Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. Mollusca, Hirudinea, Malacostraca vizsgálatok néhány hazai vízfolyás szakaszon Kovács Kata

1 - Juhász Péter

2 - 3Szilágyi Ferenc 'Veszprémi Egyetem, Limnológia Tansz., H-8201. Veszprém, Pf. 158., 2Ph.D., Bioaqua Pro Kft., H-4032. Debrecen, Soó Rezső u. 21., 3Ph.D. Bp. Műszaki és Gazdt. Egyetem, Vízi Közmű és Környezetmérn. Tansz., H-l 111, Bpest, Műegyetem rp. 3 Kivonat: A 2004. év nyarán egyszeri felmérés során megvizsgáltuk 13 hazai, hidromorfológiai szempontból jelentősen befolyásolt víztest szakasz puhatestű, pióca és magasabbrendű rák faunájának összetételét. Célunk volt annak megállapítása, hogy ezek a víztest szakaszok az élőlény együtteseket tekintve milyen mértékben degradáltak, és a jó ökológiai állapot valószínűleg melyek esetében nem érhető el 2015-ig (kockázatos víztestek). A degradáltság megállapítására a három vízi gerinctelen csoport összetételéről és előfordulási viszonyairól szerzett biológia információt, és a rendelkezésre álló hidromorfológiai információt használtunk fel. A víztest szakaszokat úgy választottuk ki, hogy a szennyvízterhelésük kicsi legyen, azért, hogy a hidromorfológiai változások hatásait vizsgálhassuk. A felsorolt víztestek a hazai folyótipológia szerint négy különböző típust képviselnek (5., 9., 18., 19.). A víztípusok referencia állapotának leírása a típusra jellemző karakterfajok listájával együtt részben már korábban megtörtént. A vizsgált víztesteken a makrogerinctelen csoportok összetételéről kapott eredményeinket e referencia állapot leírással vetettük össze. Az 5. típuson belül három víztestnél a hidromorfológiai kockázatosságot nem támasztották alá adataink, egy esetben viszont igen. A 9. típuson belül a három víztestből egy kockázatosságát igazoltuk. A 18. és 19. típuson belüli hat víztest esetében öt volt kockázatos és egy nem az. Kulcsszavak: Víz Keretirányelv, hidromorfológiai szempontból jelentősen befolyásolt víztest, kockázatos víztest, tipológia, karakterfaj Bevezetés és célkitűzések A Víz Keretirányelv célja - többek között - hogy 2015 ig az összes folyó és tó víztest esetében el kell érni a jó állapotot, az erősen módosított és mesterséges víztestek esetében pedig a jó potenciált. A Víz Keretirányelv szerinti vízgazdálkodás többé-kevésbé homogén alapegysége a víztest. Ezen a szinten történik egyebek mellett a monitorozás, az állapot-értékelés, és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés is (WFD 2000). Az emberi tevékenységből származó fizikai változások eredményeként számos víztestünk állapota lényegesen megváltozott (erősen befolyásolt víztestek). E kategóriába történő sorolás egyik tényezője a hidromorfológiai változások mértéke és ökológiai hatása (Szilágyi et al. 2004a). Ha a hidromorfológiai befolyásoltság miatt a víztest nem éri el a jó állapotot 2015-ig, akkor kockázatosnak minősül. A kockázatosságot az élőlény együttesekben okozott hatás mértékével kell igazolni, vagy cáfolni. A kockázatosság megállapítása első lépése az erősen módosított állapottá nyilvánításnak. Munkánk során azt kívántuk megállapítani, hogy a vizsgálatba bevont víztestek milyen mértékben befolyásoltak, és hogy ezek közül melyek tekinthetők kockázatosnak. A degradáltság megállapítására három vízi gerinctelen csoport összetételéről és előfordulási viszonyairól szerzett biológiai információkat használtunk fel. Megállapítottuk a hidromorfológiai változtatások mértékét, majd az adott élőhely makroszkopikus gerinctelen fauna faj összetételét vizsgáltuk meg. A folyó szakaszokat úgy választottuk ki, hogy az adott szakaszon a szennyvízterhelés lehetőleg kicsi legyen, tehát elsősorban a hidromorfológiai változások hatását vizsgálhassuk a makroszkopikus gerinctelen faunára. Anyag és módszer A hazai folyótípusok leírását Szilágyi et al. (2004b) és az Nemzeti Jelentés (2005) tartalmazza. Az általunk kiválasztott víztestek négy tipológiai típusba tartoznak. Négy víztestet vizsgáltunk meg az 5. típusból („Dombvidéki meszes, durva mederanyagú patakok"), három víztestet 9. típusból („Dombvidéki meszes, közepesen finom mederanyagú patakok"), három víztestet a 18. számú tipológiai típusból („Síkvidéki meszes, közepes-finom mederanyagú kis folyók") és három víztestet sikerült felmérni a 19. típusból („Síkvidéki meszes, közepes-finom mederanyagú közepes folyók"). A 13 víztest legfontosabb közös tulajdonsága, hogy a hidromorfológiai előszűrés alapján jelentősen befolyásoltnak minősültek. A vizsgált területeket az 1. térkép mutatja. A vízi makro-gerinctelenek általunk feldolgozott csoportjainak gyűjtéséhez az EU országokban szabvány-eljárásként használt nyeles egyelő-hálós módszert ("kick and sweep" mintavétel, alkalmaztuk. A használt háló lyukbösége 1 mm volt. A szabad szemmel is azonosítható fajok adatait jegyzőkönyvben rögzítettük, majd a helyszínen visszaengedtük őket. A többi mintát a terepen 70 %-os etil-alkoholban tartósítottuk, majd a laboratóriumba szállítottuk. A vízi csigák és kagylók csoportját Richnovszky és Pintér (1979) határozókulcsai segítségével határoztuk meg. A pióca-félék határozásához Nesemann (1997), Neubert és Nesemann (1999) munkáit használtuk. A magasabb rendű rákok azonosításához Hoffmann (1963), és Tillien (1981) munkájának ide vonatkozó leírásait használtuk. A vizsgált víztestekben megtalált fajokat faunisztikai megközelítéssel szemikvantitatív módon értékeltük ki. Mindenütt kb. 10 m

2 területet vizsgáltunk 30 percen keresztül. Amennyiben 1 egyedet találtunk szórványos, 2-3 egyed esetén ritka, 4-8 egyed esetében közepes gyakoriságú, 9-20 egyedig gyakori, 20 egyed felett tömegesnek ítéltük meg a faj előfordulását. A megtalált fajokat összevetettük az adott típus referencia és jó állapotra vonatkozó karakterfajainak listájával (Szilágyi et al. 2004b). Abban az esetben nyilvánítottuk a víztcstet jó ökológiai állapotúnak vagy potenciálúnak, ha a karakterfajok nagy része megtalálható volt és gyakoriságuk legalább közepes volt. Eredmények és értékelés 5. típus: A vizsgált Kerka szakaszon 4 m-es fenékszélességet alakítottak ki, mindkét rézsűlábnál kb. 0,5 m

3/fm lábazati kőbiztosítással. Erre támaszkodik rá a rézsűburkolat. A rézsűborítás változó volt (zsákszövet jellegű, dróthálóval erősítve, éger- vagy füzvesszős leszorítással). A hidromorfológiai beavatkozások tehát jelentősek (árvízvédelem, fenéklépcső, és mederáthelyezés). A Mollusca állatcsoporton belül az Unio crassus ritkán, a Sphaerium corneum szórványosan fordult elő. A Pisidium amnicum ritka, de értékes karakterfaj, ezért fontos a jelenléte. Karakterfajként megtaláltuk a Gammarus roeseli-i mely tömeges volt. A Kerkán fajgazdag faunával, a víztípusnak megfelelő, karakterfajokkal találkoztunk, és több védett faj is megtalálható volt itt. Makro-gerinctelen fauna szempontjából értékes a vízfolyás, különösen annak felső szakasza. A taxonok adatai szerint a vizsgált szakaszon a jó ökológiai állapot nem áll fenn, de az valószínűleg elérhető 2015-ig, ezért a víztest szakasz nem minősül kockázatosnak. Egyszerű megoldásokkal javítani lehetne a víztest hidromorfológiai állapotán (mederszélesítés, surrantok). A Szerencs-patak vizsgált szakaszán, bár a meder szabályozott, a hidromorfológiai beavatkozások mégsem jelentősek. A fenékszélesség 3,5 m, a kisvízi rézsű 1:1,5, a nagyví-