Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

5. szám - Tanulmányok, ismertetések - Dr. Mosonyi Emil professzor, akadémikus Széchenyi Díja (Kerényi A. Ödön)

64 Dr. Mosonyi Emil professzor, akadémikus Széchenyi Díja Kevés hír okozott számomra oly örömet, mint az, hogy dr. Mosonyi Emil professzor, Kossuth díjas akadémikus, 95 éves korában, életművéért megkapta a természettudományok művelőinek szánt legnagyobb magyar állami elismerést jelentő Széchenyi Díjat, az Állami Díj utódját. A magyar mérnök társadalom már régen várta ezt a kitüntetést, ami a tudóst már régen megillette volna. A világon az egyik legismertebb vízgazdálkodó szakértő, akinek a vízerőmüvekről szóló könyveit a Kínai Népköztársaság az egyetemi oktatás kötelező bázisművének fogadta el. Annál szomorúbbá tett az a hír, hogy Sólyom László köztársasági elnök úr kételkedett a kitüntetés indokoltságában. Sajnos a profeszszor úr betegsége miatt nem tudott megjelenni a parlamentben a díj ünnepélyes átadásán, de talán ez megkímélte egy esetleges személyes sértéstől. Dr. Mosonyi Emil kitüntetése estében azonban a kételkedésnek sem politikai, sem gazdasági indoka nincs. Csupán tévedésnek minősíthető a következő tények miatt: 1. Dr. Mosonyi Emil 1936-ban még kezdő mérnökként kezdett foglalkozni a Tiszántúl öntözési problémáival és a Körösök aszályos vidékét tette termővé a Tiszalöki Vízlépcső terveinek kidolgozásával és a beruházás felelős megvalósításával. A duzzasztómű üzembe helyezésének 50 éves fordulóját ünnepeltük 2004-ben, amely lehetővé tette, hogy a duzzasztott vízszintű Tiszából, a legnagyobb aszály idején is öntöző vízzel lehetett ellátni a kiépített csatornarendszeren keresztül a mezőgazdasági területeket. Az ő javaslatára épült az árapasztó zsilipek mellé vízerőmű is a gátba, ami az eredeti elképzelésben nem is szerepelt. A három 3,8 MW teljesítőképességű vízturbina-generátor a Ganz gyárak csúcsterméke volt. A Kaplan típusú turbina forgórész 4,8 m átmérője ugyanis, ebben az időben elismerten nagy méret volt a világ függőleges tengelyű vízturbinái között. A mindössze 7,5 m legnagyobb esés - tehát az alsó és felső böge közötti vízszint különbség - sikeres vízerő-hasznosítása élő cáfolata mindazon laikus véleménynek, miszerint a kis esésű folyókra nem is lehet vízerőművet létesíteni. A vízlépcső legfőbb haszna elsősorban az, hogy az öntözés révén, aszályos időkben is biztosítja a mezőgazdasági termelés vízszükségletét. Emellett másodlagos jelentőségű, hogy a vízerőmű, legalább 100 éves élettartama alatt, évente kb. 50 millió kWh villamos energiát termel. A világgyakorlat szerint legfeljebb a gépek korszerűsítése válik kb. 30 évenként indokolttá. Jó példa erre az ikervári vízerőmű, amely a millennium óta, tehát immár 110 éve hasznosítja a Rába folyón létesített duzzasztást. A kis esésű folyami vízerőművek létesítését mindenkor a komplex hasznosítás teszi indokolttá és gazdaságossá. Ez érvényesült tiszalöki vízlépcső beruházásánál is, ahol az öntözésen és a villamosenergia-termelésen kívül, lehetőség nyílt az árvíz-lefolyás szabályozására, és a felső duzzasztott szakaszon a hajózási út meghoszszabbítására is. Ezért építettek a gátba hajózsilipeket is. 2. Logikus folytatás volt a tiszalöki után a kiskörei vízlépcsők megvalósítása, és a csongrádi tervezése is, amely a Mosonyi professzor által kialakított tervezési elvek alapján történt. A kiskörei duzzasztómű által létrehozott Tisza-tó, amelynek felülete eléri a Balaton vízfelületének közel egyharmadát, a komplex hasznosítást tovább bővítette a vízisportokkal, és a jelentős idegenforgalmat hozó turizmussal. 3. Történelmi és szakmai tévedés dr. Mosonyi Emil szerepének elmarasztaló megítélése a Bős-Nagymaros vízlépcső-rendszer létesítésében. A nagymarosi vízlépcső tervét Mosonyi professzor, mint a VIZITERV igazgatója nem sztálini utasításra készítette, hanem még 1942-ben a Horthy-korszakban alakította ki annak koncepcióját. A telephely megválasztása a Duna folyam komplex hasznosításának elvéből indult ki. A szűk Dunakanyar kis vízhozamnál sziklás gázló, ugyanakkor kiváló gátalap, ami már korábban is felvetette a gátépítés gondolatát. A vízerő-hasznosítás azonban itt is csak mellékterméke volt az országok intenzívebb Duna-hajózási igényének. Ez az igény hozta létre a Dunabizottság nemzetközi szerződéseit. A megfelelő helyeken beépített gátakkal elérhető állandó vízszint egész évben lehetővé tudja tenni a teherszállítást a németországi ,JCehlheimtől a Fekete tengerig, a Duna szovjet-ukrán szulinai ágán át haladva ". E cél érdekében a Dunabizottság a Dunamenti országok javaslata alapján, 47 helyet fogadott el a duzzasztó gátak létesítésére. Az érintett országok a második világháború után az első államközi egyezményt 1948-ban, a másodikat - a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlása után 1998-ban kötötték meg és azokat törvénybe is iktatták. 4. A magyar országgyűlés az első egyezményt az „1949. évi XIII. törvény a Dunán való hajózás rendjének szabályozása tárgyában" címen cikkelyezte be. A bizottságba Ausztria képviselőjét is felvették, de a szerződést később kötötték meg. Számunkra külön érdekesség, hogy az egyezmény II melléklete külön rendelkezik a „Gabcíkovo-Gönyű szakaszról

1', ahol "a szükséges munkálatok messze meghaladják azoknak a munkálatoknak a mérvét, amelyeknek, teljesítését ésszerűen lehetne követelni az illetékes part-menti államoktól". Ez a megállapítás mutatja, hogy ebben az időben még rendezetlen volt a Nagymaros feletti vízlépcső helye. A nagymarosi telephely azonban magyar részről már rögzített volt, de a Pozsonyig terjedő Duna-szakaszra még számos tervváltozat készült. így pl. a főmederben egy vagy több, jobb, vagy baloldali oldalcsatornával létesülő változatok közül kellett a legjobbat kiválasztani. Ezek megvitatása után egyeztek meg a csehszlovák és magyar szakértők a Bős-Nagymaros változatban és sajnos a bősi vízerőmű rendszeres, napi 4 órás csúcsra-járatásos üzemében is, ami a később éles vitákhoz vezetett. Erre végül a Hágai Bíróság tett pontot Nem közömbös a téves nézetekkel szemben az sem, hogy a törvény 3.§-a hatálytalanítja az 1923. évi XIV. törvényt, amely becikkelyezte a Párizsban az 1921. évi július hó 23. napján kelt egyezményt, amely az első világháború után szabályozta a Dunán való hajózás rendjét. Az újjáalakult Dunabizottságnak, mint jogutódnak lépcsőzési terve tehát Nagymarosra sem a Szovjetunió által felvetett ötlet volt, hanem a második világháború után kialakult új történelmi helyzetben az előzmények logikus folytatása. 5. A Duna Bizottsággal kötött első Egyezményt azonban 50 év elteltével módosítani kellett, mivel megváltoztak az aláíró országok. A balkáni háború után új szereplők lettek a Jugoszláviából kivált államok, a Szovjetunió Orosz Federációra és utódállamokra bomlott, Csehszlovákia kettévált és Németország is csatlakozott. Az új egyezményt a magyar országgyűlés a 2000. évi CXIV. törvény a Dunán való hajózás rendjének szabályozása tárgyában. 1948. augusztus 18. napján kelt egyezmény 1998. mércius hó 26-án kelt kiegészítő jegyzőkönyve és annak aláírási jegyzőkönyve kihirdetéséről" hosszú címen iktatta be. 6. Felmerül ezek után az a jogos kérdés, hogy a fenti törvények alapján kijelölt vízlépcső helyek, tehát Gabcíkovo,