Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. A vándorkagyló filtrációja és a környezetre gyakorolt hatása Balogh Csilla 1, 2 és B. Muskó Ilona 2 'Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék, 8201. Veszprém, 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany Kivonat: A Balaton parti övében a közel 75 éve behurcolt inváziv vándorkagyló ma is domináns és nagy denzitásban van jelen, mindennek ellenére az itt betöltött szerepe ismeretlen. Többek közt az, hogy milyen hatékonysággal képes az algákat eltávolítani a víztestből és az, hogy mit bocsát vissza. Ennek ismerete azért fontos, hogy megtudjuk e domináns faj, mint a Balaton parti öv táplálékláncának meghatározó eleme, milyen mértékben játszik szerepet az itt végbemenő anyag- és energia-áramlásban. 2005-ben Tihanyban a part mentén begyűjtött állatokat megtisztítottuk, lombikba helyeztük, egy napig termosztátban adaptáltuk, majd sejtmentesre szűrt balatonvízből meghatározott töménységű Selenastrum capricornulum és Chlamydomonas spp. algakultúra szuszpenzióba helyeztük. A kísérletet az adott évszaknak megfelelő hőmérsékleten és különböző algadenzitás mellett végeztük, eltérő mérettartományba tartozó vándorkagylókkal. Nyomon követtük az egységnyi idő alatt kiszűrt és felvett algák mennyiségét és tisztítási rátát kalkuláltunk (Gifford, 1993). A Balaton négy eltérő trofitású mintavételi helyéről származó szedimentnek, és a kagyló lágyszövetének szén-, hidrogén-, nitrogén- és kéntartalmát analitikai módszerrel elemeztük, mértük a mintavételi helyeken az algakoncentrációt és a laboratóriumba szállított vándorkagyló alga visszabocsátását. Az adatok statisztikai elemzéséhez varianciaanalízist és Pearson korrelációanalízist alkalmaztunk. A tisztítási ráta 30-80 ml kagyló" 1 óra" 1 érték között alakult, mely a vándorkagyló jelentős filtrációs tevékenységét mutatja. A kagyló algamentesre szűrt balatonvíz átfiltrálását követően jelentős mennyiségű algát juttatott vissza a vízbe, jelenléte Balaton köves parti zónájában pedig közvetett, esetleg közvetlen módon, de befolyásolta, főként a szediment széntartalmának alakulását. Eltérés mutatkozott a filtrációs ráta tekintetében a különböző alga kultúrák alkalmazása során, az eltérő méretű egyedek esetében és a szezonalitás szempontjából is. vándorkagyló, fiitráció, algakultúrák, tisztítási ráta, alga visszabocsás, szediment tápelem tartalma A táplálkozási kísérlet során a balatoni vándorkagyló táplálékfelvételét, szűrését és a fécesszel visszabocsátott alga mennyiségét tanulmányoztuk laboratóriumi körülmények közt valamint vizsgáltuk a kagyló szedimentre gyakorolt hatását, többek közt azért, hogy megtudjuk milyen hatékonysággal képes az algákat eltávolítani a víztestből, mely paraméterek befolyásolják ezt és mit bocsát vissza. Kulcsszavak: Bevezetés A Balatonba behurcolt, pontokáspi eredetű vándorkagyló (Dreissena polymorpha) a kezdeti invázió után 75 évvel is domináns, denzitása elérheti akár a 749 000 ind m 2-t (tófelületegység) is (Muskó és Bakó, 2005). Elsősorban a parti kőszórás mentén, a hínárosban (Balogh és Muskó, 2004), a nádasban (Lakatos és mts., 2001 ) és egyéb alámerült, megtelepedésre alkalmas felületeken (Muskó és mts., 2003) él. A Balatonban a 2004-es vízszintemelkedés következtében a felszín-közeli köveken nagy sikerességgel kezdte meg a vándorkagyló a csupasz felületek benépesítését, sokkal eredményesebben, mint más fajok (Balogh és Muskó, benyújtott dolgozat), a 2005. évi mintavételeink során a kagyló előretörését és denzitásának növekedését tapasztaltuk. A kagyló hatása, mely összefügg mennyiségének alakulásával, a meghódított területen meghatározó az ökoszisztémára nézve ( Grifft ts, 1993). A vándorkagyló a víztestből rendkívül hatékonyan és igen széles mérettartományban (0,4|im-l,2 mm) képes kiszűrni a részecskéket (Cotner és mts., 1995; Horgán és Mills, 1997), eltávolítva ezáltal az algákat, a lebegő anyagokat (Reeders és bij de Vaate, 1990; Bunt 1993 és mts.; Horgans és Mills, 1997; G-Tóth, 1999), a baktériumokat (Silverman és mts., 1996, Cotner és mts., 1995) valamint a zooplanktont (Shevtsova és mts., 1986; MacIsaac, 1991, 1995; Lavrantyev és mts, 1995). Az Erie tó nyugati részén, ahol a vándorkagyló denzitása eléri a 300 000 ind m" 2-t (Nalepa és mts., 1995), a kagyló a víztest akár 39-96%-át is képes átfiltrálni (Bunt és mts., 1993). Intenzív szűrése révén javul a víz átlátszósága, így a fény lehatolása, mely előnyös lehet a bentikus életközösségnek, hozzájárulhat a hínár előretöréséhez valamint az algaösszetételt is jelentősen módosíthatja (Griffíts, 1993; Dermott és Munawar, 1993; Skubina és mts., 1995; Horgán és Mills, 1997). Az átfiltrált tápanyag egy részéből esetlegesen élő algát is tartalmazó féceszt és pszeudoféceszt képez a kagyló, mely fontos táplálékforrása többek közt a helyhez kötött fenéklakó élőlényeknek és fontos szerepet tölt be az itt végbemenő anyagforgalomban (Stanczykowska és mts., 1976). Anyag és módszer 2005-ben három alkalommal (május, július, szeptember) a tó négy, trofltásban eltérő pontján (Keszthely, Szigliget, Tihany, Balatonalmádi) a parti kőszórás mentén begyűjtött állatokat, a héjára lerakódott algáktól megtisztítottuk, lemértük a hosszukat és a testtömegüket, majd elkülönítettük az eltérő mérettartományba tartozó vándorkagylókat (nagy: >1,3 cm, kicsi: 0,8-1 cm). A Balatonból (adott mintavételi helyről) származó vízből 6 ml-nyit lugollal tartósítottunk, a többit GF/F üvegszürőn (Whatman, pórusátmérő 1 p.m) algamentesre szűrtük, 200 ml-es lombikokba öntöttük, levegőztetővel láttuk el. Az állatokat (15 db.) a lombikokba helyeztük és egy napig termosztátban adaptáltuk, meghatározott, a Balatonnal megegyező, az adott évszaknak megfelelő (8, 15, 24 °C) vízhőmérsékletet biztosítva. Az adaptáció végén meghatároztuk a kagylók által kibocsátott fécesz alga-denzitását és -biomasszáját. A két mérettartományba tartozó kagylókat az adaptációs hőmérséklettel megegyező, friss, sejtmentesre szűrt balatonvízből készített, meghatározott (előkísérletek, irodalmi adatok figyelembe vételével: 4-60xl0 A sejt l" 1) töménységű (200 ml térfogatú), saját tenyésztésű Selenastrum capricornutum és Chlamydomonas spp. algakultúra szuszpenzióba helyeztük (3 darab kagyló lombik" ). A lombikokat termosztátba helyeztük, egyenként levegőztetővel láttuk el, majd 3 párhuzamos mintát vettünk, lombikonként 6 ml-t (2-2 ml-t a lombik három különböző pontjáról) a kísérlet kezdetén, majd a fiitráció megkezdését követően (aktív szűrés: a héj nyitott, a szifók jól láthatók) egy óra elteltével. Nyomon követtük az egységnyi idő alatt (1 óra) kiszűrt és felvett algák mennyiségét és a tisztítási rátát (azt a vízmennyiséget, amelyből a kagyló a táplálékot időegység alatt kiszűri) Gifford (1993) szerint kalkuláltunk.
