Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

39 Alga-gátló hajófestékek bevonatképződés gátló hatásának vizsgálata a Balatonon Éliás Tamás

1, Padisák Judit

2 'Eötvös Loránd Tudományegyetem, Növényrendszertan és Ökológia Tanszék 2Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék, 8201. Veszprém, Pf. 158. Kivonat: 2003 és 2004 nyarán fa, műanyag, és kétféle alga-gátló festékkel kezelt műanyag lapokat helyeztünk ki Balatonkenesén a Középdunántúli Regionális Vízművek és a Balatonföi Yacht Club közös kikötömedencéjének területén. Hetente kivettünk a vízből egy sorozat alzatot és fénymikroszkóppal, valamint klorofill-a meghatározással vizsgáltuk a bevonat minőségi és mennyiségi jellemzőit. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az alga-gátló festékek nem kizárólag a kialakuló bevonat mennyiségét csökkentik, hanem annak más tulajdonságait is befolyásolják. Azzal hogy megakadályozzák a domináns, nagy méretű taxonok túlzott elszaporodását, nagyobb diverzitást eredményeznek, mint amekkorát kezeletlen alzatokon találunk. Folyamatos kopásukkal megakadályozzák a szukcesszió előrehaladását; a lekopott területeken mindig újbóli kolonizáció megkezdődését teszik lehetővé (lék-dinamika). Ennek következtében fajkészletük is eltér a kezeletlen alzatokétól, mert míg ott a szukcesszió korai stádiumát képviselő, elsősorban planktonikus életmódú taxonokat, folyamatosan felváltják a nagyobb kompetíciós képességű perifitikus taxonok, addig az alga-gátlóval kezelt alzatokon ezek egymás mellett fordulnak elő. Alga-gátlóval kezelt alzatokon könnyen elszaporodhatnak olyan fajok, melyek szezonálisan jellemzőek, de kezeletlen alzatokon, a nagy biomasszájú, „beállt" közösségekben nem tudnak tömegesen megjelenni. Kulcsszavak: algagátló, bevonat, hajófenék, szukcesszió Bevezetés és célkitűzés A hajók és más vízbe merülő tárgyak felületét különféle festékekkel kezelik, hogy megakadályozzák a bevonat képződését. A vízbe és az üledékbe kerülő festék hatásait számos helyen vizsgálják (An és Kampbell 2003, Haynes és Loong 2002, Balogh 1986), de az algagátlóval kezelt felületeken, mint alzaton, kialakuló bevonat tulajdonságairól nem találtunk adatokat. A Balatonon, és más, vízi sport üzésére alkalmas tavakon, a hajók feneke jelentős méretű élőhelyet képvisel: A Kaposvári Hajózási Hivatal, nem hivatalos adatai szerint a Balatonon jelenleg 5000-re tehető a nyilvántartásba vett kishajók száma. Ennek az 5000 kishajónak a vízbe merülő felülete mintegy 10 ha lehet. Ha hozzászámoljuk, a csónakokat, a kis vitorlásokat, valamint a nagyhajókat, megállapíthatjuk, hogy a Balatonba merülő hajófenék jóval több, mint 10 ha-t tesz ki. Az alga-gátló festékek tekintetében Magyarországon az IMO (International Maritime Organization) rendelkezései érvényesek (IMO 2002), használatuk nincs külön törvényben szabályozva. A legelterjedtebben használt alga-gátló sokáig a Dunalakk Kft. által gyártott Cuproline antifouling Vörös 800 volt. A kilencvenes években szinte minden hajót ezzel kezeltek. Néhány éve nem gyártják, de még sok van belőle, és annak ellenére, hogy 2004-ben az utolsónak is lejárt a szavatossága, még ma is sokan használják. A másik leggyakoribb festék a francia Nautix S.A. terméke a Nautix antifouling Autopolissant kék színű változata. 2002-2004ben ezt a két festéket használták, megfigyeléseink szerint a balatoni hajók több mint nyolcvan százalékán. Mindkét alga-gátló réz vegyületeket tartalmaz, és a vízmozgás hatására folyamatosan kopik. Vizsgálataink célja az volt, hogy megtudjuk, miképpen befolyásolja e két alga-gátló festék a bevonat néhány alapvető tulajdonságát: 1. Milyen mértékben csökkentik a kialakuló bevonat mennyiségét? 2. Van-e különbség az egyes alzatokon kialakuló bevonat faj készletében, valamint a fajok dominancia-abundancia viszonyaiban? 3. Van-e különbség az egyes alzatokon a szukcesszió menetében? Anyag és módszer A kísérleteket Balatonkenesén, a Középdunántúli Regionális Vízművek és a Balatonfői Yacht Club közös kikötőmedencéjében kihelyezett alzatokon végeztük 2003. július 12. és szeptember 1, valamint 2004. június 20. és október 6. között. Fából, valamint a hajók anyagával azonos műanyagból 10x10 cm-es lapokat vágtunk, melyeket négyesével csoportosítva, tartólécre rögzítve, 45 cm mélyre merítettünk a kikötő vizébe. Mindegyik négyes csoport a következő lapokból állott: i) műanyag lap, algicides kezelés nélkül (mesterséges alzat, kontroll; továbbiakban kezeletlen műanyag); ii) Cuproline antifouling Vörös 800 alga-gátló hajófestékkel (DUNALAKK KFT. 1116. Budapest, Fehérvári út 211-213; továbbiakban vörös alzat) kezelt műanyag lap; iii) Nautix antifouling Autopolissant (önfényező) kék színű festékkel (NAUTIX S.A. Z.I. des 5 Chemins 56520 GUIDEL FRANCE; továbbiakban kék alzat) kezelt műanyag lap; iv) természetes anyagú, kezeletlen falap (természetes anyag, kontroll; továbbiakban fa alzat). A két év között néhány különbség volt az alzatok kihelyezésében: - 2003-ban a lapokat fix, 2004-ben úszó keretre rögzítettük. így azok 2003-ban a vízszint csökkenésével egyre kisebb mélységbe kerültek, míg 2004-ben mindvégig ugyanabban a mélységben maradtak. - A 2004-ben kihelyezett műanyag lapok a 2003-as lapokkal egy időben készültek. Ez látszólag nem különbség, valójában igen; a frissen készült műanyagból ugyanis kisebb mennyiségben szabadulhatnak fel műgyanta komponensek (ezt érezzük mint „hajószag"). - 2003-ban a lapok nem vizsgált oldalukkal a kikötő bevonattal benőtt falának támaszkodtak, míg 2004-ben attól legalább 50 cm-re helyezkedtek el. A kihelyezést követően heti gyakorisággal kivettünk a vízből egy sorozat alzatot, majd az egyes lapok felén, azaz 5 x 10 cm-es felületen, kemény gumi, illetve szükség esetén fém kaparó segítségével fellazítottuk a bevonatot, és ~23 cm

3 Balaton-vízbe mostuk be (a mintát nem tartósítottuk). A lapok azonos területü, másik feléről a bevonatot hasonlóképp távolítottuk el, egy másik gyűjtőedénybe helyeztük és Lugol oldattal (Németh, 1998) azonnal tartósítottuk. A nem tartósított mintából 3 órán belül klorofill-a meghatározást végeztünk metanolos extrakcióval, spektrofotometriás módszerrel (Németh 1998). A fotometriás méréseket az MTA Tihanyi Limnológiai Kutatóintézetében Shimadzu típusú UV-VIS spektrofotométeren végeztük. A tartósított mintából AxiovertlOO típusú fordított mikroszkóppal sejtszámlálást végeztünk (Ultermöhl 1958). Mintánként legalább 400 egyedet számoltunk le így a számolás hibája + 10 %-nál kisebb volt (Lund et al. 1958). A talált egyedeket számos határozó és kézikönyv segítségével (Ács és Kiss 2004; Kecskés et al. 1991; Kiss 1998; Krammer és Lange-Bertalot 1986-1991; Topacsevszkij és