Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
3. szám - Molnár Béla–Schmitt, Manfred–Jenei Mária: A Duna–Tisza közi hátsági talaj- és felszíni vizek éves hidrodinamikai és hidrokémiai változásai, II.
MOLNÁR Ii - SCHMITT, M. - JENEI M.: A Duna-Tisza kőzi hátság II. 5 A redox-potenciál +5- -134 mv között változott. Az első értéket 2004. december 30-án mértük. Egyébként 2005. október 7-én mértünk még -15 mv értéket, máskor -80- -134 mv közöttiek voltak az értékek. Az összsó-tartalom 256-7992 mg/l között alakult. Az utóbbi kiugró érték 2004. október 12-én, tehát év vége felé volt. A 256 mg/l igen kis érték 2004. decemberben, tehát év végén volt. Egyébként 3000-5000 mg/l körül változott az értéke. Érdekes, hogy a gödrök értékei, mint láttuk, nem érték el ezt a jelentős összsó-mennyiséget. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a tónál a nagy felület a párolgást jobban elősegítette. Megállapítható azonban, hogy az utóbbi két csapadékosabb évben kevesebb a tóviz összsó-tartalma, mint 1976-ban volt. 1974-ben a tó kiszáradt a területén ekkor fúrásokat mélyítettünk, és innen talajvízmintákat gyűjtöttünk, amelyeknek összsó-tartalmát meghatároztuk (Molnár B - Kúti L., 1978b). A tó közepén lévő kisebb kiemelkedő szikpadkán lévő fúrásban a talajvíz sótartalma meghaladta a 9000 mg/l értéket. Innen a tó partjai felé koncentrikusan csökkent ugyan a sótartalom, de 4000 mg/l-nél mindig több volt. Mint láttuk, ilyen jelentős sótartalmú talajvizet csak a ródliszéki kutakban találtunk. A Szappanosszék-tóban 2004-ben és 2005-ben öszszesen kilenc alkalommal volt vízborítás. Ezeket a vizeket is megvizsgáltuk, bár a vízborítás, vagy hóolvadás, vagy csak a nagyobb csapadék után következett be. A tóban mért vízoszlop 0,03-0,20 m között változott, és a víz soha nem a teljes tavat töltötte ki, hanem annak csak a legmélyebb részét borította. A vízhőmérsékletek az évszak léghőmérsékletének megfelelően alakultak. A nyári hónapokban a víz hőmérséklete meghaladta a 30 °C-t is. A víz pH értéke négyszer volt több mint 7. A legtöbbször azonban 6-7 közötti volt. Ezek az értékek valószínűleg a csapadék gyengén savanyú kémhatását tükrözik. A redox-potenciál -1- -29 mv közötti volt. Az összsó-tartalom 256-787,2 mg/l között alakult. Az első kis érték szintén a csapadék hatására vezethető vissza. 2005-ben áprilisban és májusban az összsó-tartalom 700 mg/l feletti volt. Ekkor a tófenéken korábban kiváló sóból valószínűleg a víz valamennyit már oldott, és ez emelte meg a sótartalmat. Szépfalusi J. 1976-ban e tó vizének a sótartalmát is vizsgálta, és ekkor 70 ezer mg/l-t mért, ami a területen kapott eddigi legnagyobb sótartalom volt. Ezt a tóviz akkori igen erős, esetleg több évig tartó evaporációja és koncentrációja okozta, mert a vízborítás nyáron ugyan sekélyebb, de állandó volt. A Ródliszék-tóban 2004. és 2005-ben hatszor volt vízborítás. A Szappanos-székhez hasonlóan a tó legmélyebb részén jelent meg itt is a víz. A vízoszlop nagysága 0,02-0,15 m közötti volt. 2004-ben alig 0,02-0,05 m-es, 2005-ben pedig valamivel nagyobb, 0,10-0,15 m-es vízoszlopokjelentek meg. A víz hőmérséklete 2004. április 22-én érte el 26 °C-szal maximumát. 2005-ben csak márciusban és áprilisban volt vízborítás, a vízhőmérséklet ekkor még 8-12 °C közötti volt. A léghőmérséklet is hasonló tendenciát mutatott. A pH érték elég változatosan alakult, 6,3-8,02 közötti volt. A legnagyobb érték 2004. május 12-én volt, amikor a vízhőmérséklet is elérte a 22 °C-t. Ez a nagy érték itt is a tófenékről feloldott sónak köszönhető. A redox-potenciál 20- -66 mv közötti volt. A -20 értéket 2004. április 3-án mértük. Az összsó-tartalom 303,2-552 mg/l között alakult. Két esetben volt 500 mg/l feletti az érték. 2004 május 12én, amikor a pH érték is a legnagyobb volt, és 2005. április 30-án, amikor a pH szintén 7 feletti volt. Mindkét esetben a nagyobb érték a tófenéken korábban kivált feloldott sónak köszönhető. Más esetben a csapadékvízhez közeli értekek adódtak. 5. A dunai, tiszai és Duna-Tisza közi felszíni- és talajvizek ÖD (0/00)SMOW és 818 0(0/00) SMOW vizsgálata A Duna-Tisza közi 46,397 északi szélességi és a 19,8753 hosszúsági fokra, valamint a 100 m tengerszint feletti magasságra a www.waterisotop.org-nál megadott módon kiszámítottuk a csapadékvizek 5D (0/00) SMOW és a 518 O (0/00) SMOW elméleti havi értékeit, majd az adatokat derékszögű koordinátára vittük fel, ahol az X tengelyen a 518 O (0/00) az Y tengelyen pedig a 5D (0/00) SMOW értékek szerepelnek. A pontokat összekötve az ábrán megrajzoltuk a meteorikus vizek vonalát (3. ábra). A gyűjtött vízminták 5D (0/00) SMOW és 518 O (0/00) SMOW értékeit ugyanerre a koordinátára vittük fel. A Szegeden 2004. október 10-én gyűjtött csapadék és a 2000. áprilisban gyűjtött tiszai és részben dunai folyóvizek pontjai uralkodólag az elméletileg számított meteorikus vonalhoz közel helyezkednek el (I. csoport). Egyedül a dunaújvárosi minta van távolabb, amely valószínűleg a város, szennyvizeinek a hatása. A 5 (0/00) SMOW érékek -53,6- 73,2, a 5 18 O (0/00) SMOW értékek pedig - 8,9- -10,6 között változtak. A felszíni tó és az egyéb helyekről származó vízminták a meteorikus vizek vonalától azonban távolabb helyezkednek el. A felszíni és egyéb vizek többé- kevésbé három csoportot képeznek. A meteorikus vizek vonalától legtávolabb a szappanosszéki talajfeltáró gödör, a csólyospálosi gödrök, a Kelemenszék tó és a Balaton-víz pontjai találhatók (II. csoport). Ezek értékei a következő határok között változtak: 5D (0/00) SMOW -24,3- -39,5, a 518 O (0/00) SMOW pedig -2,9+2,6 között. Látható tehát, hogy kisebb negatív értékek vannak, sőt még pozitív érték is előfordul. Ez azzal függ össze, hogy a víz párolgásakor először a rendszerből a könnyű, vagyis a , 60 távozik, és ennek eredményeként a nehezebb 1 80 relatíve dúsul. A deutérium is ezzel párhuzamosan alakul. Ezekből a vizekből a karbonát uralkodólag evaporációs hatásra válik ki A III. csoportba uralkodólag azok a tóvizek tartoznak, amelyeket 2000. áprilisában gyűjtöttünk be. Ezek értékei a következő határok között alakult: 5 D (0/00) SMOW- 54,4-67,8, a 5 18 O (0/00) SMOW pedig -5,2- -7,4 között. Az előzőeknél negatívabb értékek részben a tavaszi gyűjtési időponttal is összefüggnek, amikor az evaporációs hatás még kevésbé érződik. Az előző csoporthoz képest mindenképpen a vizek kiesebb párolgása látható. A karbonát ezekből a vizekből is uralkodólag szintén evaporációs hatásra válhat ki. A IV. csoportot uralkodólag a talajvíz-minták és a kora tavasszal gyűjtött minták képezik, amikor az evaporáció még alárendelt. Ezeknél az értékek a következőképpen alakultak: 5D (0/00) SMOW -70,7- -82,8 és a 518 O (0/00) SMOW -6,3- -10,4. A talajvizek evaporációja a legtöbbször nyílván kisebb, mint a felszíni vizeké, ezért azok a felszíni vizeknél gyakran negatívabb értékűek. A dunai víz oxigén stabil izotóp értéke Bécsnél, ahol a gleccserek hideg olvadékvize még érezteti hatását, Rank (in:
