Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

80 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. 3. ábra. A jelölt hímek potrohmérete (t = -7,23; df= 285,712; p < 0,001) A szitakötők hímjeinek viselkedésmintázatában fellelhető esetleges eltéréseket úgy tanulmányoztuk, hogy összehasonlítottuk a két vizsgálati évben feljegyzett párzások, illetve a fajtársakkal való összecsapások gyakoriságát. Mindkét viselkedési mintázat esetében szignifikáns eltérést kaptunk, vagyis 2005-ben a hímek többször párzottak (4. ábra) és verekedtek (5. ábra), mint két évvel korábban. 1. ábra. A sűrűségi index alakulása a két vizsgált populációnál (t = -2,79; df= 13,72; p = 0,014) Ezek szerint a Kis-Körös mentén több hímet tudtunk megjelölni egy óra alatt, mint a Kutas-főcsatorna mentén. Ugyanakkor 2003-ban a hímek napi visszalátási aránya szignifikánsan nagyobb volt, mint 2005-ben, vagyis az összes megjelölt hímből többet láttunk vissza egy nap alatt 2003-ban (2. ábra). Ezek az eredmények egyértelműen azt bizonyítják, hogy a böjti populáció nagyobb méretű volt, mint az ártándi, vagyis a Kutas-főcsatorna mellett nagyobb volt az egyedsürüség, mint a Kis-Körös mentén. 2. ábra. A hímek napi visszalátási aránya a két vizsgált populációnál (t = 9,94; df= 26,59; p < 0,001) Összehasonlítva a hímek testméretét, azt az eredményt kaptuk, hogy a 2005-ben jelölt hímek szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a 2003-ban jelöltek (3. ábra). 4. ábra. A feljegyzett párzások napi aránya (t = -5,02; df= 29,88; p = < 0,001) 5. ábra. A feljegyzett intraspeciftkus összecsapások napi aránya (t = -7,92; df= 21,18;p= < 0,001) Következtetések A mocsári szitakötő két vizsgált populációja közötti méretbeli különbséget a sűrűségi indexek, illetve a napi relatív visszalátási arányok összevetésével sikeresen tudtuk érzékeltetni. Eredményeink azt mutatják, hogy mindkét módszer alkalmas eltérő egyedsűrüségű populációk méretbeli összehasonlítására. A sűrűségi indexet használva hasonló következtetésre jutott Cordero és Andrés (2002) a Calopteryx h. haemorrhoidalis kisszitakötővel végzett vizsgálata során. A nagyobb egyedsürüség ellenére a Kis-Körös mentén fogott hímek nagyobb méretűek voltak. Ez utalhat a lárvakori kompetíció szelektáló hatására és erősségére, a hímek kondíciójára, az élőhelyek minőségi különbségeire, és a szitakötők hímjeinek eltérő diszperziós képességére. A Kis-Körösnél vizsgált populáció egyedszáma alapján feltételezhető, hogy az egyedsürüség már lárvakorban is nagy volt. Ebben az esetben pedig a lárvakori versengés hatását is figyelembe kell venni. Laboratóriumban végzett vizsgálatok során kimutatták, hogy a lárvakori hatások (mint pl. a táplálékkínálat, kompetíció) befolyásolják a majdani imágó méretét, ezen keresztül pedig a párzási sikert (

Peters és Barbosa 1977). A terepkísérletek nagyjából ugyanezt az eredményt adták. Kétéltűekkel folytatott terepkísérlet során bizonyították, hogy a lárvakori hatások befolyásolják a kifejlett állat termékenységét (Berven és Gill 1983). Mindezeket figyelembe véve feltételezhetjük, hogy a kis és a közepes méretű hímek már lárvakorban kiszelektálódtak, valószínűleg a nagy egyedsürüség miatti kompetíció következményeként. Ez magyarázatul szolgálhat az imágók nagy testméretére. A méret indikálhatja egyben az egyed kondícióját is (

Harvey és Corbet 1985; Marden és Waage 1990; Fräser és Herman 1993; Sokolovska et al. 2000). A nagyszitakötők esetében a nagyobb méret előnyt jelent a territórium védelmezésére és megőrzésére irányuló harcokban. Ez tehát indokolhatja a nagyobb testméretet, különösen a nagyobb populációban, ahol az intraspecifikus összecsapások gyakorisága is nagyobb volt. A lárvakori versengés következtében tehát a populációt alkotó imágók nagy méretűek, ez pedig pozitívan hathat a hímek napi párzási sikerére. Ugyanakkor a nagyobb testméret és a nagyobb egyedsűrűség együttesen jelentősen megnöveli a fajon belüli agressziót, ami megmagyarázza az intraspecifikus összecsapások gyakoriságát a nagyobb populá-