Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

5. szám - Tanulmányok, ismertetések - Dr. Mosonyi Emil professzor, akadémikus Széchenyi Díja (Kerényi A. Ödön)

66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 5. SZ. - Az egyik a Hága után című. 2001. évi nyilatkozat, amely tömören összefoglalja a Bős-Nagymaros Vízlépcsők létesítésének történetét, a Hágai Bíróság döntése utáni helyzetet, a magyar vízgazdálkodás általános tapasztalatait és szakmai javaslatot is ad a politikamentes megoldásra. - A másik irat Mosonyi Emil Széchenyi Díja címen bemutatja a világhírű tudós életmű kitüntetésének indokoltságát. Ismerteti egyben a hágai döntés végrehajtását tárgyaló magyar kormánybizottság új tárgyalási irányelveire tett javaslataimat is. Ennek, lényege a Duna Bizottsággal kötött államközi Egyezmények törvénybe iktatott magyar vállalásainak a betartása, amely a korlátozás nélküli dunai hajózás erőteljes növekedését hivatott megteremteni Kelheimtól a Fekete tengerig és a Duna-Majna-Rajna csatomán keresztül az Atlanti Óceánig. Az említett mellékletekből csupán tézis-szerűen emelek ki néhány fontos megállapítást, de kérem ezen iratok részletesebb tanulmányozását, és esetleges szakérői véleményezését is. - A Nagymarosi Vízlépcső beruházásának egyoldalú leállítása 1998-ig számítva kb.1450 millió USD kárt okozott a nemzetgazdaságnak. Hasonlítsuk össze ezt az összeget azzal, hogy a legnagyobb villamos erőművek és a hat áramszolgáltató vállalat külföldi eladása mindössze 1250 millió USD költségvetési bevételt hozott. - A Hágai bíróság döntésének végrehajtásában történő megegyezés hiányában a Bősi Vízerőmű évi kb. 3 milliárd kWh termeléséből, a magyar felnek járó kb. 1 milliárd kWh megújuló energiát a szlovák fél saját maga használja fel. Ennek értéke kb. 50 millió USD, azaz kb. 40 millió Euro, ami 12 éve náluk halmozódik. - Téves a hágai döntés olyan, magyar értelmezése, miszerint a Nagymarosi Vízlépcsőt már nem is kell megépíteni. A Bíróság ugyanis csupán azt mondta ki, hogy a Nagymarosi Vízerőműre a Bősi Vízerőmű csúcsrajáratása céljából nincs szükség. Az érvényesnek minősített szerződés többi komplex céljának (hajózás, árvízvédelem, közlekedés stb.) teljesítéséhez azonban a vízlépcső léte nélkülözhetetlen. A Bősi Vízerőmű csúcsra járatásáról 1990-ben mindkét kormány az én javaslatomra mondott le, aki 1990-ben a magyar villamosenergia rendszer iparági főmérnöke voltam. Javaslatom célja az volt, hogy „kijussunk a nagymarosi gödörből", ezért a beruházás befejezése érdekében inkább lemondtunk a Bősi Vízerőmű napi 4 órás 720 MW-os teljesítményéről, mi egyébként indításkor az alatta lévő Duna szakaszon négy méteres hullámot okozott volna. A megújuló vízenergia termelést ugyanis ennél is fontosabbnak tartottam, ami a szlovák félnél később be is igazolódott. - A nagymarosi beruházás politika indíttatású, egyoldalú leállítása, sokmilliárdos kárt okozó tévedés volt. Hasonlítható ahhoz, hogy egy kész, drága versenyautóra nem teszik fel a kerekeket, hanem az egészet selejtezik. Azt lehet ugyan mérlegelni, hogy egyáltalában megkezdjünk-e egy drága vízlépcső-beruházást, de pl. Bős 90 %-os készültségénél, a beruházás leállítását követelni, a 25 %-ban kész, Nagymarosi Vízlépcső önkéntes leállítása révén sikertelen, zsarolási kísérletté minősült a Hágai Bíróság döntése szerint. Tévesnek bizonyult az a magyar jogi vélemény is, hogy a szerződés felbontható, az ország szavahihetőségét tette kétségessé nemzetközi megállapodásainak betartásánál. Dr. Lévai András akadémikus több éves vívódás után írt könyvében szintén beismerte, hogy a már közel kész közös beruházást nem lett volna szabad leállítani, mivel megvoltak a módszerek a vélt káros mellékhatások kiküszöbölésére is. - A Duna Bizottsággal kötött államközi egyezményeket az országgyűlés törvénybe iktatta. Ezek mellékletének számítanak az országok vízlépcső kijelölési javaslatai, amelyek esetünkben — Bős mellett - a nagymarosi, az adonyi. és a fajszi telephely megnevezésével szerepelnek. Ezen tények ismeretében az Alkotmánybíróság állásfoglalására lenne szükség ahhoz, hogy a törvénynél alacsonyabb szintű kormányhatározat örökre megtagadhatja-e a vállalt duzzasztók megépítését, mivel ez kimerítené a törvénysértés gyanúját a miniszterelnökök részéről. - A Bős-Nagymaros Vízlépcsők ellen a rendszerváltás előtt kialakult ellenzéki vádakat, így pl. a környezetvédelmi katasztrófa veszélyét, szerződés felmondhatóságát a Hágai Bíróság - a szakértői vélemények alapján - nem fogadta el. A vádak azonban a társadalomban olyan téves nézeteket okoztak, amelyek egyedülállóak a világ országai között. A magyar közvélemény jelenleg ugyanis mindenfajta vízeröhasznosítást ellenez, szemben a kiotói állásfoglalással, amely a vízenergiát a legtisztább megújuló energiaként tarja számon, és ajánlja hasznosítását az országoknak a C0

2 légszennyezés csökkentése érdekében. Ehhez kacsolódik az a szomorú jelenség is, hogy a téves kormány állásfoglalás miatt ma az műegyetemi tanárok nem mernek a Duna vízerő-potenciáljáról előadást tartani, avagy az is, hogy az esztergomi Duna Múzeumban nincs egy fénykép sem a dunai vízerőmüvekről, és a Dráva 24. vízlépcsőjének megépítését a magyar fél hivatalból ellenzi. A médiák a Bős Nagymaros Vízlépcsőkről úgy tájékoztatnak, mintha a Hágai Bíróság nem is a szlovák fél javára döntött volna, hanem mi nyertük volna meg a pert, és nem közölnek ezzel ellentétes véleményeket sem. Mindez csak néhány példa arra, hogy tiszta vizet kellene tölteni a pohárba, no meg a fejekbe is, mivel elmaradunk az EU irányelvektől. Törvénysértő magatartást állapítana meg a Hágai Bíróság Is, ha újabb állásfoglalását kérnénk az ítéletének végrehajtását gátló, megegyezési vita lezárásához. Fentiekkel kedves barátom, Mosonyi Emil akadémikus, professzor, talán utolsó kívánságának akartam eleget tenni, hogy a magyarországi Duna-szakasz komplex hasznosításánál a nemzetgazdasági érdek érvényesüljön. Bízva Elnök úr igazságérzetében, kérem javaslataim megfontolását, és további sikereket kívánok nehéz feladatának végzésében. Budapest, 2006. május 1 Tisztelettel: Kerényi A. Ödön