Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. Okszijuk 1960; Schmidt és Fehér 1998-1999; Mrozinska 1985) lehetőség szerint faji szinten határoztuk meg, ahol ez az alkalmazott módszerrel nem volt lehetséges, ott nagyobb taxonokba sorolva jelöltük őket. A sejtszámláláshoz, valamint az egyes taxonok biomasszájának kiszámolásához a Algamica programot használtuk (Gosselain & Hamilton 2000). Az adatok további kezeléséhez, grafikonok rajzolásához, a Microsoft Excel for Windows, a diverzitás kiszámolásához a Past (Hammer et al. 2004), a cluster-analízishez pedig a Syntax programot (Podani 1995) alkalmaztuk. Eredmények és értékelés A bevonatokban összesen 65 taxont azonosítottunk, melyek közül 30 perifitikus, a többi planktonikus életmódú volt. Perifitikus taxonok tették ki kezeletlen alzatokon a biomassza 99, alga-gátlóval kezelt alzatokon 90 %-át. A planktonikus taxonok nagy száma a bevonatban nem meglepő, hiszen általános, hogy újonnan kihelyezett alzatokon, először planktonikus taxonok találhatók meg, majd később váltják fel őket a kifejezetten perifítikus életmódúak (Ács et al. 2000, Jöbgen et al. 2004). Az algagátolt alzatokon folyamatosan keletkeztek bevonatmentes foltok, így ott különösen nem meglepő a planktonikus taxonok magas aránya. Mind 2003-ban, mind 2004-ben - a korai mintáktól eltekintve - alga-gátlóval kezelt alzatokon nagyobb diverzitást figyeltünk meg, mint kezeletlen alzatokon. Emellett a két év között némi eltérést is tapasztaltunk: a.) Fa alzaton, 2003-ban a diverzitás az első mintában volt a legnagyobb, majd folyamatosan csökkent, ezzel szemben 2004-ben nem következett bc jelentős csökkenés. b.) Algagátlóval kezelt alzatokon 2003-ban a diverzitás nem változott trendszerűen, ezzel szemben 2004-ben határozottan emelkedett. 2003-ban az általam kihelyezett alzatok, a kikötő bevonattal gazdagon benőtt falához nagyon közel voltak. Diszperzál-limitáltság nem állhatott fenn, így az összes faj megjelenhetett már az első mintában is. Később a gyorsan növekvő fajok, a diverzitás csökkenését váltották ki. Hasonló esetekben mások is megfigyeltek a szukcesszió során monoton csökkenő diverzitást (Gergely et al. 2001). Alga-gátlóval kezelt alzatokon ez nem következett be, hiszen a festékek gátolták a domináns fajok túlzott elszaporodását. Emellett alga-gátlóval kezelt felületeken éppen az alga-gátló kopásának köszönhetően - mely a vízmozgás hatására mindig a szukcesszióban leginkább előrehaladt (legnagyobb biomasszát eltartó), területen következik be - egy lék-dinamikára emlékeztető folyamat játszódik le, ami a magas diverzitás fennmaradását eredményezi (Wilson 1994, Roxburgh et al. 2004). 2004-ben az alzatokat a kikötő falától jóval messzebbre függesztettük, így a ritka bevonatlakó taxonok esetében valószínűleg propagulum limitáltság álhatott fenn. Tehát kezeletlen alzatokon először a planktonikus és a domináns bevonatképző fajok fordultak elő, majd mire az utóbbiak valóban dominánssá válva a diverzitás csökkenését vonták volna maguk után, megjelentek a ritka perifítikus taxonok is, megakadályozva a diverzitás csökkenését. Alga-gátlóval kezelt alzatokon természetesen 2004-ben sem következett be a késői szukcessziós taxonok elszaporodása, így mindig maradt hely a pionír stádiumot képviselő taxonoknak. A Bray-Curtis disszimilaritás alapján végzett cluster-analízis (1. ábra), a fajkompozíció, valamint az alzatokon talált biomassza és klorofíll-a tartalom (2. ábra) alapján a következő három alzatcsoport látszik elkülöníthetőnek: 1. Kései kezeletlen alzatok: Nagy biomasszával, és jól definiált fajkompozícióval rendelkeznek. A Cladophora vagy Cymbella fajok dominanciája, valamint számos ritkább, perifítikus életmódú faj jelenléte jellemző. Nagy számban fordulnak elő jó kompetíciós képességű, de kisebb méretű bevonatlakó fajok, mint a Cocconeis placentula, az Achnanthes minutissimma, és a Gomphonema sp. (Ács és Kiss 1993, Ács és Buczkó 1994). Planktonikus fajok csak elvétve fordulnak elő. 2. Korai kezeletlen alzatok: Nagy biomasszával, de jellegtelen faj összetétellel rendelkeznek. A nagy méretű és gyakori, bevonatképző fajokon kívül számos planktonikus életmódú faj jelenléte jellemző. Hasonló eredményekről számol be: Ács et al. (2000) és Jöbgen et al. (2004). A fajkompozíciót valószínűleg elsősorban a betelepülés véletlen eseményei, és nem a kompetíció befolyásolják. 3. Algaátló festékkel kezelt alzatok: Alacsony biomaszszával és változatos fajösszetétellel rendelkeznek. Magas a fajszám, a planktonikus és perifítikus életmódú fajok együttes jelenléte jellemző. Gyakran tömegessé válnak olyan fajok, melyek kezeletlen alzatokon alig, vagy jóval kisebb arányban fordulnak elő, mint: Aulacoseira granulata, Melosira varians, Cryptomonas spp., Planktolyngbya limnetica. 1. ábra: 2004-es biomassza adatok alapján végzett clusteranalizis eredménye. (Algagátlóval kezelt alzatok: fekete keret, kései kezeletlen alzatok: szürke keret, korai kezeletlen alzatok: nincs keret.) Fig. I: Results of cluster-analysis based on biomass data from 2004 (Black frame: substrata treated with algicids; Grey frame: No algicid treatment, late successional phases; No frame: No algicid treatment, early successional phases) fa gyűjtési idő 2. ábra: A perifiton biomassza (fig cm'

2) mennyisége a különböző, Balatonba helyezett alzatokon 2004. június 27. és október 6. között. Fig. 2: Biomass of periphvton (fig cm"

2) on different (fa: wood; műanyag: untreated glass-fiber plastic (GFP); vörös: GFP treated with red antifoiling; kék: GFP treated with blue antifoiling) in Lake Balaton between 27 June and 6 October, 2004.