Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

4. szám - Dr. Rónai András (1906–1991) centenáriumán

1 Száz éve, 1906. június 13-án Nagyszebenben szüle­tett dr. Rónai András, a földtudomány doktora, a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál díjas tiszteleti tagja, a Társaság által müveit tudománysza­kok elismert tudósa, lapunk, a Hidrológiai Közlöny szerkesztő bizottságának másfél évtizeden át elnöke, több évtizeden át tevékeny tagja, a Magyarhoni Föld­tani Társulat és a Magyar Földrajzi Társaság tiszte­leti tagja. Élettörténete elénk tálja a politikai földrajz hazai tudománytörténetének egyik fontos korszakát: Ma­gyarország történelmének, a második világháború e­lőtti és alatti területgyarapodásainak, majd a békekö­tés előkészítésének olykor a titkos diplomáciába so­rolható szakaszát, tanítványként, majd munkatársként Teleki Pálhoz, történelmünk tragikus alakjához fűző­dött kapcsolatát. A továbbiakban, 1950. után, a Ma­gyar Állami Földtani Intézet szolgálatában legfonto­sabb tevékenységévé a hazai síkvidéki talaj- és mély­ségi vizek kutatása vált. 1985-ben tette közzé ,^4z Al­föld negyedidőszaki földtana" c., teljes Alföld-kutatási tevékenységét összefoglaló monográfiáját. 1986-ig, 80 éves koráig munkaviszonyát fenntartva dolgozott. 1989-ben adták ki „Térképezett történelem" c., önélet­rajzi munkáját. 1991. augusztus 13-án Budapesten hunyt el. A farkasréti temetőben temették el. * Rónai Andrást az 1918. évi államfordulat követ­kezményei Románia területéről fiatalon Budapestre sodorták. 1924-ben beiratkozott a Műegyetemhez tar­tozó Közgazdaságtudományi Karra.. Itt találkozott a gazdasági- és politikai földrajz professzorával, Teleki Pállal, aki felvétette az Államtudományi Intézetbe, a­melynek utóbb igazgatója lett. Ezt az intézetet Teleki Pál 1926-ban azzal a céllal alapította, hogy a minket környező utódállamokból gyűjtsön minden közérdekű adatot, kiadványt, sajtóközleményt az ottani politikai és társadalmi életről, szerezzen be minden térképet és helység-névtárt. Az adatokból az Intézet naprakész statisztikai adatokkal rendelkezett, s pontos térképeket rajzolhatott, hogy mely helységekben élnek magya­rok, hányan, milyen népekkel együtt, s milyen válto­zások következtek be az etnikai képben. Magyaror­szág kormányai ezek alapján kereshették annak lehe­tőségeit, hogy az ország határait néprajzi alapon meg­változtathassák. 1938-ban Magyarország Csehszlovákiával az Ál­lamtudományi Intézet térképei alapján (a kulisszák mögött) meg is tudott egyezni egy új, néprajzi határ megvonásában. A „bécsi döntés" lényegében már csak a vitásnak megmaradt, az összes átcsatolandó terület 10 %-át kitevő részek sorsát intézte - nagyjából ketté­osztással. 1938. őszén Rónai András két titkos külde­tés részese is volt: Rómában az olasz külügyminiszter­rel, Prágában a ruszin országrész miniszterelnökével tárgyalt. Ez utóbbi alkalommal a csehszlovák csendőr­ség rövid időre le is tartóztatta. (E megemlékezés szerzőjeként Rónai Andrással fennállott évtizedes szakmai ismeretségem után ébred­hettem rá, hogy - 1938-ban csehszlovákiai magyar lé­vén - akkori tevékenysége későbbi életsorsom egyik közvetett alakítója lehetett). 1940-ben az Államtudományi Intézet adatait az er­délyi határmódosítás megalapozásakor használták fel. Az Intézet a kinevezett „anyaországi" és a „visszacsa­tolt" tisztviselőket ismertette meg a régi és az újonnan kapott területek társadalmi és néprajzi viszonyaival. Az adatgyűjtési és térképezési munka tovább folyt, mert Teleki Pál miniszterelnök az akkor már folyó második világháborút lezárni hivatott későbbi béke­szerződésben is meg akarta erősíteni az elért területi változásokat. Teleki Pál 1941-ben bekövetkezett ön­gyilkossága azonban majdnem az Intézet végét is je­lentette. Végül megszervezték a Teleki Pál Tudomá­nyos Intézetei, amelyben önállóságának megtartásával az Államtudományi Intézet is helyet kapott, Rónai András vezetésével. Az Intézet 1944-ben a bombázá­sok elől Balatonfüredre települt, s a balatoni frontvo­nal szélén folytatta munkáját a szovjet csapatok 1945. március végi megérkezéséig. De, azután a béke-előké­szítés során már senki nem vette figyelembe a kész dokumentumokat. A békeszerződés 1947. február 10-i aláírása után Rónai Andrásnak alkalma nyílt Párizsban találkoznia azzal az Emmanuel de Martonne francia professzorral, aki 1918-ban földrajzi és népességi szakértő volt a tri­anoni béke területi rendelkezéseinek előkészítésében. Átadta neki atlaszát, és amikor a professzor áttanul­mányozta annak adatait, akkor jött rá, hogy, amit u­gyan sejtett, hogy a franciák kis szövetségesei becsap­ták. Rónai megállapította róla: „Hibázott, tévedett, de volt ereje ezt beismerni. Magamban felmentettem. De vajon azok a százezrek, akiket az ő rábólintásával ha­zátlanná tettek, felmentik-e?" Rónai András élete előbb 1945-ben, majd 1948. u­tán végleg új irányba fordult. „Kevés embernek adatik két élet" - írták róla később. Szóljunk tehát a további­akban „második életéről". Dr. Vágás István * Dr. Rónai András (1906-1991) centenáriumán

Next

/
Thumbnails
Contents