Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
79 Az egyedsűrűség növekedésének hatása a mocsári szitakötő (Libellula fúlva, Odonata: Libellulidae) hímjeinek viselkedésére Nagy H. Beáta 1, Szállassy Noémi 2, Tóth Gabriella 1, László Zoltán', Székely Annamária 4, Dévai György' 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. JBabe$-Bolyai Tudományegyetem, Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Természettudományok Módszertana Tanszék, RO-400015. Cluj, Str. G. Bila$cu 24., Románia 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Ökológia Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér I. •Vízgazdálkodási Hivatal, 530240. Csíkszereda, Str. Progresului 16., Románia Kivonat: A mocsári szitakötő (Libellula fúlva MÜLLER, 1764) két állományát vizsgáltuk Kelet-Magyarországon: 2003-ban az Ártánd melletti Kutas-főcsatorna, 2005-ben a Bojt határában található Kis-Körös mentén. Mindkét évben a hímek territoriális viselkedését figyeltük meg jelölés-visszalátás módszerrel, és ennek eredményeiből vontunk le populációbiológiai következtetéseket. Az első vizsgálati évben 185, a másodikban 323 hímet jelöltünk meg. Tanulmányoztuk a populációk méretét, a hímek morfometriai és párzási sajátosságait. A megjelölt egyedek és a visszalátott jelölt hímek aránya alapján becsültük a két populáció méretét. Eredményeink azt mutatják, hogy a Kis-Körös mentén vizsgált populáció nagyobb volt az ártándi populációnál. A nagyobb populációban nagyobb volt a hímek testmérete, párzási sikere, és több intraspecifikus összecsapást figyeltünk meg. Kulcsszavak: Libellula fúlva, populációméret, párzási siker, intraspecifikus kompetíció Bevezetés Az állati populációkat vizsgáló kutatók érdekes biológiai jelenségekre sok esetben csak az ökológiai háttér feltárásával képesek magyarázatot adni. (Córdoba-Aguilar 1994). A szitakötők kiváló alanyai a populációökológiai vizsgálatoknak, mert gyakran kis populációkban vannak jelen (néhány száz egyed) ahol a visszafogási ráta nagy lehet; könnyen megfoghatók, jelölhetők, figyelhetők (különösen érvényes ez a kiülő fajokra); gyakran zárt populációkat alkotnak, ahol a be- és a kivándorlás elhanyagolható; és végül az ivarérett és a frissen kirepült egyedek térben jól elkülönülnek (Corbet 1999). A populáció egyedszámát általában a jelölt hímek és nőstények visszalátási arányából becsülik meg (Corbet 1999, p. 297-300.). Léteznek azonban olyan kutatások, amelyekben a becsléshez csak a hímek adatait használják fel (Pajunen 1962), ugyanis a territoriális viselkedést mutató hímekkel ellentétben a nőstények gyakran rejtett életmódot folytatnak, ezért visszalátási esélyük jelentősen csökken. Egy adott víztér melletti populáció egyedszámának ismerete egy repülési időszakban, az átlagos és a maximális élettartammal együtt, alapvető információkat nyújt az intra- és az interspecifikus kompetíció, valamint az egyedsürüség versengésre kifejtett hatásának megértéséhez (Corbet 1999). Az egyedszám növekedésének számos következménye lehet, megváltozik a hímek viselkedésmintázata, egyes tevékenységek ideje hosszabb lesz, míg másoké esetleg lecsökken. A Calopteryx h. haemorrhoidalis kisszitakötőnél például megnövekedett egyedszám mellett a párzások többsége ún. „erőltetett kopuláció" (Cordero és Andrés 2002) és gyakoribbá válik a párzás utáni párőrzés (Cordero 1998). A PaItothemis lineatipes szitakötő hímjei úgy reagálnak az egyedsürüség növekedésére, hogy kisebb territóriumokat védelmeznek, és többet harcolnak a fajtárs és nem fajtárs hímekkel (Alcock 1989). Kutatásunk célja egy kevésbé ismert, veszélyeztetett szitakötőfaj, a Libellula fúlva MÜLLER, 1764 (Odonata: Libellulidae) viselkedésmintázat-változásainak leírása a populáció-méret dinamikájának függvényében. Anyag és módszer Kutatásainkat két repülési időszakban végeztük, 2003-ban az Ártánd község határában levő Kutas-főcsatornának egy korábbi kisvízfolyás (Csíkos-ér) maradványának tekinthető szakaszán, 2005-ben pedig a Bojt község melletti Kis-Körös mentén. Mindkét kisvízfolyás ér típusú, gazdag makrovegetációval. A mocsári szitakötő itteni állományai igen nagy valószínűséggel zárt populációknak tekinthetők. Mindkét évben az ereknek egy-egy kikarózott 350 illetve 400 méteres szakaszán tanulmányoztuk a szitakötők viselkedését jelölés-visszalátás módszerrel. 2003-ban 185, 2005-ban 323 hímet jelöltünk meg. Befogáskor digitális tolómérővel lemértük a potroh teljes hosszát, valamint mind a négy szárnyon a szárnycsomó (nodus) és a szárnyjegy (pterostigma) közötti távolságot. Az egyedeket naponta 9-15 óra között 8 x40-es nagyítású távcsővel figyeltük, s minden visszalátáskor feljegyeztük az egyed számát, helyzetét a területen belül, reprodukciós állapotát, viselkedési sajátosságait, valamint a visszalátás időpontját. Mivel a nőstények visszalátási aránya mindkét évben nagyon alacsony volt, a populációméret becsléséhez csak a hímek adatait használtuk fel. A populáció méretét közvetett úton, két módszer segítségével becsültük. Az eredmények hitelessége érdekében mindkét évben kiválasztottunk nyolc, nagyjából egyforma időjárási viszonyokkal jellemezhető napot (naponta mértük a levegő hőmérsékletét), és csupán ezeknek a napoknak az adatait használtuk fel a számításokhoz. Erre azért volt szükség, mert a két évben eltérő volt a terepen eltöltött napok száma, illetve az eredmények torzulnának, ha egy hűvösebb, szeles nap jelölési vagy visszalátási adatait hasonlítanánk össze egy szélcsendes, meleg nap adataival. Első lépésben kiszámoltuk a sűrűségi indexet [index of density (Cordero és Andrés 2002)], ami az egy óra alatt megjelölt hímek számának felel meg. Ezek után kiszámoltuk az adott napon visszalátott és az addig összesen megjelölt hímek számának hányadosát. A hímek párzási sikerét, illetve az intraspecifikus összecsapások gyakoriságát úgy számoltuk ki, hogy a már említett nyolc nap alatt feljegyzett párzások és a fajtársakkal való összecsapások számát elosztottuk a napi visszalátások számával. Az adatok értékeléséhez az R statisztikai számítási környezetet (R Development Core Team 2005) használtuk. Az adatok normalitását Kolmogorov-Smirnov teszttel vizsgáltuk, míg az egyes adatsorok összehasonlítására kétmintás ttesztet használtunk. Eredmények A sűrűségi index értékei szignifikánsan nagyobbak voltak 2005-ben, mint 2003-ban (/. ábra).
