) véleményünk szerint szoros összefüggésben vannak az elméletben létező, és általunk becsülni kívánt természetvédelmi értékkel. Ilyen helyettesítő lehet a fajszám, a diverzitás, a veszélyeztetettség, a ritkaság, vagy akár ezek kombinációja is. Következésképpen a természetvédelmi értékbecslést többféle értékmérő - akár egyidejű vagy kombinált - alkalmazásával is elvégezhetjük. Mind az elmélet, mind a gyakorlati természetvédelem szempontjából kiemelt jelentősége van annak a kérdésnek, hogy vajon a különböző értékmérők ugyanazokat az életközösséget tartják természetesnek vagy sem? A kérdésre adott válasz segíti a természetvédelmi értékbecslések során kapott eredmények megítélését, illetve annak eldöntését, hogy szükség van-e egyszerre több, vagy akár kombinált értékmérő alkalmazására. Anyag és módszer Felhasznált adatok Vizsgálati objektumnak a tegzeseket választottam, mert változatos élőhely-igényük, táplálkozási módjuk és zavarással szembeni érzékenységük alkalmassá teszi őket természetvédelmi monitorozásra (Kiss 2003). Irodalmi, és saját adatok alapján 8 fénycsapdával gyűjtött tegzes-együttes adatait használtam fel a vizsgálatokhoz (/. táblázat). Alkalmazott értékmérők és összehasonlításuk Összesen 8 természetvédelmi értékmérőt hasonlítottam össze. A fajszám (5), az egyedszám (N), a rarefaction-diverzitás (ES), a Shannon diverzitás (H) és az egyenletesség (£) általánosan használtak a biológiai diverzitás mérésére (Tóthmérész 1997, Izsák 2001 Erős & Grossman 2005). A nagy ökológiai diverzitás jelentős természetvédelmi értékként való értelmezése abból a megfigyelésből fakad, hogy egy diverzebb közösség nagyobb stabilitást mutat, mint egy szegényebb (Pimm 1984). Sokkal gyakrabban használtak azonban azok a természetvédelmi értékmérők, melyek nem az ökológiai diverzitást mérik, hanem egy vagy néhány kiemelt jelentőségű fajra koncentrálnak (Sutherland 2000, Báldi et al. 2001). A ritkasági index (RI, Schmera 2003) az együttes ritka fajaira, a veszélyeztetettségi index (El, Schmera 2001) az együttes veszélyeztetett fajaira, a RED index pedig (Schmera & Kiss 2004) a ritka fajokra és az ökológiai diverzitásra egyszerre mutat érzékenységet. Összefoglalva az értékmérőkből 5 valamilyen ökológiai diverzitást mér, kettő kiemelt fajokra koncentrál (Báldi et al. 2001), míg a RED index egyszerre méri a diverzitást és a kiemelt fajokat. Az értékmérők közötti összefüggéseket Spearman korrelációval mértem. 1. táblázat: A felhasznált adatok Hely Ev Vízfolyás Forrás Bakonynána (Bakony) 1984 Gaja-patak Nógrádi & Uherkovich 1985 Bernecebaráti (Börzsöny) 1998 Bernecei-patak saját adat Gyepükaján (Bakony) 1987 Meleg-víz Uherkovich & Nógrádi 1999 Királyrét (Börzsöny) 1999 Morgó-patak saját adat Magyarszombatfa (Dunántúli d.) 1983 Szentgyörgyvölgyipatak Uherkovich <6 Nógrádi 1992 Szilvásvárad (Bükk) 1981 Szalajka-patak Kiss 1983 Uppony (Bükk) 1992 Csemely-patak Kiss et al. 1995 Vöröskő völgy (Bükk) 1981 Vöröskő-patak Kiss 1984 Eredmények Az értékmérők közötti összefüggést (korrelációt) a 2. táblázat tartalmazza. A 28 összehasonlításból 8 esetben kaptam erős szignifikáns összefüggést (mindegyik pozitív), míg a többi esetben (20 eset!) az összefüggés nem volt szignifikáns (,P>0,05). A legerősebb szignifikáns összefüggést a ritkasági index (RI) és a veszélyeztetettségi index (El) között kaptam (R=0,952, í=7,650, /><0,001), míg a leggyengébb szignifikáns összefüggést a ritkasági és az ökológiai diverzitás kombinációján alapuló (RED), illetve a veszélyeztetettségi index (El) között kaptam (R = 0,738, t = 2,679, P = 0,036). A rarefaction-diverzitás (ES) nem mutatott szignifikáns összefüggést egyik értékmérővel sem.
