Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

67 zi padka szélessége 4,0 m, a depónia rézsűhajlása: 1:1,5, és a depónia koronaszélessége 1,5 m. A meder kevéssé mean­derező, ill. az alvízi duzzasztásnak érezhető a hatása, de e­zeket leszámítva a víztest hidromorfológiai állapota elfo­gadható. Puhatestű karakterfajok közül az Ancylus fluviati­lis gyakori, az Unió crassus ritka. A Valvata piscinalis nem karakterfaj, közepes mennyiségben képviseltette magát. Pi­óca karakterfajok közül Glossiphonia complanata-X találtuk közepes mennyiségűnek, Helobdella stagnalis szórványo­san fordult elő. Magasabb rendű rákok közül a tiszta vizű, gyors áramlású víztereket kedvelő Gammarus balcanicus volt tömeges. A kockázatosságot a biológiai vizsgálat nem támasztotta alá. A Zagyvában Nemtinél (1. térkép) a hidromorfológiai változások jelentősek, a beavatkozások árvízvédelemi és vízhasználati igényeket elégítenek ki (tározók a felvízenje­lentősen megváltozott vízjárás). A jelenlegi meder termé­szetes állapotban van, csak medertisztítási munkákat végez­tek. A patak, jellemzően a természetes bevágódásokban ha­lad, és depóniával védett. Fajszegény állapotot találtunk a vizsgált szakaszon. Tág türésű, gyakori fajok kerültek elő. Sikerült megtalálnunk a dombvidéki vízfolyások egyik jel­legzetes karakter faját az Erpobdella vilnensis piócát köze­pes mennyiségben, és a Gammarus roeselii rákot tömeges mennyiségben. Jelen voltak még: Bithynia tentaculata tö­megesen, Erpobdella octoculata gyakori előfordulással. A biológiai vizsgálat eredményei a víztest szakaszon a kocká­zatosságot támasztották alá. A Gyöngyös műcsatornában. Szombathely belterületén, a hidromorfológiai változások jelentősek (ásott meder, duz­zasztás, vízkivétel, közel állandó vízhozam). A duzzasztás hatását a Lymnaea fajok mutatják: szórványos a Radix labi­ata és a Galba truncatula Karakterfaj ként szintén szórvá­nyos volt a Radix balthica és a Pisidium amnicum. Egy pió­ca karakterfajt találtunk, mely szórványos, a Glossiphonia complanata-i és rákok közül a Gammarus roeselii-X, mely tömeges. 1. térkép: Mintavételi helyek (5. típus: A-Gyöngyös Szombathelynél, B-Kcrka Lentinél, C-Zagy­va Nemtinél, D-Szerencs-patak Rátkánál. 9. típus: E-Babócsai-Ri­nya, F-Galga Galgamácsánál, G-Vadász-patak Szikszónál. 18. tí­pus: H-III. Övcsatorna Ágasegyházánál, 1-Galga Jászfényszarunál, J-Zagyva Selypnél. 19. típus: K-Zagvva Jászteleknél, L-Kettős-Kö­rös, M-Fekete-Körös Map 1: Sampling places (5. type: A-Gyöngvös at Szombathely, B­Kerka at Lenti, C-Zagyva at Nemti, D-Stream-Szerencs at Rátka) 9. type: E-Babócsai-Rinya, F-Galga at Galgamácsa, G-Stream-Va­dász at Szikszó 18. type: H-III. Övcsatorna at Agasegyháza, I-Gal­ga at Jászfényszaru, J-Zagyva at Selyp 19. type: K-Zagyva at Jász­telek, L-Kettős-Körös, M-Fekete-Körös) 9. típus: A Galgára Galgamácsánál szabályozott, trapéz szelvényű meder a jellemző, melynek korábbi kanyarulatait jórészt át­vágták. A patak a nagy méretű mederben igyekszik vissza­nyerni valamit korábbi kanyargósságából, kicsi szigeteket is épít. A területen a tágtűrésű, közönséges fajok nagy egyed­számú állományainak jelenléte jellemző. A fajok közül kie­melendő a Radix auricularia csiga és az Erpobdella octocu­lata pióca tömeges előfordulása, ami szervesanyag terhelés­re utal. Típusindikátorok közül a Radix labiata ritka, a Pisi­dium amnicumoX ugyan nem találtunk, de a Pisidium család egy-két tagja közepes gyakorisággal voltjelen. Pióca karak­terfajok közül az Erpobdella vilnensis-t nem, Glossiphonia complanata-l szórványosan találtunk. Tömeges volt a dombvidéki kisvízfolyásokra jellemző magasabbrendü rák karakterfaj is, a Gammarus roeselii. A Galga-patakon - bár jelentősek a hidromorfológiai változások a jó állapot elér­hető, de csak kiegészítő beavatkozásokkal. A víztest a nem kockázatos kategóriába besorolható, de állapotát tovább kell javítani a kanyargósság és az árterület lehetőség szerinti visszaállításával. A mederduzzasztás hatására a Babócsai-Rinya vizsgált szakaszán állóvízi körülmények uralkodnak. Ennek az álla­potnak megfelelően az általunk vizsgált makrogerinctelen csoportokat közönséges előfordulású, tágtűrésű, elsősorban állóvízi (csatornákra jellemző) fajok alkotják. A típusindi­kátorok közül az Unió crassus közepes, Pisidium amnicum ritka, Gammarus roeselii tömeges mennyiségben voltjelen. A biológiai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a jó állapot nem érhető el a jelenlegi beavatkozások fenntartásá­val, ezért a vizsgált szakaszt kockázatosnak ítéltük. A Vadász-patak medre szabályozott, trapéz szelvényű, u­gyanakkor azt sok éve nem bolygatták. A meder részben növényekkel benőtt, viszonylag változatos életteret jelent. A patakban kimutattuk a víztípusnak megfelelő karakterfaj, a Gammarus roeselii. tömeges jelenlétét, valamint kis egyed­számban az Unió crassus-1,. Összességében viszonylag faj­szegénynek ítéltük a vizsgált szakaszt. A hidromorfológiai kockázatosságot e patakon a biológiai vizsgálat nem igazol­ta. A jó állapot jelenleg nem áll fenn, de az feltehetően elér­hető 2015-ig. 18. típus: A Zagyva selypi szakaszán a víztározás hatása érvénye­sül a biológiai állapoton. A meder szabályozott, a kanyar­góssága csökkent. A kisvízi meder 2 m fenékszélességü csészeszelvény, a nagyvízi: 1. rendű árvízvédelmi töltések közé foglalt ártéri szelvény. Teljes szélessége 45 m, 100 m 3/ s-os árvizekre építették ki. A folyó jellemzően átvágásokkal szabályozott, kanyargóssága enyhe. A Zagyvában puhatestű faunát állóvízi és viszonylag tág tűrésű, lassú áramlást ked­velő fajok együttese alkotja. A puhatestű karakterfaj listán 10 faj van felsorolva, ebből két típusindikátor fajt (Planor­barius corneus, Spaerium corneum) tudtunk csak kimutatni, melyek egyedszámaik alapján a ritka fajok közé tartoznak. Pióca karakterfajként gyakori az Erpobdella octoculata. Néhány jellemző faj nyomokban kimutatható volt, de a fau­na hiányos. A többi vizsgált makroszkopikus gerinctelen csoportra is jellemző, hogy a jó állapothoz képest szegé­nyebb faunát találtunk. A selypi szakasz hidromorfológiai kockázatosságát a biológiai vizsgálat alátámasztotta. A III. Övcsatorna gyakran, esetenként hosszú időre is, kiszárad. Töltés vízkivétel, vízbevezetés, vagy vízátvezetés nincsen. Ennek megfelelően kiszáradást tűrő puhatestű fajo­kat (Anisus spirorbis, Stagnicola palustris) találtunk. Egy jellegzetes karakter faj fordult elő gyakran, a Planorbarius corneus. A piócák közül egy érdekes, ismeretlen életmódú, szintén kiszáradó vízterekre jellemző karakterfaj, a Dina li-

Next

/
Thumbnails
Contents